ADJ Szűts István

Három magyar altiszt

Adjutant Szűts István

1925 - 1959

Diósdon született, 1925. augusztus 18-án.

A szovjet megszállás miatt átszökött Ausztriába, 20 éves, mikor beáll a Légióba, 1945. augusztus 28 -án.

Három hónapos tunéziai felkészülés után 1946. március 10.-én kerül  Indokinába  a 13. DBLE-vel.

Két hosszú bevetést tölt el a gyarmaton.

A katonai feljegyzések külön kiemelik a hidegvérét, az igazán veszélyes helyzetekben.

Az 1. századdal a Mekong deltájában, majd a 2. századdal Közép-Annamban harcolt.

Itt két hosszabbítás után tizedesi kinevezést, két dicséretet (citation) és egy vállsérülést szerzett.

A marokkói Agadirban szerez őrmesteri rangot, majd 1950. decemberében visszatér Indokínába.

Az Indokínai gyarmat levesztése után 1954. december 15-én a 3.REI- vel kerül Algériába.

Itt is két hosszú bevetés , szünet nélküli harcok alatt hét citationt szerez.

Kitüntetik Katonai Érdemrenddel (Médaille Militaire).

Szinte a 3. REI minden jelentősebb bevetésében részt vett.

1956. adjutant rangot kap, már nem csak harcol, kiképzőként is tevékenyen dolgozik hírnevének öregbítésén (még újabb citation-ok).

Kitüntetik a francia Becsületrend lovagkeresztjével.

1959. május 11-én a fején sérül meg halálosan egy brutális összecsapásban Miliana környékén, Algériában.

Sérülésébe négy nappal később belehal.

A bátor magyar altisztről jelenleg is egy kiképző tábor van elnevezve: Camp Adjutant Szuts.

Kitüntetései

Légion d'Honneur (chevalier)

Médaille Militaire

Croix de Guerre des T.O.E.

Croix de la Valeur Militaire

12 Citations

2 fois blessé

Pierre Recobre

Egy Nagy Háborús francia veterán

Pierre 1889. november 25.-én született Marcolès-ben.

1910 - 1912 között töltötte le kötelező katonai szolgálatát a 139. gyalogezredben.

A háború kitörése után behívták, 1914. augusztus 4.-én.

Ismerői a nagy háborús "poilu" (egyszerű baka) archetípusaként jellemezték.

A 339. gyalogezredben küzdötte végig a háborút.

1915-ben megsebesült.

A háború folyamán többször dicséretben részesült (cité à l’ordre du régiment és de la division).

Hordágyvivőként tevékenykedett a fronton. Az ezred minden hadműveletében önkéntesnek jelentkezett, a legnagyobb tűzben is cipelte a sebesült bajtársait a túlélés felé.

1919. augusztus 8.-án szerelt le.

1928-ban megkapta a "Croix de Guerre"-t, szalagján ezüst csillaggal, kiérdemelte még a Médaille Militaire-t, a háború után kiadott kitüntetések és emlékérmek tucatjának birtokosa: St. Mihiel Emlékérem, Somme Emlékérem, Argonne (Vauquois) Emlékérem, Croix de Combattant, Croix du combattant volontaire 1914-1918, Médaille commémorative de la bataille de Verdun.

1968-ban kitüntetik a Légion d'Honneur lovagkeresztjével.

A háborús megemlékezések ikonikus alakja volt haláláig.

1983. október 30.-án hunyt el Aurillac-ban.

Források:

http://www.cantalpassion.com/la-der-des-der/3187-un-poilu-bien-connu

http://commission-internet-unadif.over-blog.org/2016/03/il-y-a-100-ans-verdun.html

https://imgur.com/gallery/hcyopWA

26° Bataillon du génie

A 26. műszaki zászlóalj

A zászlóalj jelvénye, 1952 - 1956

A 26. BG-t (Battalion du Génie) 1952. október 1.-én állították fel Saigonban, Bourgeois zászlóaljparancsnok (CdB - Chef de Battalion) irányításával, az egy hónappal korábban feloszlatott 16. CEG (Compagnie d’Entretien du Génie) csapatrészeiből.

A 26. CEG 3 századból állt.

• 1/26 Compagnie de Commandement et des Services (parancsnoki század)
• 2/26 Compagnie de Travaux (építő-század)
• 3/26 Compagnie Parc et Ateliers (műhely-század)

A megalakítás utána 16. CGE feladatait folytatta az egység, de hamarosan megkapták a saját első feladatukat is, amikor a haderő parancsnokai elindították az „Opération Clairiére”-t.

1953-ban a csapatrészek építési munkákban vettek részt az egységek Hahn Thong Thay, Bien Hoa, Dau Tieng, Ban Me Tout környékén.

Nehéz gépeikkel különböző földmunkák, utak, raktárak és állomáshelyek kiépítése tartozott a fő feladatkörbe, de részt vettek a Saigon – Loch Ninh vasútvonal helyreállításában is, illetve a Damber-körzetben a Kambodzsába tartó főútvonal kiépítésében is.

A hadműveletek követték egymást.

A 26-osokat az „Op. Armanac”, „Op. Jura”, „Op. Béarn” és az „Op. Drome” műveletekben is bevetették.

Az „Op. Jura” keretében a RC 15 (Route Coloniale) 40 km-es szakaszát állították helyre, így segítve a bevetett alakulatok mozgását a körzetben. Az év további részében is a 15-ös út további szakaszait építették meg.

1953. decemberében az egységet átirányították a laoszi határra, ahol a seno-i repteret építették meg.

Az év végi jelentés szerint a 26. BG egységei 460 hektárnyi területet tisztítottak meg, és kb. 40 hektárnyi területet egyengettek el. Hatalmas terület nem hétköznapi körülmények között!

Pihenésre nem volt sok idő, 1954 februárjában, a francia kontroll visszaszerzésére irányuló (közép és dél Annam tartományban) „Op. Atlante” hadműveletben vetették be az egységet, főképp a 2/26-ot.

Az egységet 3 különálló csapat-részbe szervezték:

az első csapatot Sergent-chef Zandonai irányításával Nha Trang-ba,

a másodikat Ban Me-be küldték Michelix hadnagy,

a harmadikat Pleiku és An Khe-be irányították André hadnagy vezetésével.

A harmadik csapat konvoját megtámadták az RC 19-en, de a légierő segítségével a támadást visszaverték, és még foglyokat is ejtettek.

A hadművelet alatt az egység Qui Nhon régióban számtalan úton és reptéren dolgozott.

Dien Bien Phu ellenséges kézre kerülése után a régiót ismét fel kellett adnia a francia hadvezetésnek.

A nem várt fordulat miatt az újonnan elkészült állások, létesítmények lerombolását kapta feladatul a 26. BG, majd elhagyták a körzetet.

A 26. BG egységei 413.500 köbméternyi földet mozgattak meg, 74 hektárnyi területet tisztítottak meg, és kb. 242 hektárnyi területet egyengettek el.

A hadműveleti feladatok mellett természetesen egyéb más feladatai is voltak az egységnek.

A 1/26-os 1954 márciusától átvette a vietnámi utászok kiképzését a saigoni kiképzőközpontban.

1954 tavaszán a Kambodzsába irányuló szállítási feladatoknál segédkeztek, nyártól a Nha Trang-ban létrehozott vietnámi Ecole de l´Air (légierő iskola) létrehozásában vettek részt.

A fegyverszünet után a 26. BG egységeit Saigonban vonták ismét össze.

Az összevonás után Tourane-ba helyezték át az egész egységet.

Ide érkezett be az elvesztett területekről a kimentett hadianyag, amely továbbításában segédkezett az egész zászlóalj, illetve a Tonkin-ból érkezett menekültek ellátásában és elhelyezésében is részt vettek.

A 26-os a munkát 1955-ben is folytatta.

1955. január 15.-én érdemei elismeréséül a 2/26-os egységet kitüntetik.

Április 30.-án Saigonban a Quartier Virgile-ben még megünneplik a Légió legnagyobb ünnepét, a Camerone-t.

1956-ban lassan leépítik az egységet.

1956. március 15.-én hivatalosan is feloszlatják a zászlóaljat, a légiósok még aznap a II/5. REI légiósaival együtt elindulnak a hazafalé tartó hajóútra a „Pasteur” fedélzetén..

A jelvény

1952 végén tervezte az egység parancsnoka, Bourgeois zászlóaljparancsnok.

1953. január 8.-án megkapja a hivatalos számot is, G979.

Gyártó

Drago OM.

Ismert ezüst anyagú változat is.

Szecskó Tibor

"Tibor Szecsko"

Adjutant-chef Tibor Szecsko, dr.

1939 - 2017

1939-ben született Gyöngyösön.

Agráripari tanulmányokat kezdett.

Szecskó is az '56-os felkelő kamaszok útját követve jutott el Franciaországba.

Sohasem kérkedett az 1956-os szerepvállalásával. Annál sokkal szerényebb volt.

1958-ban állt be a légióba 18 évesen.

Két év múlva már őrmester!

Harcolt Algériában és a Szaharában a 3. REI és a 4. REI légiósaként.

Később rövid időt töltött a 2. REP-nél, majd az 1. REC-nél szolgált, innen ment nyugdíjba.

A "Képi Blanc magazin" szerkesztőségének tagja, hadtörténész, a levéltár vezetője is volt.

Aktív szolgálata után az aubagne-i Légió Múzeumának korábbi kurátora.

Később mint a pluyloubier-i egyenruha múzeum igazgatója, nyugdijba vonulása után mint tanácsadója tevékenykedett.

Szenvedélye volt a Légió!

Rengeteget tanult, kutatott, katalogizált, több mérföldkőnek számító könyv szerzője.

Lexikális pontosságú művek!

Ő egyszerűen ikonja a Légiónak, a tudása légiós témákban felülmúlhatatlan.

Amikor az érdeklődő légiós témákban kutakodik a neten, a könyveit, cikkeit a legjobb szerzők is forrásként vagy hivatkozásként használják.

Több kitüntetést is kapott, katonait és civilt egyaránt.

Nyugdíjas éveit családja körében, Aix-en-Provance-ban töltötte.

2017. december 8.-án elhunyt.

Búcsúztatására Aix-en-Provence-ban, a Milles templomban került sor, 2017. december 13.-án, 10:00-kor.

"A Dieu, mon Adjudant-chef, reposez en paix et merci pour tout Tibor."

Forrás:

Nóvé Béla: "Patria nostra – '56-os menekült kamaszok a Francia Idegenlégióban" című kutatásában is meginterjúvolta, illetve az elkészült dokumentumfilmben is szerepelt.

http://legiokultura.blogspot.com

http://legiokultura.blogspot.com/2011/08/szecsko-tibor.html

"Esprit de corps"

Az Idegenlégió borai

Borkóstoló Provence-ban

"La Légion n’abandonne jamais les siens, ni au combat, ni dans la vie."

Provence régiója több szálon kötődik az Idegenlégióhoz.

A régióban fekszik Marseille, Aubagne, Auriol (a Légió Háza) úgy gondolom ezeket a városokat nem kell bemutatni a Légióval kapcsolatosan. A két kisebb várost viszont igen.

Aix-en-Provence és Puyloubier településeken és környékén az ember lépten-nyomon légiósokba futhat, bár a légiónak nincs laktanyája, ellenben az egy négyzetkilóméterre eső légiósok száma megközelíti egy légiós helyőrség létszámát.

Miért is?

Aix-en-Provence-ban sok leszerelt légiós telepedett le, távol a nagyvárosok zajától, itt is egy kis közösséget alkotva, életben tartják a csapatszellemet, az "esprit de corps"-t.

A várostól keletre, kb 30 km-re fekszik Puylubier városka is.

Itt található a Koenig tábornok által 1954. május 12.-én alapított "Institution des invalides de la Légion étrangère - IILE", vagyis az "Idegenlégió rokkantjainak Intézete."

Idegenlégió rokkantjainak Intézete

Nem csak hadirokkantak, hanem nyugdíjas veteránok lakhatását és ellátását is biztosítja az Intézet, amely 2014 óta "Foyer d'entreaide de la étrangère" alárendeltségébe tartozik, ami egy állami (szociális) szervezet, a Védelmi Minisztérium felügyelete alatt.

Az IILE jelvénye

Bouches-du-Rhône enyhe éghajlatát élvezve az agyagos-mészköves Sainte Victorie-hegy 1000 méteres lankáin Aix-en-Provence irányába terül el az Idegenlégió 210 hektáros szőlészete.

Természetesen a birtok neve mi más lehetne, mint "Danjou kapitány birtoka" (domaine Capitaine Danjou).

A birtok az ILLE megalapítása után nem sokkal létesült.

- És?? Ez amúgy is egy híresebb bortermelő vidék!?!

- Igen, igaz. De ez a szőlészet és borászat egy kicsit más.

Egykori, most már nyugállományú, főleg rokkant, esetleg súlyosan megsebesült légiósok által termesztett szőlőből saját maguk állították elő a "Légió borát".

Az IILE épülete, lakórész

Az IILE épülete, kastély-rész

A puylubier-i katonai temető

Ezek kiérdemesült veteránok a Légió által fenntartott "szociális otthonban" élnek, amely 100 fő befogadására alkalmas.

Anyagi lehetőségeiktől függetlenül bármely légiós veteránt befogadnak, egy feltétellel. Az aktív éveket kiválóan és becsülettel kellet leszolgálniuk, amely tényről egy "jó magaviseleti tanúsítványt" kaptak leszereléskor (certificat de bonne conduite - CBC), eme tanúsítvány megléte az egyedül megkövetelt feltétel. Van aki csak 5 évet, de van aki 30-at szolgált. Ez a felvételnél nem számít.

A veteránok saját, komfortos szobáikban tölthetik a mindennapokat.

Az Intézet három nagyobb egységből áll:

• egy hostel-szálló részből
• egy idősek otthonául szolgáló részből
• egy foglalkoztató részlegből

A foglalkoztató műhelyekben több tevékenységet lehet végezni a könyvkötészettől a kerámia készítésen át a borászatig.

Szőlészettel (Côtes de Provence-borvidék bora), bortermeléssel, ajándéktárgyak gyártásával, kézműves termékek készítésével (fizikai lehetőségeikhez mérten) festmények árusításával töltik nyugdíjas napjaikat, ebből kiegészítve a nyugdíjukat.

A légiós butik termékei bárki számára hozzáférhetőek.

A hosszú éveket, évtizedeket egyenruhában leszolgált veteránoknak nem egyszerű lehorgonyoznia a társadalomban, miután nyugdíjba mentek, vagy egyéb okból leszerelték őket.

A Légió összetartása a civil életben is megnyilvánul.

Ahogy a csatatéren nem hagynak hátra sem bajtársat, sem fegyvert, úgy a civil életben, vagy a szociálisan rászoruló bajtársat sem hagyják cserben. Mert a Légió az otthonuk. Légió a Hazájuk!

A szőlészet / borászat

A régióban a legfontosabb szőlőfajták a Carignan, a Cinsaut, a Grenache, a Mourvèdre és a Tibouren.

2008-ban 3000 új tőkét telepítettek, így a szőlészet folyamatosan növekszik.

2008-ban még csak 40 hektárnyi területen termeltek, manapság 210 hektáron gazdálkodnak.

A szőlő művelésekor és a szüretkor nem csak a veteránok, hanem különböző ezredek (Pl. 1.REC, 1. RE - régebben 1. REI) aktív légiósai is dolgoznak a szőlő szüretelésén, ezzel is növelve a testület kohézióját (és növelve a munkás kezek számát).

Az egyik veterán: Alex

Borok

Többféle bor készül Puylubierben, pár példa:

"A tábornok vésztartaléka" fantázianevű cuvée. :-)

A borászatban készült üvegek jellegzetes része az üveg anyagában a hétlángú gránát.

Minden más csak ámítás!

Érdemes megkóstolni, ha valami különlegesre vágyik az ember!

Egészségünkre!

IN VINO VERITAS!