A cinkotai sorozatgyilkos a Légióban?

 

A magyar Hasfelmetsző Jack

 

 

 

Kiss Béla neve sokaknak nem csenghet ismerősen.

Közel 100 évvel ezelőtt, majd évtizedekkel később is a sajtó vissza - visszatérő témája volt a "cinkotai tömeggyilkos"-nak elnevezett Kiss Béla esete.

A magyar rendőrség feltételezései szerint Kiss legalább huszonnégy áldozattal végzett, így az első magyarországi sorozatgyilkosként került be a köztudatba.

 

 

Kiss Béla 1877-ben, Izsákon született közrendű szülők gyermekeként.

Felnőve bádogosként kereste a kenyerét. 

Nem volt dologkerülő, lusta ember, sőt a szakmájában elsőrangú tehetségnek látszott.

Egész sereg mátyásföldi ház csatornázása, a cinkotai római katolikus templom keresztje, az evangélikus temető kútja bizonyította keze ügyességét.

 

Kissnél gyakoriak voltak a hölgyvendégek, és mindig leeresztett redőnyök mögött töltötte az éjszakát - de valahogy senkinek sem tűnt fel, hogy a cinkotai vasútállomásról csak a házába kíséri a nőket, vissza Pest felé soha....

Kiss egyéniségét mindig bizonyos homály, titokzatosság vette körül.

 

Teltek-múltak az évek.

 

A cinkotai bejelentő hivatal adatai szerint Kiss Béla 1913. január 30-án jelentette be magát mint ottani lakos. Azelőtt a bejelentő lap szerint Budapesten, VIII. Kenyérmező-utca 2. szám alatt lakott, innen költözött a cinkotai Kossuth utca 40. szám alá.

Kiss bádogosként dolgozott a bérelt házban kialakított műhelyben, a helyiek megbízható iparosnak és kellemes embernek tartották.

A rendőrséggel nem került összetűzésbe, de "lumpen" alaknak tartották sokan.

 

1914-ben kitört a háború, Kiss önkéntesként bevonult a népfölkelőkhöz.

A hivatalos katonai jelentés szerint Kiss Béla hadifogságba esett, és 1915. február 5-én a szerbiai Valjevóban halt meg tífuszban.

 

 

A bádoghordók titka

 

Csak 1916-ban kezdett derengeni a hatóságok előtt, hogy egy nagyszabású bűnténnyel van dolguk.

 

1916. május 10-én megjelent, a "rendőrellenőr jelentésére" hivatkozó cikke szerint a pesti Kresinszky Márton, a Kiss által bérelt ház tulajdonosa fel akarta újítani az épületet, ezért kiment Cinkotára, ahol Kiss szomszédja, Takács Béla gyógyszerész Kresenszky régi ismerőse volt.

 

Kiss háza a kép bal oldalán

 

A tatarozáshoz használható anyagot keresve a két férfi a Kiss műhelye melletti kamrába ment, ahol korábban nagyobb mennyiségű nád volt.

A kamrában hét darab egymásra rakott egy méter hosszú, ötven centiméter széles bádoghordót találtak.

 

Az ominózus hordók, már mint bűnjelek

 

A legfelső hordó ólommal légmentesen lezárt tetejét egy fejszével meglékelték, és miután azt felfeszítették, rettenetes bűz áradt belőle.

A bádogtető lefejtése után egy zsák tűnt elő, amit kihúzták a hengerből.

A zsákba bevarrva egy női holttestet találtak.

Egy másik hordón is léket ütöttek, amelyből hullaszag áradt és egy szőke hajcsomó hullott ki.

 

Kresinszky és Takács ezután értesítette a hatóságokat.

 

Kiss műhelye, mellette Takács Béla gyógyszerész patikája

 

Huszka Gyula főjegyző rendőrökkel együtt mind a hét hordóban egy-egy női holttestet talált.

A halotti anyakönyv bejegyzései szerint a hét holttest mindegyikének nyakán fojtogatás nyomai látszottak.

A holttestek közül négynek a halottszemle során megállapították a személyazonosságát, egynek a rendőri nyomozat feltevése és a rajta lévő ruhák szerint állapították meg a kilétét, kettőnek a személyazonosságát a halálesetük halotti anyakönyvbe történő bejegyzésekor homály fedte.

A rém áldozatairól kép ITT látható.

 

Tolnai Világlapja cikk a helyszínnel, a kórboncnokokkal és az udvarral

 

Kiss Béla gyilkossági módszere az volt, hogy az 1905 és 1914 között feladott újsághirdetéseivel mindig a nála kicsit idősebb, naiv, vidékről Budapestre költözött, sanyarú sorsú, szexuálisan kiéhezett cselédeket csábította el, akiknek az esetek többségében nagyon messze laktak a hozzátartozói, vagy már nem is éltek.

Így a titkos cinkotai légyottok után megfojtott asszonyokat általában senki sem kereste.

 

 

Az áldozatokat 1916. május 14-én délután három órakor temették el.

Óriási néptömeg vonult ki Cinkotára és rengeteg virágot hoztak. Déltől kezdve folytonosan zúgtak a harangok.

 

 

 

Korabeli fotó a koporsókról

 

Az Érdekes Újság cikke a fejfákkal

 

 

Ellentmondások

 

Egy másik beszámoló szerint 1916-ban a Monarchia hadseregének kimerülőben lévő üzemanyag-tartalékait a hátországból rekvirált készletekkel töltötték fel.

Az ez ügyben Cinkotára érkezett szakaszt a pár évvel korábbi beszélgetésükre emlékező rendőr Kiss házához irányította.

A hordókat megcsapoló katonák azonnal felismerték a bomló holttest szagát és értesítették a rendőrséget.

A rendőrség a hordókat felnyitva huszonhárom nő és egy férfi faszeszben tartósított meztelen holttestére bukkant.

Az áldozatok között volt Kiss felesége és annak szeretője.

Egyes holttestek mellett a megfojtásukra használt kötél is ott volt, másokkal méreg végzett.

 

A tetemek bármely módon is lettek felfedezve, a gyilkos kilétére is fény derült.

 

 

Nyomozás 

 

A rendőrségi körözés Kissről a következő leírást adja:

"Középnagy, testes, arca kerek, piros, jól táplált, haja világos gesztenyeszínű, bajusza középnagy, szőke, fölkunkorodó, szeme kék."

Az állítólag egyetlen fennmaradt retusált fotó Kiss Béláról

 

A nyomozók Kiss életét felderítve eljutottak Bécsbe, ahol további bűncselekményekre derült fény.

Az eset már a háború alatt folyamatosan borzolta a kedélyeket, folyamatosan ellentmondásos hírek, "szemtanúk", volt katona és hadifogolytársak bukkantak fel és tűntek el a történelem homályában.

 

100 évvel ezelőtt sem kellett félteni az újságírókat!

A mostani bulvárlapokat is megszégyenítően bulváros címekkel adták el heteken keresztül Kiss Béla rémtetteivel a lapot.

A szociáldemokrata Népszavától a Kis Újságon át a korszak patinás hírlapjáig, Az Estig minden újság egymásra licitált a címekkel, amikben így emlegették "a borzalmak tanyáján", Cinkotán kegyetlenkedő sorozatgyilkost:

"Elvetemült asszonyirtó szörnyeteg!", "A cinkotai kékszakáll!", "Az asszonyirtó vámpír!", "A cinkotai hullagyűjtő!", "Állat-ember!", "Véres vőlegény!", "A cinkotai rémregény bestiája!"...

 

A légió, gyilkosok gyűjtőhelye és menedéke

 

Az akkori, Francia Idegenlégióról való közvélekedést tükrözi a megjelent cikkek garmadája, miszerint Kiss beállt a Légióba, hogy eltűnjön a hatóságok elől.

Igaz, hogy sok magyar szolgált az 1920-30 as években, de nem mindenki volt gyilkos vagy rabló. Ez a vélemény évtizedekre rányomta a bélyegét a Légió hírnevére.

 

 

1920. szeptember 23.-án az egyik újságban jelent meg az alábbi közlés:

 

"Egy Fuller Péter nevű ember kalandos utakon hazaérkezett Afrikából, ahol az idegenlégióban teljesített szolgálatot.

Azt állította, hogy együtt volt az idegenlégióban a szerb harctérről megszökött Kiss Bélával, aki a légióban őrmesteri rangot nyert és mindenkinek dicsekedett borzalmas tetteivel, sőt ezáltal tekintélyre is tett szert.

Egy alkalommal megjegyezte, hogy otthon őt halottnak hiszik.

Különben sem fontos, hogy mit gondolnak róla, úgysem kerül haza.

Egy marokkói nővel élt ekkor együtt és légióbeli társai vigyáztak arra, hogy ezt a nőt ne tegye el láb alól."

 

 

Egy másik lap 1920. november 16.-i száma szerint egy szegedi családnak Afrikában katonáskodó tagja azt írja, hogy:

 

"Kiss Béla, aki a francia idegenlégióban szolgált, október 21-én Észak-Afrikában Aiuleuhtól délre térdlövést kapott és mivel szaladni nem tudott, a bennszülöttek kezébe került, akik felkoncolták."

 

 

1924-ben a Francia Idegenlégió egy elfogott dezertőre beszélt a francia rendőröknek egy Hofmann nevű társáról, aki fojtogatással elkövetett gyilkosságaival dicsekedett.

Az illetőt azonban nem találták meg, mivel ő is dezertált.

Kisst egyből összekötötték Hofmann-al, csak ő lehetett, senki más...

 

A 8 Órai Újság 1927. június 11.-i száma, azt is tudni véli, hogy egy transzporttal Kínába küldték.

 

A Nyírvidék 1928. november 14.-i száma azt is közli, hogy Kiss ekkor Fekete Lajos néven szolgált a 4. gyarmati ezred tiszthelyetteseként...

 

 

A Nyírvidék és a Friss Újság 1929. szeptemberi számai beszámolnak arról, hogy:

 

"Kiss Béla Fenyves Béla néven őrmesterségig vitte a francia légióban, ahol a 8645 T. számot kapta.

Afrikában haslövést kapott egy csatározásban és meghalt.

Százada ugyanis ütközetbe ment egy Colomb-Béchari nevű arab erőd ellen.

A csatározás véget ért és Kiss Béla már a csapat élén haladt az erőd romjai között, amikor két lövés dördült el.

Kiss Béla összerogyott.

Egy magyar szanitéc, Köd István ugrott melléje és megállapította, hogy az őrmester két haslövést kapott.

Már haldokolt az állítólagos Fenyves Béla őrmester, amikor elhaló hangon bevallotta bűneit a magyar szanitécnek.

Kiss Béla még folytatni akarta megdöbbentő vallomását, de nem bírta.

Ott halt meg a hordágyon, a sivatagban.

Holttestét az ottani szokás szerint lepedőbe göngyölték és eltemették az erőd katonatemetőjében."

 

Már-már rejtői magasságokba érnek Kiss Béla kalandjai az Idegenlégióban... Ember még ennyi helyen nem járt és ennyi alkalommal nem halt meg, mint Ő....

 

 

A Délmagyarország 1931. egyik márciusi számában ismét felbukkan Kiss neve, mint az Idegenlégió tagja...

 

Akire büszkék vagyunk, mert nincs a büntető-században.... :-)

 

A légión kívül látni vélték Moszkvában, látták New Yorkban és még a világ több pontján...

 

Az ellentmondásos hírek miatt 1939-ben a nyíregyházi rendőrkapitánysághoz újabb elfogatóparancs érkezett, amelyet a budapesti főkapitányság bocsátott ki, mely szerint huszonhárom év után ismét megújították a körözést Kiss Béla, a cinkotai tömeggyilkos bádogosmester ügyében.

A felújított elfogatóparancs alapján a rendőrség tovább kutatott a hírhedt tömeggyilkos után.

 

Mint ahogy soha nem lelték fel nyomát Kiss Bélának, így tette büntetés nélkül maradt, talán ez is az oka a hosszan továbbélő, már-már legendává lett történetnek.

 

A rémhírek ellenére a legnagyobb valószínűsége annak van, hogy Kiss tényleg meghalt a nagy világégés egyik szerb hadifogoly-táborában, utolérte a végzete.

 

Kiss Béla nevét felkapta a popkultúra is, zenekaroktól kezdve "ZS" kategóriás horrorfilmekig a külföldi sajtó is megismerte a magyar sorozatgyilkos évszázados rémtetteit.

 

 

 

Források:

https://hu.wikipedia.org/wiki/Kiss_B%C3%A9la_(sorozatgyilkos)

https://index.hu/tudomany/tortenelem/anagyhaboru/2015/02/06/100_eve_halt_meg_a_hirhedt_cinkotai_sorozatgyilkos/

https://www.nyugat.hu/tartalom/cikk/hirhedt_magyar_sorozatgyilkos

https://web.archive.org/web/20121210082448/http://www.trutv.com/library/crime/serial_killers/history/bela_kiss/1.html

https://index.hu/tudomany/tortenelem/anagyhaboru/2015/02/06/100_eve_halt_meg_a_hirhedt_cinkotai_sorozatgyilkos/ 

https://elismondom.wordpress.com/2014/03/10/amikor-cinkota-a-vilagsajto-cimlapjara-kerult/

Snoopy a légiós

 

Képregény

Face á la Mort

 

Képgaléria

Hadifogságból szabaduló francia katonák az indokínai vereség után 1954-ben

 

 

Kommentár nélkül....

 

 

Hadifogságba esett francia reguláris és Idegenlégiós katona:

12.800 fő

Kiszabadult:

5100 fő

 

 

Hadifogságba esett afrikai és észak-afrikai (francia gyarmati) katona:

8400 fő

Kiszabadult:

4200 fő

 

 

Hadifogságba esett vietnámi nemzetiségű, francia szolgálatban állt katona:

15.800 fő

Kiszabadult:

1400 fő

 

Képek forrása: Nemzetközi Vöröskereszt archívuma

Compagnies de Mortiers

de la Légion Étrangère

 

Az Idegenlégió aknavető alakulatai az indokínai háborúban

 

Compagnie de Mortiers de la Légion Etrangère - CMLE

2° Compagnie de Mortiers Lourds de la Légion Étrangère - 2° CMLLE

 

Compagnie de Mortiers Lourds de la Légion Étrangère - CMLLE

1° Compagnie Mixte de Mortiers Lourds de la Légion Étrangère - 1° CMMLLE

1° Compagnie Mixte de Mortiers de la Légion Étrangère - 1° CMMLE

 

1° Compagnie Étrangère Parachutiste de Mortiers Lourds - 1° CEPML

 

  

 

CMLE / 2° CMMLE

 

1952. október 23.-án került felállításra a Légió aknavető százada, a Compagnie de Mortiers de la Légion Etrangère - CMLE.

Ez volt az első aknavetős alakulat a Légió kötelékében Indokínában.

Az egység felállítására előző nap kapott parancsot Raberin ezredes, az 5° REI parancsnoka.

Az ezredes megbízza Bart hadnagyot (5° REI , I. zlj., 3. Cie) a részletek kidolgozásával.

Az aknavető századot az 5° REI I. zlj., a 3° REI és a 13° DBLE légiósaiból alakították meg, illetve helyi, vietnámi katonák is kerültek az alakulathoz.

 

Az egységet egy szakasznyi 120 mm-es és két szakasznyi 81 mm-es aknavetővel szerelték fel.

A felszerelés Saigonból érkezett meg.

 

 

1952. október 24.-én az állományt 3 tiszt, 15 altiszt, 133 légiós (ebből 25 vietnámi) katona alkotta.

Október 25. - 27. között a leendő kezelőszemélyzet megérkezik Bac Ninh-be, ahol "gyorstalpalón" kiképzik őket az eszközök használatára. 4 db 120 mm-es és 12 db 81 mm-es aknavető áll a rendelkezésükre.

 

 

Október 28.-án már a század nagyobbik része részt vesz a "Operation Pins Parasols" - "Magdulafenyő" műveletben (Bac Ninh körzetben fekszik a Pins Parasols tájegység).

A sikeres bemutatkozást követően november 1.-én hivatalosan is megalapításra került a CMLE, az Idegenlégió aknavető százada.

Adminisztratív az egység az 5° REI-hez lett beosztva.

1952. november 3.-tól az egység Na San körzetben állomásozott.

 

 

Na San

 

Lövészárok rendszer Na Sannál, 1952 december

 

 

Caporal-chef Auguste Apel, a Légió altisztje a Na San-i védállásokon

 

Na San-ban a védelem parancsnoka az aknavető századot több kisebb egységben akarta szétszórni a védelmi körzetben.

Bart hadnagy részben sikeresen megakadályozta az egység szétforgácsolását, így a védelemben a 120 mm-es aknavető szakasz erőteljes pozíciót tudott elfoglalni a körzet központi részében.

 

Védelmi előkészületek

 

A 81 mm-es aknavető szakaszokat ellenben szétválasztották.

Három 81 mm-es félszakasz különböző kisebb védelmi pozíciókba került, Yen Chau, Co Noi és Tuan Giao-ba. Itt kellett volna támogatniuk a helyőrség harcait.

Ezekben a védelmi pozíciókban viet-minh rajtaütéseknek estek áldozatul az aknavetősök, 16 légiós ki tudott menekülni a rajtaütésből a dzsungelbe, de fegyvereiket hátra kellett hagyniuk.

Egyedül a Co Noi félszakasz maradt sértetlen.

A Coi Noi egység november 24.-én, a Yen Chau egység maradéka 25.-én tért vissza Na San-ba.

A dzsungelbe menekült csapatrész G. Bouchacourt hadnagy vezetésével Laosz irányába vágott át a dzsungelen, egy felderítő repülő észlelte az egység mozgását.

A csata előtt még a hiányzó katonák pótlására újabb katonák érkeztek erősítésnek.

A CMLE állásai mellett készülő árokrendszer Na Sannál, 1952. december

 

A csata előestéjén Bart hadnagy egy 120 mm-es szakasz és három 81 mm-es szekció (szekciónként 4 aknavető) felett parancsnokolt.

 

 

November 23.-ről 24.-re virradóra a viet-minh támadást indított a 8. számú védelmi pozíció ellen, amit a 5° R.E.I. III. zlj. 11. Cie (százada) védelmezett. A CMLE jelentősen hozzájárult a védelemhez.

A következő akcióra november 30.-án került sor, a 22. számú védelmi pontot érte támadás.

A pozíciót a 2. thai zlj. egyik százada védte. A másnap hajnalig tartó támadást az aknavetők pontos tüze sikeresen megakadályozta.

 

December 1.-ről 2.-re virradóra ismét támadás érte a védelmet.

A 22. és 24. számú védelmi pontok voltak a támadás fő vonalában. A támadást visszaverték.

December 2.-a délután folyamatos tűz alatt tartotta az aknavető egység a 8., 22. és 24. védelmi pontok körzetét.

Az utolsó támadások után a viet-minh egységei "betört" orral visszavonultak.

 

A csata véget ért.

Az egész Na San körzetből elszivárogtak a támadó viet-minh egységek.

 

Pihenő katonák Tu Lé környéke

 

Februárban megérkezik a körzetbe a 13° DBLE, majd március-április folyamán a 3° REI és 5° REI III. zlj-ai elhagyták Na San körzetét.

 

Cikk a CMLE-ről, Képi Blanc Magazin, 1953. március

 

 

Ennek ellenére az aknavető század egészen 1953. júniusáig a környéken állomásozott a 13-asokkal együtt.

A CMLE január és március között egyetlen aknagránátot sem lőtt ki, kezdtek egy gyalogos egységre hasonlítani.

 

Gyarmati katonák tüzérségi ütege Na Sannál

 

(Eközben a 3° REI-nél márciusban felállított aknavető egységet a CMLLE-t átszervezték és átnevezték. Ez az egység júniusban az 1° CMMLLE, majd szeptembertől új nevén a 1°CMMLE - 1° Compagnie Mixte de Mortiers de la Légion Etrangère szerepelt a hadrendben, lásd lentebb).

 

Június 1.-én az eddigi CMLE-t szintén átnevezték. Az egységet ezután 2° Compagnie Mixte de Mortiers de la Légion Etrangère - 2° CMMLE néven létezett a háború végéig.

1953. augusztusáig maradnak Na San-ban. A helyőrség evakuálása után az egység Bac Ninh-be térnek vissza.

 

DBP

 

1953. december 27.-én a 2° CMMLE Dien Bien Phu völgyébe lett átvezényelve.

DPB-ba megérkezéskor az egység két szakaszból állt, 8 db 120 mm-es aknavetővel felszerelve.

Parancsnoka Jean-Paul Fetter hadnagy volt.

1954. januárjában DBP-ban az egység két szakaszparancsnoka Fetter hadnagy az "Anne-Marie" állásban, és Clerget hadnagy a "Gabrielle" állásban. A "Gabrielle"-ben az aknavetősök mellett a 7. RTA V. zlj.-a állomásozott.

Az év első hónapjai csendesen teltek a völgyben. 

Márciusban elkezdődött a DBP csata.

 

 

A csata kezdetén a 2° CMMLE a megtámadott "Beatrice" állás légiósait (13° DBLE III. zlj) támogatta. Szintén ezt a megtámadott állást védte a 1° CEPML 2. szakasza is.

Másnap 14.-én elesik "Beatrice", a 2° CMMLE Fetter hadnagy vezette szakaszának vissza kell vonulnia.

 

DBP látképe a levegőből 

 

Március 14.-én délután támadás éri a "Gabrielle" állást is.

Az egyik aknavető cső felrobban, egyből szörnyethal 5 légiós: Caporal Erich Staab, és Richard Gerbrich, Alfonso Guijarro Campo, Karel Jakubek illetve Heinz Gerhard Lenz légionáriusok.

A robbanásszétrepülő szilánkjai miatt megsérül egy közelben álló másik aknavető is, így csak két ép aknavető marad. Sok a halott és a sebesült.

Estére még erősebben támadják a "Gabrielle" állást. Az épen maradt két aknavető folyamatosan harcban áll.

Másnap hajnalban is elkeseredett csata dúl az állásért. Clerget hadnagy és Timmermans adjutáns még tartja az összeköttetést a főerőkkel.

Ekkorra majdnem a teljes aknavető szakasza harcképtelenné válik a harcban, aknavetői megsemmisülnek.

A légiósok kézitusában, puskákkal küzdenek. Pusch és Zimmermann légiósok kitüntetik magukat a véres közelharcban.

Francia ellentámadás indul a túlélők kimentésére, a 5° B.P.V.N. katonái előretörnek.. Az aknavetősök maroknyi légiósát sikerül kimenekíteni, akik kitörtek a főerők irányába. Az állás elesik.

A többség fogságba kerül, köztük Clerget hadnagy is.

 

Állások DBP-nál

 

Március 16.-ról 17.-re virradóra az "Anne-Marie"-ból dezertálnak a thai katonák, ezért Fetter hadnagy szakasza elhagyja az "Anne-Marie" állást, áttelepülnek a "Claudine" állásba.

"Claudine"-ben újraszervezi magát az egység.

Március további részében az egység heves harcokban vesz részt, elveszíti embereinek nagy részét és lassan kifogy a munícióból.

Minden szabad percükben az állásokat erősítik.

Az állás javítása

 

Április 1.-én elesik Willy Oechsli légiós, április 12.-én Jakob Walter légiós, majd április 17.-én Heinz Gerhard Gude légiós.

Már csak egy aknavető harcképes, de hiányzik a gránát hozzá...

 

Ellátásra váró sebesültek

 

Május 7.-én DBP elesik.

 

Fetter hadnagy és a túlélők a "Claudine" állásban hadifogságba kerülnek. Kevesen élik túl a fogságot.

Május 31.-én az egységet feloszlatták.

 

Fetter hadnagy és Clerget hadnagyok túlélik az 1. számú hadifogolytábor poklát.

Sokan nem voltak ilyen szerencsések.

Sergent Claus Mallien, Caporal-Chef Roland Voglauer, Alfons John, Roger Peeters, Heinz Scholsching és Johann Zimmermann légionáriusok meghaltak a táborokban.

1954. december 31.-én az egységet hadsereg szinten dicséretben részesítik.

 

 

 

CMLLE / 1° CMMLLE / 1° CMMLE

 

1953. március 25.-én Laoszban felállításra került a Compagnie de Mortiers Lourds de la Légion Étrangère - CMLLE, az Idegenlégió nehéz aknavető százada. A századot a 3° REI légiósaiból és a frissen érkezett utánpótlásból verbuválták.

Parancsnoknak Poirier hadnagyot nevezték ki.

Adminisztratív az egység a 3° REI II. zászlóaljához lett beosztva.

Az aknavető egységet 8 db Brandt 120 mm-es nehéz aknavetővel szerelték fel (model 49), és két szakaszba szervezték meg.

Az egység a zászlóaljának harcait támogatta Laoszban Plaine des Jarres körzetben.

1953. június 1.-én átszervezték és átnevezték az egységet, ekkortól hivatalos néven 1° Compagnie Mixte de Mortiers Lourds de la Légion Étrangère - 1° CMMLLE.

1953. szeptember 1.-én ismét átszervezésre került sor. A háború végéig 1° Compagnie Mixte de Mortiers de la Légion Étrangère - 1° CMMLE néven létezett az egység. Ekkor még mindig Laoszban állomásoztak.

 

CMLLE Laoszban, 1953. április, Camerone ünnep

 

 

DBP 

 

1954. március 9.-én az egység elhagyja Laoszt, DBP-ba irányítják a két szakaszt a 3° REI légiósaival egyetemben..

Szakaszparancsnokok Pierre Poirier (1. sect.) és René Colcy hadnagyok (2. sect.).

Az aknavető század teljes egészében a "Claudine" állásban foglal helyet.

 

A 3° REI egységei az "Isabelle" állásban lettek elhelyezve

 

Márciusban elkezdődött a DBP csata.

A csata első két napján az egység a "Beatrice" és a "Gabrielle" védőit támogatta.

Március 15.-én a Colcy hadnagy vezette 2. szakaszt a "Dominique I" állásba irányítják. Március 16.-án elesik Adolf Wesler légionárius.

 

A "Dominique" állás

 

Március 30-ig az egység itt védekezett. Folyamatos ellenséges tüzérségi tűz alatt álltak.

A veszteségek egyre nőttek.

Az új és erőteljes viet-minh offenzíva alatt a "Dominique" állást is támadás éri. Még el sem kezdődik a harc, az egység jóformán harcképtelenné válik.

Az algériai lövészek és a 5° B.P.V.N. egyik százada által védett állás nem tudja tartani magát. Este 21:50-re megszűnik a kapcsolat az állással. Colcy hadnagy és a teljes szakasz elesik az ütközetben.

Április és május között Poirier hadnagy vezeti a védekező harcokat.

Erősítésként érkezik a megmaradt szakaszhoz Georges Pinault alhadnagy, tüzértiszt, akit ejtőernyővel dobtak le a völgyben.

 

DBP rögvalósága

 

A folytonos harcokban az egység állománya egyre csak fogy...

Egy aknavető marad harcképes, de elfogyott az összes gránát. Az aknavető szakasz légiósai kézifegyverekkel védik magukat.

 

Május 7.-én az erősség elesik.

 

Az 1° CMMLE nagy része elesik a harcban.

A kevés túlélő, köztük Poirier hadnagy fogságba esik. Otto Hadamek légióst a viet-minh szabadon engedi a fogságból, mert súlyosan megsebesült. Hanoi-ba evakuálják, ahol leamputálják a jobb lábát.

Május 31.-én az egységet hivatalosan feloszlatták.

Poirier hadnagy meghal a hadifogságban 1954 június közepén az egyik Tuyen Quang körzetben található hadifogolytáborban. Pinault alhadnagy kiszabadul a fogságból.

1954. december 31.-én az egységet hadsereg szinten dicséretben részesítik.

 

 

 

1° CEPML

 

1953. szeptember 1.-én állították fel a 1° Compagnie Étrangère Parachutiste de Mortiers Lourds - 1° CEPML-t, a Légió harmadik aknavetőkkel ellátott egységeként, ejtőernyős katonákból.

Az egység története külön posztban ITT olvasható!

1° CEPML harcban

A francia "kalóz"

 

Alain Delon tengerészként Indokínában

 

 

Alain Fabien Maurice Marcel Delon néven született 1935. november 8.-án Sceaux-ban.

Delon édesanyja, Edith Arnold, egy gyógyszertárban dolgozott, édesapja, Fabien Delon, egy mozi tulajdonosa volt. Állítólag a család korzikai származású.

A szülők házassága 1940-ben felbomlott.

 

Delon kisgyermekként

 

 

Alain nevelőszülőkhöz került a Franciaország északi részén fekvő Fresnes-be.

11 éves koráig itt élt, de kapcsolatban maradt a szüleivel is. Édesanyja új házasságot kötött egy mészárossal.

Delon nehezen kezelhető kamasz lett, állítólag tucatnál is több iskolában megfordult rossz magaviselete miatt.

Apja végül St. Nicholas d’Ignybe küldte, egy szigorú jezsuita internátusba.

 

Az internátus

 

Ez sem bizonyult jó megoldásnak, ezért innen a nevelőszülők vették ismét magukhoz.

Újabb internátusok következtek: az utolsóból Alain megszökött.

Ekkor mostohaapjához került, és a férfi mészárszékén kellett dolgoznia.

 

 

Alain a tengerész

 

A munka cseppet sem volt ínyére, ezért 17 éves korában jelentkezett a haditengerészethez (Marine Nationale).

Belépés után a Pont-Réan Tengerészeti Kiképzőközpontba (Centre de formation maritime de Pont-Réan) került.

 

 

1953-ban folytatta a katonai szolgálatát, és rádiós képesítést szerzett a bormettesi iskolában (École des transmissions des Bormettes).

 

 

Nyughatatlan vére ismét bajba keverte.

 

Rablás miatt börtönbe kerül, ahol a Haditengerészettől ajánlatot kap. Vagy elhagyja a Haditengerészetet, vagy 3-5 éves szerződést köt. Vállalja a szolgálatot.

Hamarosan Indokínában találja magát, Saigonban.

Első osztályú matrózként (Matelot de 1re classe) a védelmi erőkhöz osztják be, parancsnoka Constant Colmay.

 

A kölyökképű Delon

 

 

Haverok, buli...

 

 

1954, Saigonban

 

 

Az indokínai háború vége felé megint bajba keveredik. Ellop egy jeep-et, amivel száguldozni kezd az úton és a végén egy folyóban köt ki...

Az eset után rádió-engedélyét visszavonják és dicstelen módon elbocsájtják a Haditengerészet kötelékéből.

Több pletyka keringett arról, hogy különös kegyetlensége miatt váltak meg tőle, más híresztelések szerint a hadseregnél se tűrte a fegyelmet..

 

 

Filmes karrier

 

Leszerelése után Delon 1956-ban Párizsba érkezett.

Rendkívül előnyös külseje miatt hamar barátokra és pártfogókra lelt, és megismerkedett Jean-Claude Brialy színésszel. Az ő javaslatára elutaztak a cannes-i fesztiválra, ahol Delonra felfigyelt a befolyásos hollywoodi producer, David O. Selznick tehetségkutatója.

Alainnek hétéves hollywoodi szerződést ajánlottak. Megjöttek az első filmszerepek, és elindult a karrier..

 

A színész életéről és viszonyairól sok pletyka terjed, de ezeknek a dolgoknak nem szeretnék a blogban teret adni.

1° Compagnie Étrangère Parachutiste

de Mortiers Lourds

 

1° Idegen ejtőernyős nehéz aknavető százada

120 mm-es aknavető üteg ejtőernyősei Indokínában, 1° CEPML, Operation Castor, 1953

 

 

1° CEPML

 

Az 1° CEPML - 1re Compagnie Étrangère Parachutiste de Mortiers Lourds aknavetős egységet 1953. szeptember 1.-én állították fel Hanoiban az 1° BEP és 2° BEP (ejtőernyős zászlóalj, később eje. ezred) katonáiból.

A megalakítás után Hanoi-tól délre,  Quynh Loi-ben állomásoztak.

Adminisztratívan az 1°  BEP-hez tartoztak.

 

Parancsnoka a megalapításkor Jacques Molinier hadnagy volt.

Molinier hadnagy kérésére régebbi társait helyezték mellé, Maurice Lombart alhadnagyot és Bringuier és Maillard altiszteket. A parancsnoki karba tartozott még Turcy és Bernot hadnagy, Bouillon, Carta, Charry, Coureau, Gentric, Hang Cong Hang, Lehmann és Lemouélic altiszt.

Rajtuk kívül 17 légiós, illetve 13 helyi, vietnámi katona alkotta az egység magját.

 

Az egységet Brandt 120 mm-es aknavetőkkel (model 50) látták el. A harceszköz hatótávolsága elérte a 7 km-t.

Az egység mobilitását jeep-ek, 6 x 6 Dodge-ok és GMC teherautók biztosították.

Október 10.-én utánpótlás érkezett Sergent Rol és Caporal-Chef Enne és további 13 légiós személyében.

Október 25.-én befejeződött a kiképzés.

 

 

DBP

 

A kiképzés és a feltöltés után az első éles bevetésükre az "Operatoin Castor" alatt került sor, 1953. novemberében.

November 19.-én újabb pótlás érkezett az ugrás előtt Sergent Kozel és Mosol vezetésével.

A műveletben francia erők érkeztek a Dien Bien Phu völgyébe, az 1° CEPML az 1° BEP-el ugrott a körzetben.

(A hadművelet egy másik posztban! hamarosan)

 

Az ugrásnál az 1° CEPML-t 3 tiszt, 7 altiszt,  32 légiós és 29 vietnámi katona alkotta.

Bernot hadnagy nem ugrott, a hadművelet napjaiban Quynh Loi-ban látott el feladatot.

Molinier hadnagy az első hullámmal ugrott, előkészítve a terepet az egység többi részének.

A zöm 14:30-kor ugrott. Földet érés után összegyűjtötték a harceszközöket és állást létesítettek keletre Nam Youm-tól. Fél óra múlva már pontos tüzükkel támogatták az előretörő ejtőernyősöket.

A következő napokban a DBP erőd kifutópályájától délnyugatra foglalnak állást.

 

Bernot hadnagy helyére megérkezik az egységhez Erwan Bergot légiós hadnagy, utánpótlásként megérkezik még Sergent-Chef Evelin és 17 légiós.

1953. decemberében az egységet 4 tiszt és 95 légiós alkotta, 12 aknavetővel voltak felszerelve.

 

Ritka kép, a címképi üteg egy másik szögből, ingben az egyik hadnagy. 1° CEPML, Operation Castor, 1953

 

 

1954. január 1.-el az 1° CEPML beszervezik egy magasabb-egységbe, a Bataillon Divisoinnaire Aéroporté-ba (BDAP).

1954. január-márciusa között csak három ejtőernyős egység (1° BEP, 1° CEPML, 8° BPC) maradt Dien Bien Phu-ban, a többi ejtőernyős egység elhagyta a völgyet. Az 1° BEP harcait sikeresen támogatja a század.

 

A DBP csatában az egység a tüzérségi csoportjába tartozott, felettesük Piroth ezredes volt.

Az 1° CEPML-t elosztják több védelmi-állás közé.

Turcy hadnagy szakasza a "Claudine" állásban, Bergot hadnagy és Lombart alhadnagy szakasza a "Dominique II" állásban volt elhelyezve.

Molinier hadnagy ellenezte az egység szétforgácsolását, de engedelmeskednie kellett Castries ezredes parancsainak.

Március elején Lombart alhadnagy megbetegedett, ezért kivonják az erődből. Egyedüli tisztként Bergot hadnagy marad a "Dominique"-ben a szakaszánál.

 

Március 12.-én az utolsó, puhatolózó járőrtevékenység alatt egy becsapódó viet-minh gránát miatt megsebesül az egység parancsnoka, Molinier hadnagy. A felrobbanó gránát tucatnyi szilánkja súlyosan megsebesíti a hadnagy hátát, majd a pillanatokkal később felrobbanó újabb gránát a fején okos sebesülést.

A hadnagyot evakuálják az állásból, kórházba kerül Hanoiban, Gasirowski tisztiszolgálja kíséretében.

(Felépülése után Molinier hadnagy az 1° BEP CCS parancsnoka lesz. 2005-ben hunyt el.)

Paul Turcy hadnagy veszi át a parancsnokságot, az 1. szakasz parancsnoka.

 

A csata

 

 

Állások DBP-nál

Március 13.

 

Március 13.-án elkezdődött a híres csata. 17:15-kor érkezik a parancs.

A "Dominique II"-ben a telefon mellett Perrin légiós őrködik. A telefon megcsörren, a szakasz parancsot kap az ellenség visszaverésére. Az aknavetőikhez rohanó légiósokat viet-minh tüzérségi csapás éri 17:18-kor. Elszabadult a pokol..

Az egyik aknavető-üteget már az első becsapódó gránátok egyike telitalálatként éri, elesik Caporal-Chef Karl-Heinz Drescher és az alábbi légiósok: Manfred Kandetzki, Heinz Runde, Hans Joachim Schoch és Victor Zaplotny.

A következő találatok egyike eltalálja a lőszeres bunkert, ami felrobban.

Az aknavetősök lőszerkészletének jó része megsemmisül a robbanásban.

Gunter Pfennig légiós a bunkerben tartózkodott, csak egy hatalmas füstölgő kráter marad a légiós után.

A robbanás következtében a védelmi állások egy része is elpusztul, eközben megsebesül Heinz Gaulich és Karl Thiéry légiós.

A támadó viet-minh csapatokat a eje. aknavetősök tüze próbálta megállítani.

 

Lövészárok a reptér közelében

 

Az 1° CEPML 2. szakasza a "Beatrice" állásban megtámadott légiósokat (13° DBLE III. zlj) támogatta folyamatos tüzével, bár a szakasz nagy része az első 5 percben harcképtelenné vált.

Bergot hadnagy jelenteni akarta a szakasz állapotát, de a telefonvezeték elszakadt a tűzcsapásban.

Georges Perrin és Andrea Fattori légiósok elindulnak kijavítani a kábelt, hogy ismét helyreálljon az összeköttetés a parancsnoksággal. Megtalálják a szétszakadt részt, megpróbálják kijavítani a folyamatos tüzérségi tűz alatt.

A kábeljavítók közelében ténykedő egyik aknavető találatot kap, elesik Sergent-Chef Maillard, az egyik aknavető parancsnoka. Fattori odarohan, de csak a halál beálltát tudja megállapítani az altisztnél. Elindul vissza Perrinhez, de mire visszaér a javított kábel szakaszhoz, Perrin megsebesül, és belehal sebeibe. Fattori nem tud segíteni rajta.

A kábel ismét elszakad, Fattori gyorsan kijavítja, majd halott bajtársát visszavonszolja Bergot hadnagy bunkeréhez...

Órákig tombol a csata, a lőszer fogy, a hadieszközök tönkrementek.

 

4 órás ellenséges tüzérségi rácsapás után a halottak között van Sergent Carol Soas és Franz Joseph Hunger légiós is. Bergot hadnagy bunkerében gyűlnek a sebesültek is, köztük Taffarel, Malicky és Ho Chan Sang.

Donovan légiós-szanitéc próbálja ellátni a sok sebesültet.

 

A heves harcok nem hoztak eredményt, hajnal 2:00-re a "Beatrice" állás elesett.

Az aknavetősök megpihenhetnek.

 

 

Március 14. -15.

 

Március 14.-én reggelre a "Dominique" állásban lévő Bergot hadnagy vezette 2. szakasz 35 emberéből csak 20 harcképes, 12 elesett, 3 súlyosan sebesült.. A szakasz 6 aknavetőjéből 4 megsemmisült.

Felvirrad a csata második napja...

Bergot hadnagy a szakasz maradékával elhagyja a "Dominique II"-t és az "Elaine I" és "Elaine IV" közötti területre vonul vissza.

Március 14.-én délután folyamán támadás érte a "Gabrielle" állást, itt volt elhelyezve a 2° CMMLE (2° Compagnie Mixte de Mortiers de la Légion Etrangère) is .

 

 

Erős tüzérségi csapás éri a "Claudine" állást is.

Az itt állomásozó 1. szakasz elszenvedi első veszteségét. Elesik Heinz Ferrang légiós.

Az 1° CEPML tüzével a "Gabrielle" védelmét támogatta.

Másnap reggel 15.-én egy becsapódó tüzérségi lövedéktől elesik az új parancsnok, Turcy hadnagy. Bunkerében éri a halál Ignatjevs adjutánssal egyetemben.

Helyére lép Pierre Clément hadnagy tüzértiszt (II/4. RAC - 4. Régiment d'Artillerie de Campagne), ő irányítja tovább a "Claudine" állásban az egység tüzét a védekező harcban.

 

Az 1° CEPML két 120 mm-es aknavetője 

 

 

 

Március 16. - 29.

 

Március 16.-án a 6° B.P.C. ejtőernyőseivel ugrik DBP felett Singland hadnagy és Lombart alhadnagy.

 

Másnap Singland hadnagy átveszi az 1° CEPML vezetését. Lombart alhadnagy a 2. szakaszhoz kerül.

Az 1. szakasznak 3 bevethető aknavetője és 1500 aknagránátja maradt.

Eckel légionárius ügyeskedése folytán az erődítés központjából sikerül további 2400 aknagránátot szerezni.

 

Március 29.-ig védekező harcok folynak. Az egység további veszteségeket szenved.

 

Ejtőernyős a bajtársa sírjánál DBP-ban

 

Március 30. - 31.

 

Március 30.-án este megindul két irányból az újabb nagy viet-minh offenzíva.

A "Dominique" és az "Elaine" állások vannak támadás alatt.

Az 1° CEPML 2. szakasza az "Elaine II és IV" közötti állásban védekezik.

A támadás következtében az első vonalak elesnek, 19:00-re elesik az "Elaine I" és a "Dominique I" állás.

Bergot hadnagy az "Elaine II"-ben védekező 1. BEP Luciani századát támogatta a meglévő tűzerejével.

 

Az aknavető szakasz megkapja a visszavonulási parancsot, Bergot hadnagy a maradék 4 aknavetőjét az állásban felrobbantja, mert nem tudják kimenteni a hadianyagot. A "Claudine" állásba vonulnak vissza.

Még aznap súlyosan megsebesül Singland hadnagy és tisztiszolgája Flohr légiós.

 

DBP a levegőből 

 

A DBP-ban tartózkodó aknavetős egységek maradékai a "Claudine" állásban gyülekeznek.

Az 1° CMMLE, a 2° CMMLE és az 1° CEPML maradéka kényszerűségből összedolgozik, mert az 1° CEPML-nek csak 3 működőképes aknavetője maradt.

Március 31.-én az átszervezett aknavetősök 1200 gránátot lőnek ki a nap végéig...

 

 

Április - Május

 

A század még tovább fogyatkozik.

Singland hadnagy mellett harcképtelenné válik 1 altiszt, 11 légiós és 6 vietnámi katona.

Az utánpótlásként ledobott muníció összegyűjtése közben elesik Karl Emonts légiós.

 

Április 4.-én utánpótlásként ejtőernyővel érkezik a századhoz Sergent Lamarque, Caporal Muller és Di Stefano légiós pár új harceszköz kíséretében.

 

Az utánpótlás ellenére sem az erőd, sem a század nem kerülheti el a sorsát.

 

Április 22.-én elesik Georg Eckel légiós. Május 6.-án reggelre az aknavetős egységeknek összesen 1200 gránátja maradt a harcra. Ez a mennyiség kompletten el lett lőve az utolsó nagy és döntő viet-minh támadás alkalmával.

Május 7.-én az erőd elesik, az utolsó 120 mm-es aknavetők megsemmisülnek. 

 

Sokkolta a világot... Elesett Dien Bien Phu 

 

Véget ér a csata.

Az egység a DBP csata alatt több, mint 35.000 (!) aknagránátot lőtt ki a harcban.

Az 1° CEPML 67 légiósát veszítette el (24 halott, 43 sebesült).

 

 

DBP a csata után...

 

A túlélők fogságba esnek és a Kínai határhoz közeli hadifogolytáborokba viszik őket a "halálmars" alkalmával.

 

Úton a hadifogság felé... Kevesen élték túl..

 

 

Az egységből 42-en estek fogságba, és mindössze 17 légiós éli túl a fogságot....

Bergot hadnagy és Lombart alhadnagy a túlélők között volt.

Adjudant Lucien Bouillon,  Sergent Karl Hermann Lehmann és Aldo Rol, Caporal Edgar Weiss, Alfred Andresen, Engelbert Meth és Bernhard Przybyla légiósok meghalnak a hadifogságban.

Május 31.-én az 1° CEPML-t feloszlatják. A túlélőket az 1° BEP-be integrálják be.

 

1954. december 31.-én az 1° CEPML-t a DBP-ban véghezvitt helytállásáért hadseregszinten dicséretben részesítik. 

 

 

A jelvény

 

 

Az 1° CEPML jelvénye, a legritkább és legdrágább légiós jelvények egyike.

Gyártó: Drago.

 

Molinier hadnagy tervezte 1953. október 23.-án. A hadnagy a gyártónak elküldte a terveket.

A jelvénygyár 6 féle jelvény-változatot készített és ezeket postázta a hadnagynak, aki kiválasztott egyet, elküldte a megrendelést.

Források szerint 500 legyártott példány készült, ebből 2 db ezüstből (más forrás szerint aranyból készült az a 2 db). 1954. Május 21.-én érkezett meg a jelvény csomag Indokínába, két héttel a DBP csata után. A hadnagy ekkor még Hanoiban, kórházban feküdt! Itt vette át a tételt.

Állítólag 150 db jelvényt helyben, Hanoi-ban értékesítettek az 1° CEPML laktanyájánál az egység ott tartózkodó tagjainak, a többit visszaküldték Franciaországba, a gyártóhoz.

 

A jelvény DBP-ban készült példánya. A fehér hollónál is ritkább.

 

 

Molinier hadnagy a DBP-ban található pagoda 2 harangját magával vitte a településről. Ebből az egyik megtekinthető a Légió Múzeumában, Aubagne-ban.