Compagnies de Mortiers

de la Légion Étrangère

 

Az Idegenlégió aknavető alakulatai az indokínai háborúban

 

Compagnie de Mortiers de la Légion Etrangère - CMLE

2° Compagnie de Mortiers Lourds de la Légion Étrangère - 2° CMLLE

 

Compagnie de Mortiers Lourds de la Légion Étrangère - CMLLE

1° Compagnie Mixte de Mortiers Lourds de la Légion Étrangère - 1° CMMLLE

1° Compagnie Mixte de Mortiers de la Légion Étrangère - 1° CMMLE

 

1° Compagnie Étrangère Parachutiste de Mortiers Lourds - 1° CEPML

 

  

 

CMLE / 2° CMMLE

 

1952. október 23.-án került felállításra a Légió aknavető százada, a Compagnie de Mortiers de la Légion Etrangère - CMLE.

Ez volt az első aknavetős alakulat a Légió kötelékében Indokínában.

Az egység felállítására előző nap kapott parancsot Raberin ezredes, az 5° REI parancsnoka.

Az ezredes megbízza Bart hadnagyot (5° REI , I. zlj., 3. Cie) a részletek kidolgozásával.

Az aknavető századot az 5° REI I. zlj., a 3° REI és a 13° DBLE légiósaiból alakították meg, illetve helyi, vietnámi katonák is kerültek az alakulathoz.

 

Az egységet egy szakasznyi 120 mm-es és két szakasznyi 81 mm-es aknavetővel szerelték fel.

A felszerelés Saigonból érkezett meg.

 

 

1952. október 24.-én az állományt 3 tiszt, 15 altiszt, 133 légiós (ebből 25 vietnámi) katona alkotta.

Október 25. - 27. között a leendő kezelőszemélyzet megérkezik Bac Ninh-be, ahol "gyorstalpalón" kiképzik őket az eszközök használatára. 4 db 120 mm-es és 12 db 81 mm-es aknavető áll a rendelkezésükre.

 

 

Október 28.-án már a század nagyobbik része részt vesz a "Operation Pins Parasols" - "Magdulafenyő" műveletben (Bac Ninh körzetben fekszik a Pins Parasols tájegység).

A sikeres bemutatkozást követően november 1.-én hivatalosan is megalapításra került a CMLE, az Idegenlégió aknavető százada.

Adminisztratív az egység az 5° REI-hez lett beosztva.

1952. november 3.-tól az egység Na San körzetben állomásozott.

 

 

Na San

 

Lövészárok rendszer Na Sannál, 1952 december

 

 

Caporal-chef Auguste Apel, a Légió altisztje a Na San-i védállásokon

 

Na San-ban a védelem parancsnoka az aknavető századot több kisebb egységben akarta szétszórni a védelmi körzetben.

Bart hadnagy részben sikeresen megakadályozta az egység szétforgácsolását, így a védelemben a 120 mm-es aknavető szakasz erőteljes pozíciót tudott elfoglalni a körzet központi részében.

 

Védelmi előkészületek

 

A 81 mm-es aknavető szakaszokat ellenben szétválasztották.

Három 81 mm-es félszakasz különböző kisebb védelmi pozíciókba került, Yen Chau, Co Noi és Tuan Giao-ba. Itt kellett volna támogatniuk a helyőrség harcait.

Ezekben a védelmi pozíciókban viet-minh rajtaütéseknek estek áldozatul az aknavetősök, 16 légiós ki tudott menekülni a rajtaütésből a dzsungelbe, de fegyvereiket hátra kellett hagyniuk.

Egyedül a Co Noi félszakasz maradt sértetlen.

A Coi Noi egység november 24.-én, a Yen Chau egység maradéka 25.-én tért vissza Na San-ba.

A dzsungelbe menekült csapatrész G. Bouchacourt hadnagy vezetésével Laosz irányába vágott át a dzsungelen, egy felderítő repülő észlelte az egység mozgását.

A csata előtt még a hiányzó katonák pótlására újabb katonák érkeztek erősítésnek.

A CMLE állásai mellett készülő árokrendszer Na Sannál, 1952. december

 

A csata előestéjén Bart hadnagy egy 120 mm-es szakasz és három 81 mm-es szekció (szekciónként 4 aknavető) felett parancsnokolt.

 

 

November 23.-ről 24.-re virradóra a viet-minh támadást indított a 8. számú védelmi pozíció ellen, amit a 5° R.E.I. III. zlj. 11. Cie (százada) védelmezett. A CMLE jelentősen hozzájárult a védelemhez.

A következő akcióra november 30.-án került sor, a 22. számú védelmi pontot érte támadás.

A pozíciót a 2. thai zlj. egyik százada védte. A másnap hajnalig tartó támadást az aknavetők pontos tüze sikeresen megakadályozta.

 

December 1.-ről 2.-re virradóra ismét támadás érte a védelmet.

A 22. és 24. számú védelmi pontok voltak a támadás fő vonalában. A támadást visszaverték.

December 2.-a délután folyamatos tűz alatt tartotta az aknavető egység a 8., 22. és 24. védelmi pontok körzetét.

Az utolsó támadások után a viet-minh egységei "betört" orral visszavonultak.

 

A csata véget ért.

Az egész Na San körzetből elszivárogtak a támadó viet-minh egységek.

 

Pihenő katonák Tu Lé környéke

 

Februárban megérkezik a körzetbe a 13° DBLE, majd március-április folyamán a 3° REI és 5° REI III. zlj-ai elhagyták Na San körzetét.

 

Cikk a CMLE-ről, Képi Blanc Magazin, 1953. március

 

 

Ennek ellenére az aknavető század egészen 1953. júniusáig a környéken állomásozott a 13-asokkal együtt.

A CMLE január és március között egyetlen aknagránátot sem lőtt ki, kezdtek egy gyalogos egységre hasonlítani.

 

Gyarmati katonák tüzérségi ütege Na Sannál

 

(Eközben a 3° REI-nél márciusban felállított aknavető egységet a CMLLE-t átszervezték és átnevezték. Ez az egység júniusban az 1° CMMLLE, majd szeptembertől új nevén a 1°CMMLE - 1° Compagnie Mixte de Mortiers de la Légion Etrangère szerepelt a hadrendben, lásd lentebb).

 

Június 1.-én az eddigi CMLE-t szintén átnevezték. Az egységet ezután 2° Compagnie Mixte de Mortiers de la Légion Etrangère - 2° CMMLE néven létezett a háború végéig.

1953. augusztusáig maradnak Na San-ban. A helyőrség evakuálása után az egység Bac Ninh-be térnek vissza.

 

DBP

 

1953. december 27.-én a 2° CMMLE Dien Bien Phu völgyébe lett átvezényelve.

DPB-ba megérkezéskor az egység két szakaszból állt, 8 db 120 mm-es aknavetővel felszerelve.

Parancsnoka Jean-Paul Fetter hadnagy volt.

1954. januárjában DBP-ban az egység két szakaszparancsnoka Fetter hadnagy az "Anne-Marie" állásban, és Clerget hadnagy a "Gabrielle" állásban. A "Gabrielle"-ben az aknavetősök mellett a 7. RTA V. zlj.-a állomásozott.

Az év első hónapjai csendesen teltek a völgyben. 

Márciusban elkezdődött a DBP csata.

 

 

A csata kezdetén a 2° CMMLE a megtámadott "Beatrice" állás légiósait (13° DBLE III. zlj) támogatta. Szintén ezt a megtámadott állást védte a 1° CEPML 2. szakasza is.

Másnap 14.-én elesik "Beatrice", a 2° CMMLE Fetter hadnagy vezette szakaszának vissza kell vonulnia.

 

DBP látképe a levegőből 

 

Március 14.-én délután támadás éri a "Gabrielle" állást is.

Az egyik aknavető cső felrobban, egyből szörnyethal 5 légiós: Caporal Erich Staab, és Richard Gerbrich, Alfonso Guijarro Campo, Karel Jakubek illetve Heinz Gerhard Lenz légionáriusok.

A robbanásszétrepülő szilánkjai miatt megsérül egy közelben álló másik aknavető is, így csak két ép aknavető marad. Sok a halott és a sebesült.

Estére még erősebben támadják a "Gabrielle" állást. Az épen maradt két aknavető folyamatosan harcban áll.

Másnap hajnalban is elkeseredett csata dúl az állásért. Clerget hadnagy és Timmermans adjutáns még tartja az összeköttetést a főerőkkel.

Ekkorra majdnem a teljes aknavető szakasza harcképtelenné válik a harcban, aknavetői megsemmisülnek.

A légiósok kézitusában, puskákkal küzdenek. Pusch és Zimmermann légiósok kitüntetik magukat a véres közelharcban.

Francia ellentámadás indul a túlélők kimentésére, a 5° B.P.V.N. katonái előretörnek.. Az aknavetősök maroknyi légiósát sikerül kimenekíteni, akik kitörtek a főerők irányába. Az állás elesik.

A többség fogságba kerül, köztük Clerget hadnagy is.

 

Állások DBP-nál

 

Március 16.-ról 17.-re virradóra az "Anne-Marie"-ból dezertálnak a thai katonák, ezért Fetter hadnagy szakasza elhagyja az "Anne-Marie" állást, áttelepülnek a "Claudine" állásba.

"Claudine"-ben újraszervezi magát az egység.

Március további részében az egység heves harcokban vesz részt, elveszíti embereinek nagy részét és lassan kifogy a munícióból.

Minden szabad percükben az állásokat erősítik.

Az állás javítása

 

Április 1.-én elesik Willy Oechsli légiós, április 12.-én Jakob Walter légiós, majd április 17.-én Heinz Gerhard Gude légiós.

Már csak egy aknavető harcképes, de hiányzik a gránát hozzá...

 

Ellátásra váró sebesültek

 

Május 7.-én DBP elesik.

 

Fetter hadnagy és a túlélők a "Claudine" állásban hadifogságba kerülnek. Kevesen élik túl a fogságot.

Május 31.-én az egységet feloszlatták.

 

Fetter hadnagy és Clerget hadnagyok túlélik az 1. számú hadifogolytábor poklát.

Sokan nem voltak ilyen szerencsések.

Sergent Claus Mallien, Caporal-Chef Roland Voglauer, Alfons John, Roger Peeters, Heinz Scholsching és Johann Zimmermann légionáriusok meghaltak a táborokban.

1954. december 31.-én az egységet hadsereg szinten dicséretben részesítik.

 

 

 

CMLLE / 1° CMMLLE / 1° CMMLE

 

1953. március 25.-én Laoszban felállításra került a Compagnie de Mortiers Lourds de la Légion Étrangère - CMLLE, az Idegenlégió nehéz aknavető százada. A századot a 3° REI légiósaiból és a frissen érkezett utánpótlásból verbuválták.

Parancsnoknak Poirier hadnagyot nevezték ki.

Adminisztratív az egység a 3° REI II. zászlóaljához lett beosztva.

Az aknavető egységet 8 db Brandt 120 mm-es nehéz aknavetővel szerelték fel (model 49), és két szakaszba szervezték meg.

Az egység a zászlóaljának harcait támogatta Laoszban Plaine des Jarres körzetben.

1953. június 1.-én átszervezték és átnevezték az egységet, ekkortól hivatalos néven 1° Compagnie Mixte de Mortiers Lourds de la Légion Étrangère - 1° CMMLLE.

1953. szeptember 1.-én ismét átszervezésre került sor. A háború végéig 1° Compagnie Mixte de Mortiers de la Légion Étrangère - 1° CMMLE néven létezett az egység. Ekkor még mindig Laoszban állomásoztak.

 

CMLLE Laoszban, 1953. április, Camerone ünnep

 

 

DBP 

 

1954. március 9.-én az egység elhagyja Laoszt, DBP-ba irányítják a két szakaszt a 3° REI légiósaival egyetemben..

Szakaszparancsnokok Pierre Poirier (1. sect.) és René Colcy hadnagyok (2. sect.).

Az aknavető század teljes egészében a "Claudine" állásban foglal helyet.

 

A 3° REI egységei az "Isabelle" állásban lettek elhelyezve

 

Márciusban elkezdődött a DBP csata.

A csata első két napján az egység a "Beatrice" és a "Gabrielle" védőit támogatta.

Március 15.-én a Colcy hadnagy vezette 2. szakaszt a "Dominique I" állásba irányítják. Március 16.-án elesik Adolf Wesler légionárius.

 

A "Dominique" állás

 

Március 30-ig az egység itt védekezett. Folyamatos ellenséges tüzérségi tűz alatt álltak.

A veszteségek egyre nőttek.

Az új és erőteljes viet-minh offenzíva alatt a "Dominique" állást is támadás éri. Még el sem kezdődik a harc, az egység jóformán harcképtelenné válik.

Az algériai lövészek és a 5° B.P.V.N. egyik százada által védett állás nem tudja tartani magát. Este 21:50-re megszűnik a kapcsolat az állással. Colcy hadnagy és a teljes szakasz elesik az ütközetben.

Április és május között Poirier hadnagy vezeti a védekező harcokat.

Erősítésként érkezik a megmaradt szakaszhoz Georges Pinault alhadnagy, tüzértiszt, akit ejtőernyővel dobtak le a völgyben.

 

DBP rögvalósága

 

A folytonos harcokban az egység állománya egyre csak fogy...

Egy aknavető marad harcképes, de elfogyott az összes gránát. Az aknavető szakasz légiósai kézifegyverekkel védik magukat.

 

Május 7.-én az erősség elesik.

 

Az 1° CMMLE nagy része elesik a harcban.

A kevés túlélő, köztük Poirier hadnagy fogságba esik. Otto Hadamek légióst a viet-minh szabadon engedi a fogságból, mert súlyosan megsebesült. Hanoi-ba evakuálják, ahol leamputálják a jobb lábát.

Május 31.-én az egységet hivatalosan feloszlatták.

Poirier hadnagy meghal a hadifogságban 1954 június közepén az egyik Tuyen Quang körzetben található hadifogolytáborban. Pinault alhadnagy kiszabadul a fogságból.

1954. december 31.-én az egységet hadsereg szinten dicséretben részesítik.

 

 

 

1° CEPML

 

1953. szeptember 1.-én állították fel a 1° Compagnie Étrangère Parachutiste de Mortiers Lourds - 1° CEPML-t, a Légió harmadik aknavetőkkel ellátott egységeként, ejtőernyős katonákból.

Az egység története külön posztban ITT olvasható!

1° CEPML harcban