1° Compagnie Étrangère Parachutiste

de Mortiers Lourds

 

1° Idegen ejtőernyős nehéz aknavető százada

120 mm-es aknavető üteg ejtőernyősei Indokínában, 1° CEPML, Operation Castor, 1953

 

 

1° CEPML

 

Az 1° CEPML - 1re Compagnie Étrangère Parachutiste de Mortiers Lourds aknavetős egységet 1953. szeptember 1.-én állították fel Hanoiban az 1° BEP és 2° BEP (ejtőernyős zászlóalj, később eje. ezred) katonáiból.

A megalakítás után Hanoi-tól délre,  Quynh Loi-ben állomásoztak.

Adminisztratívan az 1°  BEP-hez tartoztak.

 

Parancsnoka a megalapításkor Jacques Molinier hadnagy volt.

Molinier hadnagy kérésére régebbi társait helyezték mellé, Maurice Lombart alhadnagyot és Bringuier és Maillard altiszteket. A parancsnoki karba tartozott még Turcy és Bernot hadnagy, Bouillon, Carta, Charry, Coureau, Gentric, Hang Cong Hang, Lehmann és Lemouélic altiszt.

Rajtuk kívül 17 légiós, illetve 13 helyi, vietnámi katona alkotta az egység magját.

 

Az egységet Brandt 120 mm-es aknavetőkkel (model 50) látták el. A harceszköz hatótávolsága elérte a 7 km-t.

Az egység mobilitását jeep-ek, 6 x 6 Dodge-ok és GMC teherautók biztosították.

Október 10.-én utánpótlás érkezett Sergent Rol és Caporal-Chef Enne és további 13 légiós személyében.

Október 25.-én befejeződött a kiképzés.

 

 

DBP

 

A kiképzés és a feltöltés után az első éles bevetésükre az "Operatoin Castor" alatt került sor, 1953. novemberében.

November 19.-én újabb pótlás érkezett az ugrás előtt Sergent Kozel és Mosol vezetésével.

A műveletben francia erők érkeztek a Dien Bien Phu völgyébe, az 1° CEPML az 1° BEP-el ugrott a körzetben.

(A hadművelet egy másik posztban! hamarosan)

 

Az ugrásnál az 1° CEPML-t 3 tiszt, 7 altiszt,  32 légiós és 29 vietnámi katona alkotta.

Bernot hadnagy nem ugrott, a hadművelet napjaiban Quynh Loi-ban látott el feladatot.

Molinier hadnagy az első hullámmal ugrott, előkészítve a terepet az egység többi részének.

A zöm 14:30-kor ugrott. Földet érés után összegyűjtötték a harceszközöket és állást létesítettek keletre Nam Youm-tól. Fél óra múlva már pontos tüzükkel támogatták az előretörő ejtőernyősöket.

A következő napokban a DBP erőd kifutópályájától délnyugatra foglalnak állást.

 

Bernot hadnagy helyére megérkezik az egységhez Erwan Bergot légiós hadnagy, utánpótlásként megérkezik még Sergent-Chef Evelin és 17 légiós.

1953. decemberében az egységet 4 tiszt és 95 légiós alkotta, 12 aknavetővel voltak felszerelve.

 

Ritka kép, a címképi üteg egy másik szögből, ingben az egyik hadnagy. 1° CEPML, Operation Castor, 1953

 

 

1954. január 1.-el az 1° CEPML beszervezik egy magasabb-egységbe, a Bataillon Divisoinnaire Aéroporté-ba (BDAP).

1954. január-márciusa között csak három ejtőernyős egység (1° BEP, 1° CEPML, 8° BPC) maradt Dien Bien Phu-ban, a többi ejtőernyős egység elhagyta a völgyet. Az 1° BEP harcait sikeresen támogatja a század.

 

A DBP csatában az egység a tüzérségi csoportjába tartozott, felettesük Piroth ezredes volt.

Az 1° CEPML-t elosztják több védelmi-állás közé.

Turcy hadnagy szakasza a "Claudine" állásban, Bergot hadnagy és Lombart alhadnagy szakasza a "Dominique II" állásban volt elhelyezve.

Molinier hadnagy ellenezte az egység szétforgácsolását, de engedelmeskednie kellett Castries ezredes parancsainak.

Március elején Lombart alhadnagy megbetegedett, ezért kivonják az erődből. Egyedüli tisztként Bergot hadnagy marad a "Dominique"-ben a szakaszánál.

 

Március 12.-én az utolsó, puhatolózó járőrtevékenység alatt egy becsapódó viet-minh gránát miatt megsebesül az egység parancsnoka, Molinier hadnagy. A felrobbanó gránát tucatnyi szilánkja súlyosan megsebesíti a hadnagy hátát, majd a pillanatokkal később felrobbanó újabb gránát a fején okos sebesülést.

A hadnagyot evakuálják az állásból, kórházba kerül Hanoiban, Gasirowski tisztiszolgálja kíséretében.

(Felépülése után Molinier hadnagy az 1° BEP CCS parancsnoka lesz. 2005-ben hunyt el.)

Paul Turcy hadnagy veszi át a parancsnokságot, az 1. szakasz parancsnoka.

 

A csata

 

 

Állások DBP-nál

Március 13.

 

Március 13.-án elkezdődött a híres csata. 17:15-kor érkezik a parancs.

A "Dominique II"-ben a telefon mellett Perrin légiós őrködik. A telefon megcsörren, a szakasz parancsot kap az ellenség visszaverésére. Az aknavetőikhez rohanó légiósokat viet-minh tüzérségi csapás éri 17:18-kor. Elszabadult a pokol..

Az egyik aknavető-üteget már az első becsapódó gránátok egyike telitalálatként éri, elesik Caporal-Chef Karl-Heinz Drescher és az alábbi légiósok: Manfred Kandetzki, Heinz Runde, Hans Joachim Schoch és Victor Zaplotny.

A következő találatok egyike eltalálja a lőszeres bunkert, ami felrobban.

Az aknavetősök lőszerkészletének jó része megsemmisül a robbanásban.

Gunter Pfennig légiós a bunkerben tartózkodott, csak egy hatalmas füstölgő kráter marad a légiós után.

A robbanás következtében a védelmi állások egy része is elpusztul, eközben megsebesül Heinz Gaulich és Karl Thiéry légiós.

A támadó viet-minh csapatokat a eje. aknavetősök tüze próbálta megállítani.

 

Lövészárok a reptér közelében

 

Az 1° CEPML 2. szakasza a "Beatrice" állásban megtámadott légiósokat (13° DBLE III. zlj) támogatta folyamatos tüzével, bár a szakasz nagy része az első 5 percben harcképtelenné vált.

Bergot hadnagy jelenteni akarta a szakasz állapotát, de a telefonvezeték elszakadt a tűzcsapásban.

Georges Perrin és Andrea Fattori légiósok elindulnak kijavítani a kábelt, hogy ismét helyreálljon az összeköttetés a parancsnoksággal. Megtalálják a szétszakadt részt, megpróbálják kijavítani a folyamatos tüzérségi tűz alatt.

A kábeljavítók közelében ténykedő egyik aknavető találatot kap, elesik Sergent-Chef Maillard, az egyik aknavető parancsnoka. Fattori odarohan, de csak a halál beálltát tudja megállapítani az altisztnél. Elindul vissza Perrinhez, de mire visszaér a javított kábel szakaszhoz, Perrin megsebesül, és belehal sebeibe. Fattori nem tud segíteni rajta.

A kábel ismét elszakad, Fattori gyorsan kijavítja, majd halott bajtársát visszavonszolja Bergot hadnagy bunkeréhez...

Órákig tombol a csata, a lőszer fogy, a hadieszközök tönkrementek.

 

4 órás ellenséges tüzérségi rácsapás után a halottak között van Sergent Carol Soas és Franz Joseph Hunger légiós is. Bergot hadnagy bunkerében gyűlnek a sebesültek is, köztük Taffarel, Malicky és Ho Chan Sang.

Donovan légiós-szanitéc próbálja ellátni a sok sebesültet.

 

A heves harcok nem hoztak eredményt, hajnal 2:00-re a "Beatrice" állás elesett.

Az aknavetősök megpihenhetnek.

 

 

Március 14. -15.

 

Március 14.-én reggelre a "Dominique" állásban lévő Bergot hadnagy vezette 2. szakasz 35 emberéből csak 20 harcképes, 12 elesett, 3 súlyosan sebesült.. A szakasz 6 aknavetőjéből 4 megsemmisült.

Felvirrad a csata második napja...

Bergot hadnagy a szakasz maradékával elhagyja a "Dominique II"-t és az "Elaine I" és "Elaine IV" közötti területre vonul vissza.

Március 14.-én délután folyamán támadás érte a "Gabrielle" állást, itt volt elhelyezve a 2° CMMLE (2° Compagnie Mixte de Mortiers de la Légion Etrangère) is .

 

 

Erős tüzérségi csapás éri a "Claudine" állást is.

Az itt állomásozó 1. szakasz elszenvedi első veszteségét. Elesik Heinz Ferrang légiós.

Az 1° CEPML tüzével a "Gabrielle" védelmét támogatta.

Másnap reggel 15.-én egy becsapódó tüzérségi lövedéktől elesik az új parancsnok, Turcy hadnagy. Bunkerében éri a halál Ignatjevs adjutánssal egyetemben.

Helyére lép Pierre Clément hadnagy tüzértiszt (II/4. RAC - 4. Régiment d'Artillerie de Campagne), ő irányítja tovább a "Claudine" állásban az egység tüzét a védekező harcban.

 

Az 1° CEPML két 120 mm-es aknavetője 

 

 

 

Március 16. - 29.

 

Március 16.-án a 6° B.P.C. ejtőernyőseivel ugrik DBP felett Singland hadnagy és Lombart alhadnagy.

 

Másnap Singland hadnagy átveszi az 1° CEPML vezetését. Lombart alhadnagy a 2. szakaszhoz kerül.

Az 1. szakasznak 3 bevethető aknavetője és 1500 aknagránátja maradt.

Eckel légionárius ügyeskedése folytán az erődítés központjából sikerül további 2400 aknagránátot szerezni.

 

Március 29.-ig védekező harcok folynak. Az egység további veszteségeket szenved.

 

Ejtőernyős a bajtársa sírjánál DBP-ban

 

Március 30. - 31.

 

Március 30.-án este megindul két irányból az újabb nagy viet-minh offenzíva.

A "Dominique" és az "Elaine" állások vannak támadás alatt.

Az 1° CEPML 2. szakasza az "Elaine II és IV" közötti állásban védekezik.

A támadás következtében az első vonalak elesnek, 19:00-re elesik az "Elaine I" és a "Dominique I" állás.

Bergot hadnagy az "Elaine II"-ben védekező 1. BEP Luciani századát támogatta a meglévő tűzerejével.

 

Az aknavető szakasz megkapja a visszavonulási parancsot, Bergot hadnagy a maradék 4 aknavetőjét az állásban felrobbantja, mert nem tudják kimenteni a hadianyagot. A "Claudine" állásba vonulnak vissza.

Még aznap súlyosan megsebesül Singland hadnagy és tisztiszolgája Flohr légiós.

 

DBP a levegőből 

 

A DBP-ban tartózkodó aknavetős egységek maradékai a "Claudine" állásban gyülekeznek.

Az 1° CMMLE, a 2° CMMLE és az 1° CEPML maradéka kényszerűségből összedolgozik, mert az 1° CEPML-nek csak 3 működőképes aknavetője maradt.

Március 31.-én az átszervezett aknavetősök 1200 gránátot lőnek ki a nap végéig...

 

 

Április - Május

 

A század még tovább fogyatkozik.

Singland hadnagy mellett harcképtelenné válik 1 altiszt, 11 légiós és 6 vietnámi katona.

Az utánpótlásként ledobott muníció összegyűjtése közben elesik Karl Emonts légiós.

 

Április 4.-én utánpótlásként ejtőernyővel érkezik a századhoz Sergent Lamarque, Caporal Muller és Di Stefano légiós pár új harceszköz kíséretében.

 

Az utánpótlás ellenére sem az erőd, sem a század nem kerülheti el a sorsát.

 

Április 22.-én elesik Georg Eckel légiós. Május 6.-án reggelre az aknavetős egységeknek összesen 1200 gránátja maradt a harcra. Ez a mennyiség kompletten el lett lőve az utolsó nagy és döntő viet-minh támadás alkalmával.

Május 7.-én az erőd elesik, az utolsó 120 mm-es aknavetők megsemmisülnek. 

 

Sokkolta a világot... Elesett Dien Bien Phu 

 

Véget ér a csata.

Az egység a DBP csata alatt több, mint 35.000 (!) aknagránátot lőtt ki a harcban.

Az 1° CEPML 67 légiósát veszítette el (24 halott, 43 sebesült).

 

 

DBP a csata után...

 

A túlélők fogságba esnek és a Kínai határhoz közeli hadifogolytáborokba viszik őket a "halálmars" alkalmával.

 

Úton a hadifogság felé... Kevesen élték túl..

 

 

Az egységből 42-en estek fogságba, és mindössze 17 légiós éli túl a fogságot....

Bergot hadnagy és Lombart alhadnagy a túlélők között volt.

Adjudant Lucien Bouillon,  Sergent Karl Hermann Lehmann és Aldo Rol, Caporal Edgar Weiss, Alfred Andresen, Engelbert Meth és Bernhard Przybyla légiósok meghalnak a hadifogságban.

Május 31.-én az 1° CEPML-t feloszlatják. A túlélőket az 1° BEP-be integrálják be.

 

1954. december 31.-én az 1° CEPML-t a DBP-ban véghezvitt helytállásáért hadseregszinten dicséretben részesítik. 

 

 

A jelvény

 

 

Az 1° CEPML jelvénye, a legritkább és legdrágább légiós jelvények egyike.

Gyártó: Drago.

 

Molinier hadnagy tervezte 1953. október 23.-án. A hadnagy a gyártónak elküldte a terveket.

A jelvénygyár 6 féle jelvény-változatot készített és ezeket postázta a hadnagynak, aki kiválasztott egyet, elküldte a megrendelést.

Források szerint 500 legyártott példány készült, ebből 2 db ezüstből (más forrás szerint aranyból készült az a 2 db). 1954. Május 21.-én érkezett meg a jelvény csomag Indokínába, két héttel a DBP csata után. A hadnagy ekkor még Hanoiban, kórházban feküdt! Itt vette át a tételt.

Állítólag 150 db jelvényt helyben, Hanoi-ban értékesítettek az 1° CEPML laktanyájánál az egység ott tartózkodó tagjainak, a többit visszaküldték Franciaországba, a gyártóhoz.

 

A jelvény DBP-ban készült példánya. A fehér hollónál is ritkább.

 

 

Molinier hadnagy a DBP-ban található pagoda 2 harangját magával vitte a településről. Ebből az egyik megtekinthető a Légió Múzeumában, Aubagne-ban.