Eude Bertolini alapította a céget 1948-ban.
A jelvények mellett egyéb katonasággal kapcsolatos alkatrészek és felszerelések gyártója.
"OFSI"
"OFSI Paris"
"OFSI 159 Grie de Valois, Paris"
"OFSI 51, rue des Francs-Bourgeois, Paris 4°"
J. Decat párizsi székhelyű gyártó.
Katonai jelvények, cserkész jelvények, korai ejtőernyős szárnyak kisüzemi gyártója.
Az 1940-es évek végétől nincs információ.
A II. világháború, és Vichy korszaka alatt
"J. Decat Paris 11. Rue des Ptes (Petites) Écuires"
"J Decat 6. Rue Linné Paris 5eme"
"J. Decat La Cascade Abrest Vichy"
"Decat (Clermont-Ferrand)"
"Decat Paris 11-13. Rue Bichat"
Aix en Provence környékén működött kisüzemi gyártó, források szerint nyugállományú légiósok készítették a jelvényeit kb. 1989/90-től gyártottak, 2000-ben a cég már nem létezik.
Kiadott jelvényeik a Légió témakörét érintették, pl: IILE-Noel '89/ Camerone 1990, Daguet-hadművelet, Kambodzsai misszió.
Jelvényei legtöbb esetben ezüst anyagúak, sorszámozottak, eléggé elnagyolt kivitelűek, némely esetben festettek, de sohasem zománcozottak.
"AIXIA"
Paris L.R. PARIS: Párizsi székhelyű gyártó, 1959-ben alapította Jean Lemaire százados.
Az alapító az algériai háborúból hazatérve 1957-ben leszerelt, és polgári foglalkozásként egy jelvényüzemben kezdett el dolgozni (fiatal kora óta szenvedélye volt a grafika és a rajzolás, és sok jelvényt tervezett).
Itt kitanulta a szakmát, majd saját céget alapított 1959-ben.
A cég palettájában elsősorban katonai jelvények és jelképek gyártása szerepelt.
A cég alapítása után 35 évvel a lánya vette át az üzlet vezetését.
A cég kezdőbetűi az alapító, Lemaire édesanyja leánykori nevének kezdőbetűiből ered, akit Léonie de Ruffieu-nek hívtak.
"LR Paris"
A háború kutyái I.
"L'homme aux milles vies"
"Az ember akinek ezer élete volt"
1924. december 14.-én született Zweibrückenben, Németországban Roger Faulques néven.
A II. világháborúban az Ellenállás (Maquis) soraiban tevékenykedett, majd a Francia 1. Hadosztály kötelékében tizedesként részt vett az utolsó, francia földön zajló harcokban.
20 évesen kiérdemelte a "Croix de Guerre"-t.
Harcias magatartását és parancsoki képességeit figyelembe véve a saint cyr-i Katonai Iskolába folytatta pályafutását.
Indokína
1946-ban alhadnagyként végezve, saját kérésére a Francia Idegenlégió kötelékébe kérte áthelyezését.
A 3° REI-nél az 1. zászlóaljnál került beosztásra.
1948-ban Phu Tong Hoa-nál a 3° REI 3. század kötelékében egy rajtaütésben megsebesül.
A gyalogezred után az 1° BEP (ejtőernyős zászlóalj) kötelékében hadnagyi beosztásban szolgált.
1948. február 26.-án az RC 3 körzetében egységével viet minh rajtaütést szenvedett el, sok társa elesett.
Géppuska sorozattól mindkét lábán megsebesült, de Faulquest ez nem állította meg, embereit továbbra is vezette a kézitusában.
Légiósainak erőszakkal kellett kimenekítenie a hadnagyot, nem akarta elhagyni a csata helyszínét.
Visszaszállították az anyaországba a gyorsabb gyógyulás reményében.
Itt, alig 23 évesen a "Legion d'Honneur" lovagkeresztjével tüntették ki, mellette öt "citation"-t érdemelt ki.
Felépülése után visszatért a gyarmatra, 1950. szeptember - október között részt vett az RC 4 melletti csatákban.
Itt az 1° BEP kiképző szakaszát irányította.
Cao Bang kiürítése során embereinek 80%-át elveszítette.
A csata alatt komolyabban sebesült, négy alkalommal.
Jobb vállát golyók roncsolták szét, mellkasát lövés érte, bal könyöke és jobb combcsontja szintén lövést kapott, csontsérüléssel.
Három napig feküdt a csatamezőn, mert halottnak hitték......
A területet átfésülő viet minh talált rá, akik halálos sebesültnek gondolva, több súlyosan sebesült francia katonával együtt, eljuttatták a francia erőkhöz.
A halál elkerülte és túlélte a sebesüléseit!
A felépülése évekig tartott, amely időszakot a val-de-grace-i katonai kórházban töltött.
Kivételes szolgálataiért a "Legion d'Honneur" tisztikeresztját adományozták neki.
Az indokínai konfliktus végére hat sebesülése és nyolc "citation"-ja volt.
Algéria
Felépülése után az új konfliktusban, az algériai "rendfenntartásban" folytatta karrierjét az 1° REP kötelékében, hírszerző tisztként.
Az ellenséges erők szétverésének céljával semmilyen eszköztől nem riadt vissza.
Tervezője és kivitelezője volt több "vallatás"-nak (kínzás).
"Jól teljesíthetett", mert még a háború és a belső megye elveszítése előtt új feladatot kapott.
Katanga/Kongó
1960. június 30.-án Belga Kongó kikiáltotta függetlenségét. Az első elnök Lubumba lett.
Júliusban a rézben gazdag tartomány, Katanga el akart szakadni az új államtól.
Moise Csombe kikáltotta az új állam, Katanga függetlenségét, magát pedig elnöknek nevezte ki.
A katangai erőket belga katonatisztek képezték ki, brit, rhodéziai, francia, olasz, dél-afrikai fehér "önkéntesek" segítségével (117 fő).
1961. január 17-én katangai szakadár erők és belga ejtőernyősök elrabolták és kivégezték Patrice Lumumbát, a független állam elnökét.
A lépés mögött a Katangában és Dél-Kasaiban folyó réz- és gyémántbányászatban érdekelt külföldiek álltak.
(Később került nyilvánosságra, hogy Csombe keze is benne volt a dologban, a CIA hathatós támogatásával....)
Ezután az országban káosz jött.
Faulquest 1961-ben Pierre Messmer, a francia hadügyminiszter Yves de La Bourdonnaye kapitánnyal együtt a polgárháború súlytotta Katangába helyezte "tanácsadóként" a fehér "önkéntesek" soraiba.
Lényegében innen kezdődött zsoldos karrierje.
Civilben, Katanga, 1961.
A gyarmatok felszabadulásával és polgárháborúk kitörésével elérkezett a zsoldososok klasszikus kora.
1961. decemberében az ENSZ csapatai offenzívát indítottak Katanga ellen.
Bevonultak több városba, a fehér zsoldosok kiszorítása és a térség stabilizálása volt a fő céljuk.
Katanga védelmét a már századosi rangban szolgáló Faulques szervezte meg.
A kormánya visszarendelte, de ő maradt a tartományban.
A zsoldosok és katangai civilek megtámadták a bevonuló ENSZ erőket, az indiai és etióp békefenntartókat.
Az ENSZ mandátuma alatt szolgáló légierő repülői visszatámadtak és a zsoldosok erős tüzérségi támadást is kaptak.
Svéd nemzetiségű békefenntartók elfoglalták Elizabetville-t, a tartomány fővárosát.
A helyi lakosok segítségével a zsoldosok kemény ellenállást tanúsítottak, folyamatosan támadták az ENSZ erőit.
Baluba településnél lezajlott csatában a Bob Denard zsoldosvezér által vezetett zsoldosak jó része fogságba esett, aki tudott elmenekült.
Faulques elhagyta Katangát.
A harcok nem tartottak sokáig, december 21.-én Kitonában tűzszünetet írtak alá.
Zsoldosok által kiképzett katangai lázadó.
Jemen
Az 1962.-év Faulques-t és Denardo-t már egy új területen, Jemenben érte.
Több Katangában velük szolgáló zsoldos követte őket az új háborúba.
A királyság 1953-ban az ENSZ-ben kezdte követelni a déli területeket, mely törekvését az arab államok is támogatták.
1958–1961 között az Egyesült Arab Államok tagja volt Líbiával és az Egyesült Arab Köztársasággal (Egyiptom és Szíria) együtt.
1962-ben Nasszer támogatásával köztársasági puccs buktatta meg Abdullah Szallál vezetésével az imámot, aki híveivel az északi hegyekbe menekült.
Kitört a hét évig tomboló észak-jemeni polgárháború, melynek hátterében Szaúd-Arábia és Egyiptom szembenállása húzódott.
A zsoldosok Muhammad Al-Badr, az észak-jemeni király és imám legidősebb fia által vezetett gerillák kiképzésével foglalkoztak, majd vezették a gerillákat.
Faulques és Denard az MI6 (brit hírszerzés) támogatását élvezte 1963 közepétől 1964 végéig.
Al-Badr (középen)
Bár a hatnapos háború következményei miatt az egyiptomiak 1967-ben végül feladták itteni ambícióikat, a monarchista tábor széthúzása miatt a szaúdiak is kihátráltak az imámita párt mögül.
1967-ben megbizatása véget ért, Faulques elhagyta Jement.
Végül Szallál hívei 1970-re konszolidálni tudták az 1962-ben kikiáltott Jemeni Arab Köztársaság helyzetét.
Nigéria
1968-ban valószínűleg felsőbb utasításra (De Gaulle) Faulques Nigériában indított kisebb akciót, mely csúfos véget ért.
A polgárháború súlytotta országban a szakadár Biafra-kormány (Nigériától elszakadt függetlennek kikiáltott állam) bízta meg zsoldosok toborzásával és kiképzésével.
Az utasítás szerint 100 zsoldost kellett toboroznia, de csak 50 főt sikerült bevonni.
A megbízás második hónapjában a zsoldoscsapat először csapott össze a nigériai katonákkal, az ütközetben 40 zsoldos elesett.
A fiaskót túlélve Faulques elhagyta az országot, és többé állítólag nem vállalt zsoldos és hírszerző feladatokat.
Bár nagyon diszkréten tevékenykedett, több alkalommal látták a '80-as években is Szaud-Arábiában, Etiópiában, Libanonban, de még Kínában is, mint tanácsadó...
1991-ben hivatalosan is nyugdíjba vonult.
2010-ben Camerone ünnepén a légió legendás és megbecsült tagjaként a Danjou-relikvia hordozójának/bemutatójának megtisztelő pozíciójával tüntetik ki.
Camerone ünnepén
2011. december 6.-án hunyt el.
Alakja több művészt is megihletett.
Személye szóba kerül Frederick Forsyth: "A háború kutyái" c. könyvben, Lartéguy, "Les Chimères noires" c. könyvének egyik karakterét is róla mintázták, illetve a 2016-os "Jadotville" c. filmnek ő az egyik főszereplője.
A francia haderő és a Légió század - színei
A francia katonai F1/F2 ruházaton, illetve régebbi fotókon a gyakorló/harci ruházaton alkalmanként látni lehet az egyenruha vállán átkötött színes háromszögletű kendőket.
Ezeknek a kendőknek, franciául „foulard”-oknak az eredete az algériai háború időszakára tehető, ahol a terepen először az ejtőernyős századok könnyebb beazonosítását szolgálta.
A gyakorlatot a gyalogsági alakulatok is átvették.
A színes kendő a csapatok alapfelszerelése közé tartozott (több, eltérő színű kendő volt rendszeresítve, nem csak egy színű!), a bevetés közben a színeket a parancsnak megfelelően akár napi szinten, akár naponta többször is váltogathatták.
Esetenként a légi felderítés megkönnyítése érdekében a színes, azonosításra használt egyéb kendőket a rádióra vagy a katonák hátára/zsákjára is rögzíthették.
A könnyebb azonosításra az ugrás utáni a műveleti területen történő erők csoportosításában volt nagy fontossága.
Az élénk színek is azt a célt szolgálták.
Először még a nyakban, sálként viselték, majd szép lassan a ruházat váll részére vándorolt a kendő egy kisebb méretű változata, és állandósultak a századok színei.
A Légiónál a bal vállon, egyéb, reguláris csapattesteknél a jobb vállon, és/vagy nyakban ("plastron d'arme") viselték a kendőt.
"Plastron d'arme bleu marine."
Tengerészeti század - színek.
A század - színek a gyalogságnál
1. compagnie, bleu (kék)
2. compagnie, rouge (vörös)
3. compagnie, jaune, (sárga)
4. compagnie, vert (zöld)
CEA, Compagnie d'Éclairage et d'Appui, noir (fekete)
CCL, compagnie de Commandement et de Logistique, blanc (fehér)
Compagnie réserve (orange) narancs
A tengerészeti egységnél a "foulard"-ot és a "plastron d'arme"-t is viselik.
A század színek a 2° REP-nél
1. compagnie, vert (zöld)
2. compagnie, rouge (vörös)
3. compagnie, noir (fekete)
4. compagnie, gris, (szürke)
5. compagnie, bleu clair, (világoskék)
6. compagnie, pourpre, (lila)
CCL, janue (sárga)
CEA-GCP/CRAP, bleu, (kék)
CAS, blanc, (fehér)
2018-ra a velcro anyagú század felvarrók felváltották az eddig használt színes kendők funkcióit.
Műveleti területen a sisakokon még használatban vannak a színes azonosító jelzések.
A téglalap alakú felvarrók peremén húzódó színes hímzés továbbra is a századok beazonosítására szolgál, a felvarró közepén látható légiós gránátban pedig az ezred száma olvasható.
Az új típusú M64-es francia egyenruha, más néven Satin 300
Az új típusú egyenruhával kapcsolatban 1958-ig vissza kell tekintenünk.
A Francia 5. Köztársaság elnöke, Charles de Gaulle az algériai háború befejezését és a hadsereg megreformálását tűzte ki célul.
A régi köztársaság bukása a korszerűtlen francia hadiruházat végét is jelentette egyben.
De Gaulle tervei szerint az eddig használt (sokszor idegen államok egyenruháit - lásd előző posztok, ITT, ITT) hadiruházatot egy francia gyártmányú, a korszak igényeinek megfelelő, új és általános ruházattal kell felváltani.
1962-ben algéria háború vége, a kontinensen kívüli megye elvesztése a francia vezetést erőteljes katonai átszervezésekre kényszerítette, létrejött egy homogénebb francia hadsereg.
Az 1947-es mintájú zubbony módosított változata (1950 F1) ihlette az M64 mintájú új egyenruhát, amely vastag, keki színű szövetből (szaténből, amely egyébként nem egy szövetet, hanem egy szövéstípust jelöl) készült (300 g/m2), ezért Satin 300 néven is a köztudatba került.
A Satin 300 bőségében kisebb volt, mint az M47 típus, a mellkason két hosszabb, rejtett cipzáras zseb volt található.
A sűrű szövésű, erős anyag még a farmer anyagnál is erősebb kivitelű.
M64/Satin 300
Az egyenruha tartóssága vitathatatlan volt, de az anyag vastagsága miatt magasabb hőmérsékletnél a szellőzés és a kényelmes viselet nem volt megoldott.
Túl melegnek és szabásában túl hosszúnak találták a katonák, ezért több esetben a zubbony hosszából levágattak.
1978-tól az F1 ruházatot használták a Satin300 mellett munkaruházatnak.
Német II. világháborús ruházat Indokínában
Álca minta változatok
A II. világháború után nagyszámú német származású, többségében volt hadifogoly (és a kilátástalanság elől menekülő német kamasz fiatal) lépett be az Idegenlégióba.
A kiképzés után nem sokkal az Indokínában kibontakozó fegyveres konfliktus tűzvonalában találták magukat.
A legendákkal ellentétben nem "vérszomjas SS-ek" harcoltak Indokínában, de sok német származású légiós került a gyarmatra.
Némely esetben hozták magukkal a II. világháborúban viselt álcamintás ruházatukat is (melyet sok esetben átalakítottak) ezért kisebb számban az amerikai és brit ruházat mellett német álcamintás ruházattal is lehet találkozni a korabeli fényképeken.
Indokínában viselt álca minták
Német "Platanenmuster" ősz és tavasz minta.
Német "Palmenmuster" minta.
Német "Splittertarnmuster" minta.
1° BEP, Chauvet hadnagy, a "Tonneau-hadművelet" alatt "Eichenlaubmuster" B mintás zubbonyt és US 43 HBT nadrágot visel
Német "Eichenlaubmuster" B (őszi) minta
Német "Eichenlaubmuster" B mintázatú egyenruha
1953, német álcamita Laosz-ban.
Amerikai zubbony és "Eichenlaubmuster" B mintázatú nadrág, rövidnadrággá alakítva.
Híres kép Dien Bien Phu-ból.
A bal oldali katona amerikai USMC zubbonyt, a jobb oldali katona német "Splittertarnmuster" mintás nadrágot visel a csata alatt.
Lyon FIA - FABRIQUE INDUSTRIELLE AUGIS: Az Augis gyártó utódja 1970-től napjainkig.
Székhelye változatlanul Lyon.
„FIA Lyon”
„GF FIA Lyon (Groupe FIA?)”
