Csata a "Halál útján"  

 

A 4. számú gyarmati útnál (RC 4.) lezajlott ütközet sorozat

1950. szeptember 30. - október 18.

 

 

A gyarmaton végighúzódó utak stratégiai fontosságát mindkét hadviselő fél ismerte, bár jobbára természetesen csak a francia egységek használták őket.

A 4. számú gyarmati főút (RC 4) Tonkinban húzódott a tengerparti Moncay-tól a dzsungel mélyéig, a távoli francia helyőrség, Cao Bang-ig, a kínai határ vonalával többé - kevésbé párhuzamosan.

 

 

A viet mihn csapatai folytonos támadásokkal tartották nyomás alatt az úton közlekedő csapatokat, utánpótlást és ellátmányt szállító konvojokat, ezáltal gyengítették a gyarmati erőket.

A francia hadvezetés úgy döntött, hogy kivonja csapatait a helyőrségekből, feladják a 4. számú gyarmati főút körzetét.

Ezt a lehetőséget használta ki Giap tábornok, aki erőteljesebb támadásra vezényelte a viet minh erőit, akik letámadták a visszavonuló francia erőket..

 

Konvoj az RC4-en, Langson-tól északra 

 

 Romeltakarítás az RC 4-en....

 

 

Kivonás

A francia vezetés Cao Bang helyőrségének kiürítését tartotta a legveszélyesebbnek.

 

Cao Bang látképe a levegőből

 

Cao Bang és Dong Khe körzete a levegőből

 

A helyőrségét visszarendelését elhatározták, mert egy esetleges körülzárás esetén lehetetlen lett volna a körülzárt egység felmentése.

Cao Bang-ot a 3° REI III. zászlóalja (9., 10., 11., 12. századok), helyi "partizán" századok (négy század) és a 3° Tabor marokkói zászlóalj századai (négy század) védték, parancsnoka Charton ezredes volt.

 

Charton ezredes, Cao Bang parancsnoka

 

A parancsot szeptember 2.-án adták ki, elkezdődtek az előkészületek a visszavonulásra.

Úgy döntöttek, hogy a "Bayard harccsoportnak" elnevezett vegyes egység, két marokkói zászlóaljból más kisebb egységből és az 1° BEP-ből összeállított hadoszlop fogja támogatni a kivonást.

 

A tervet keresztülhúzták.

Pontosan az következett be, amitől tartottak...

 

A RC4 nyomvonala, Dong Khe irányában 

 

 

Dong Khe 

 

Szeptember 16.-án váratlanul a viet mihn lerohanta Dong Khe helyőrségét, ahol szeptember 18.-ig felmorzsolta a pár száz fős francia véderőt, köztük a 3° REI II. zászlóalját (5. és 6. század, 3° REI, 250 fő).

 

Dong Khe látképe a levegőből

 

Összesen 12 légiós tudott kimenekülni az ostromból.

Ők a dzsungelen keresztül jutottak el That Khe helyőrségbe, melyet a 3° REI II. zászlóalj másik két százada (7. és 8. század) tartott.

 

That Khe helyőrség látképe a levegőből

 

A dong khe-i véderő további 140 légiósa hadifogságba elesett, a többiek elestek, illetve eltűntek.

Dong Khe elveszítése miatt a cao bang-i előretolt helyőrséget elvágták az életet jelentő utánpótlástól.

A cao bang-i kivonást biztosító "Bayard harccsoport" már a körzetben volt, így a váratlan támadás miatt a dzsungelben szorultak és kitartóan védekeztek a viet minh támadás alatt.

 

Nehéz terep Dong Khe körzetében

 

A dong khe-i helyőrség védvonala

 

Hegyek Dong Khe-nál

 

Menekülő túlélők a dzsungelben

 

 

 

Felmentési kísérlet

A támadásra válaszul szeptember 16.-án egy vegyes, marokkói - légiós hadoszlop parancsot kapott Dong Khe visszavételére Le Page ezredes vezetésével.

 

La Page ezredes

 

Az erőviszonyokat tekintve lehetetlen vállalkozás volt. 

A harccsoportot a 8° Regiment Tirailleurs Marocains (8° marokkói könnyű-lövész ezred) egy zászlóalja (négy század) és a 1°, 3° és 11° Tabor Marocains (marokkói zászlóalj, zlj.-ként 3 század) csapatai alkották, hadoszlopokba rendeződve elindultak a helyőrség irányába.

Szeptember 17. - 18.-án az 1° BEP további részeit ledobták That Khe-nél, a helyőrség erősítésére.

A 3° Tabor Marocais a Lungh Pai hegyvonulatai között fekvő hegyszorosban nyomult előre.

 

Francia katonák RC 4 melletti előrenyomulása

 

A kivonást biztosító "Bayard harccsoport" továbbra is heves harcban állt a támadókkal.

Az 1° BEP légiósai utóvédként nagy veszteségeket szenvedtek a visszavonulás fedezése közben.

 

Október 1.-ig az 1° BEP és a 3° Tabor a Lung Phai - szoroson keresztül nem tudta visszafoglalni Dong Khe-t, de a dzsungelben harcoló 1° és 11° Tabor a 8° RTM zászlóaljával együtt szintén sikertelenül törtek Dong Khe irányába.

 

 

A Cao Bangi helyőrség Charton ezredes vezetésével azt a parancsot kapta, hogy támogassák és erősítsék meg a Bayard harccsoportot, így az a paradox helyzet állt fent, hogy az eredetileg felmentésre/kivonásra várok mentik meg valószínűleg a megmentőiket.

Október 3.-án a cao bang-i egység az összes járművét megsemmisítette, és gyalog vágtak neki a dzsungelnek.

 

A "Bayard harccsoport" végül is sikeresen elszakadt az ellenségtől, találkoztak "Le Page harccsoport" Cao Bang-ba tartó erőivel az egyik hegyszorosnál.

A hegyszoros lejtőin harcoló 1° BEP október 6.-án súlyos veszteségek árán tört át a viet minh vonalakon, hogy elérjék az egyesült francia erőket a hegyek lábánál, itt csatlakoztak a "Bayard harccsoport" maradékához.

 

Az 1° BEP harcban a RC4 mentén

 

A Cao Bang-ot elhagyó Charton hadoszlop október 6.-án érte el a dzsungelen keresztül Coc Xa körzetét, itt azonban hemzsegtek a viet minh csapatok, akik épp egy végső támadást akartak intézni a "Bayard harccsoport" ellen.

A Charton ezredes vezette cao bang-i hadoszlop a csata kellős közepébe "sétált" be, ezáltal hatalmas zűrzavar keletkezett.

A harcok rendkívül kemények voltak, a viet minh erőfölénye megmutatkozott a csata során.

Le Page ezredes marokkói katonái a zűrzavarban pánikba estek.

A fejetlenség pillanatok alatt átterjedt Charton ezredes éppen "beeső" marokkói csapataira, a csapatok szétszóródtak és a dzsungelbe menekültek, miközben a légiós egységek megpróbálták visszaverni a támadást.

 

Október 7.-én hajnalra már csak 450 légiós maradt a viet minh 9000 katonájával szemben.

A helyzet reménytelen volt, de a légiósok nem adták fel. Támadást indítottak a viet minh ellen és sikeresen áttörték a vonalaikat!

Eközben Charton ezredes csapatának túlélői kis csoportokban Langson irányába tartottak.

Nem sokan érték el a francia ellenőrzésű területeket.

Mindössze 23 (!!!) fő kerülte el a fogságot vagy a halált. Charton és Le Page ezredesek fogságba esetek.

 

A két ezredes hadifogságban

 

A csata a franciák vereségével végződött, 4800 katonát veszítettek, 2000 katona eltűnt vagy fogságba esett.

Az 1° BEP, a 3° REI III. zászlóalja teljesen megsemmisült, a 3° REI II. zászlóalj harcképtelenné vált.

 

A kb 30.000 harcost számláló, Giap tábornok által vezetett viet minh erőknek pontosan ez volt a célja.

Fényes győzelmet arattak a franciák felett, a francia morál a mélypontjára süllyedt..

 

Giap tábornok a csata után a visszafoglalt Cao Bang-ban