Roger (René) Faulques

 

A háború kutyái I.

 

"L'homme aux milles vies"

"Az ember akinek ezer élete volt"

 

 

 

1924. december 14.-én született Zweibrückenben, Németországban Roger Faulques néven.

A II. világháborúban az Ellenállás (Maquis) soraiban tevékenykedett, majd a Francia 1. Hadosztály kötelékében tizedesként részt vett az utolsó, francia földön zajló harcokban.

20 évesen kiérdemelte a "Croix de Guerre"-t.

 

Harcias magatartását és parancsoki képességeit figyelembe véve a saint cyr-i Katonai Iskolába folytatta pályafutását.

 

 

Indokína

 

1946-ban alhadnagyként végezve, saját kérésére a Francia Idegenlégió kötelékébe kérte áthelyezését.

A 3° REI-nél az 1. zászlóaljnál került beosztásra.

1948-ban Phu Tong Hoa-nál a 3° REI 3. század kötelékében egy rajtaütésben megsebesül.

 

A gyalogezred után az 1° BEP (ejtőernyős zászlóalj) kötelékében hadnagyi beosztásban szolgált.

 

1948. február 26.-án az RC 3 körzetében egységével viet minh rajtaütést szenvedett el, sok társa elesett.

Géppuska sorozattól mindkét lábán megsebesült, de Faulquest ez nem állította meg, embereit továbbra is vezette a kézitusában.

Légiósainak erőszakkal kellett kimenekítenie a hadnagyot, nem akarta elhagyni a csata helyszínét.

Visszaszállították az anyaországba a gyorsabb gyógyulás reményében.

Itt, alig 23 évesen a "Legion d'Honneur" lovagkeresztjével tüntették ki, mellette öt "citation"-t érdemelt ki.

 

Felépülése után visszatért a gyarmatra, 1950. szeptember - október között részt vett az RC 4 melletti csatákban.

Itt az 1° BEP kiképző szakaszát irányította.

Cao Bang kiürítése során embereinek 80%-át elveszítette.

 

A csata alatt komolyabban sebesült, négy alkalommal.

Jobb vállát golyók roncsolták szét, mellkasát lövés érte, bal könyöke és jobb combcsontja szintén lövést kapott, csontsérüléssel.

Három napig feküdt a csatamezőn, mert halottnak hitték......

A területet átfésülő viet minh talált rá, akik halálos sebesültnek gondolva, több súlyosan sebesült francia katonával együtt, eljuttatták a francia erőkhöz.

A halál elkerülte és túlélte a sebesüléseit!

 

A felépülése évekig tartott, amely időszakot a val-de-grace-i katonai kórházban töltött.

Kivételes szolgálataiért a "Legion d'Honneur" tisztikeresztját adományozták neki.

Az indokínai konfliktus végére hat sebesülése és nyolc "citation"-ja volt.

 

 

 

Algéria 

 

Felépülése után az új konfliktusban, az algériai "rendfenntartásban" folytatta karrierjét az 1° REP kötelékében, hírszerző tisztként.

Az ellenséges erők szétverésének céljával semmilyen eszköztől nem riadt vissza.

Tervezője és kivitelezője volt több "vallatás"-nak (kínzás).

 

 

"Jól teljesíthetett", mert még a háború és a belső megye elveszítése előtt új feladatot kapott.

 

 

 

Katanga/Kongó

 

1960. június 30.-án Belga Kongó kikiáltotta függetlenségét. Az első elnök Lubumba lett.

Júliusban a rézben gazdag tartomány, Katanga el akart szakadni az új államtól.

Moise Csombe kikáltotta az új állam, Katanga függetlenségét, magát pedig elnöknek nevezte ki.

A katangai erőket belga katonatisztek képezték ki, brit, rhodéziai, francia, olasz, dél-afrikai fehér "önkéntesek" segítségével (117 fő).

1961. január 17-én katangai szakadár erők és belga ejtőernyősök elrabolták és kivégezték Patrice Lumumbát, a független állam elnökét.

A lépés mögött a Katangában és Dél-Kasaiban folyó réz- és gyémántbányászatban érdekelt külföldiek álltak.

(Később került nyilvánosságra, hogy Csombe keze is benne volt a dologban, a CIA hathatós támogatásával....)

 

Ezután az országban káosz jött. 

 

 

Faulquest 1961-ben Pierre Messmer, a francia hadügyminiszter Yves de La Bourdonnaye kapitánnyal együtt a polgárháború súlytotta Katangába helyezte "tanácsadóként" a fehér "önkéntesek" soraiba.

Lényegében innen kezdődött zsoldos karrierje.

 

Civilben, Katanga, 1961. 

 

 

A gyarmatok felszabadulásával és polgárháborúk kitörésével elérkezett a zsoldososok klasszikus kora.

 

1961. decemberében az ENSZ csapatai offenzívát indítottak Katanga ellen.

Bevonultak több városba, a fehér zsoldosok kiszorítása és a térség stabilizálása volt a fő céljuk.

Katanga védelmét a már századosi rangban szolgáló Faulques szervezte meg.

A kormánya visszarendelte, de ő maradt a tartományban.

 

A zsoldosok és katangai civilek megtámadták a bevonuló ENSZ erőket, az indiai és etióp békefenntartókat.

Az ENSZ mandátuma alatt szolgáló légierő repülői visszatámadtak és a zsoldosok erős tüzérségi támadást is kaptak.

 

Svéd nemzetiségű békefenntartók elfoglalták Elizabetville-t, a tartomány fővárosát.

A helyi lakosok segítségével a zsoldosok kemény ellenállást tanúsítottak, folyamatosan támadták az ENSZ erőit.

Baluba településnél lezajlott csatában a Bob Denard zsoldosvezér által vezetett zsoldosak jó része fogságba esett, aki tudott elmenekült.

Faulques elhagyta Katangát.

A harcok nem tartottak sokáig, december 21.-én Kitonában tűzszünetet írtak alá.

 

Zsoldosok által kiképzett katangai lázadó.

 

 

 

Jemen

 

Az 1962.-év Faulques-t és Denardo-t már egy új területen, Jemenben érte.

Több Katangában velük szolgáló zsoldos követte őket az új háborúba.

 

A királyság 1953-ban az ENSZ-ben kezdte követelni a déli területeket, mely törekvését az arab államok is támogatták.

1958–1961 között az Egyesült Arab Államok tagja volt Líbiával és az Egyesült Arab Köztársasággal (Egyiptom és Szíria) együtt.

 

1962-ben Nasszer támogatásával köztársasági puccs buktatta meg Abdullah Szallál vezetésével az imámot, aki híveivel az északi hegyekbe menekült.

Kitört a hét évig tomboló észak-jemeni polgárháború, melynek hátterében Szaúd-Arábia és Egyiptom szembenállása húzódott.

 

A zsoldosok Muhammad Al-Badr, az észak-jemeni király és imám legidősebb fia által vezetett gerillák kiképzésével foglalkoztak, majd vezették a gerillákat.

Faulques és Denard az MI6 (brit hírszerzés) támogatását élvezte 1963 közepétől 1964 végéig.

 

Al-Badr (középen)

 

Bár a hatnapos háború következményei miatt az egyiptomiak 1967-ben végül feladták itteni ambícióikat, a monarchista tábor széthúzása miatt a szaúdiak is kihátráltak az imámita párt mögül.

1967-ben megbizatása véget ért, Faulques elhagyta Jement.

Végül Szallál hívei 1970-re konszolidálni tudták az 1962-ben kikiáltott Jemeni Arab Köztársaság helyzetét.

 

 

 

Nigéria

 

1968-ban valószínűleg felsőbb utasításra (De Gaulle) Faulques Nigériában indított kisebb akciót, mely csúfos véget ért.

A polgárháború súlytotta országban a szakadár Biafra-kormány (Nigériától elszakadt függetlennek kikiáltott állam) bízta meg zsoldosok toborzásával és kiképzésével.

 

 

Az utasítás szerint 100 zsoldost kellett toboroznia, de csak 50 főt sikerült bevonni.

A megbízás második hónapjában a zsoldoscsapat először csapott össze a nigériai katonákkal, az ütközetben 40 zsoldos elesett.

A fiaskót túlélve Faulques elhagyta az országot, és többé állítólag nem vállalt zsoldos és hírszerző feladatokat.

 

Bár nagyon diszkréten tevékenykedett, több alkalommal látták a '80-as években is Szaud-Arábiában, Etiópiában, Libanonban, de még Kínában is, mint tanácsadó...

 

 

1991-ben hivatalosan is nyugdíjba vonult. 

 

2010-ben Camerone ünnepén a légió legendás és megbecsült tagjaként a Danjou-relikvia hordozójának/bemutatójának megtisztelő pozíciójával tüntetik ki.

 

Camerone ünnepén

2011. december 6.-án hunyt el.

 

Alakja több művészt is megihletett.

Személye szóba kerül Frederick Forsyth: "A háború kutyái" c. könyvben, Lartéguy, "Les Chimères noires" c. könyvének egyik karakterét is róla mintázták, illetve a 2016-os "Jadotville" c. filmnek ő az egyik főszereplője.