A legifjabb "idegenek"

2. REG: a kezdetek

1999. július 1.-én megalakult a Francia Idegenlégió legfiatalabb ezrede, a 2. Regiment Étranger de Génie, a 2. Idegen műszaki ezred.

Az 1984-es megalakulásától egészen 1999-ig a 6. REG volt az Idegenlégió egyetlen műszaki ezrede, amely "légiósként" mind az ókori légiók és a modern Légió műszaki képzettségű katonáinak hagyományait továbbvitte és éltette. Tagjaiban egyesültek  a "harcosok" és az "építő" katonák legkiválóbb tulajdonságai.

Az 1990-es évek közepe óta született már több javaslat a Légió egy új műszaki ezredének a létrehozására a 6. REG mellé.

1997

1997. szeptember 11.-én a javaslat valósággá vált, a francia Hadügyminisztérium határozatban fektette le egy új műszaki ezred felállítását. A megvalósításhoz még sok idő és felkészülés kellett.

Először is ki kellett nevezni egy helyszínt, ahol a megalakítás valósággá válhatott.

Erre a feladatra az Albion-fennsíkon található Saint-Christol-nál az 1960-as évek óta létező, 200. számú légibázis (Base Aerienne 200)  épületkomplexumot szemelték ki, amely 1998-ig a nukleáris ballisztikus rakétákkal felszerelt 1. Groupement de Missiles Stratégiques, (1. GMS) harccsoport laktanyája volt. A harccsoport feloszlatását Jacques Chirac kezdeményezte 1996-ban, ami 1998-ra valósult meg.

A helyszín készen állt.

Base Aérienne a 2. REG előtti időkből

1998

Fél évvel később megalakult a leendő ezred magja, amelyet egyszerűen csak műszaki századnak (Compagnie de Génie) neveztek el, és ezen a néven is léteztek még egy darabig.

1998. március 16.-án Aubagne-ban az 1. RE-n belül alakult meg a műszaki század Guillaume de Sercey hadnagy parancsnoksága alatt.

A 6. REG-ből áthelyezett tiszt mellé két nappal később érkezett még két altiszt és három légiós, így megalakulhatott a leendő 1. műszaki harci század parancsnoki törzse.

Két héttel később, szintén Aubagne-ban április 2.-án megalakult a leendő 1. század 1. szakasza, miután három további altiszt érkezett a törzshöz a 6. REG-ből és 14 frissen végzett újonc légiós a 4 hónapos alapképzésről.

A szakasz még aznap elindult Castelnaudary-ba, hogy csatlakozzon a 4. RE-hez.

 De Sercey hadnagy és az 1. szakasz, 1998. áprilisa

Május 7.-én Castel-ban felállították a 2. szakaszt is.

A század légiósai közül többen első képzésként megszerezték VAB vezetői jogosítványukat.

 De Sercey hadnagy és az 1. szakasz VAB képzés után, 1998. május

Júniusban a szakaszokat Caylus-ba küldték kiképzésre, ahol három hetes műszaki képzés alatt megszerezték  a CT04-es certifikációjukat (műszaki harci).

Caylus, 1998. júniusa, műszaki képzés 

A hónapban megtervezték az új műszaki század jelvényét is, amely a 4. RE századjelvényeit követve kék-fehér zománcozású, kör alakú, kék csillagos jelvény lett.

A csillagra a műszaki alakulatok hagyományos vértes-sisakos jelképe került, amelyen a Légió lángoló gránátja volt látható. (A megvalósításra még várni kellett, a század tagjai között csak december 2.-án kerültek az első darabok kiosztásra). Később, 1999. nyarán ez a jelvény lesz majd az új műszaki ezred 1. műszaki harci századának századjelvénye. De térjünk vissza 1998. nyarára.

1998. július 11.-én hivatalosan is a Compagnie de Génie du 4e RE (CG/4) nevet kapta meg a század, bár nem hivatalosan "saint-christol-i század"-nak is hívták.

Ekkorra már három műszaki harci szakasz és egy parancsnoki törzs alkotta a századot.

A század parancsnokságát júliustól a 6. REG-től átvezényelt Pierre Sarzaud százados látta el.

 Pierre Sarzaud százados és a századzászló vivő altiszt (őrmester), 1998. július 11.

Szakaszparancsnokai Jean-Christophe Reussner, de Sercey, Christophe Bizien és Fabrice Prenveille hadnagyok voltak.

 Pierre Sarzaud százados és a műszaki század, 1998. július 11.

1999. áprilisára a műszaki századot papíron 5 tiszt, 18 altiszt és 87 műszaki képzettségű légiós alkotta, mellettük további 5 altiszt és 19 légiós az adminisztrációval és logisztikai feladatokkal foglalkozott, így a műszaki harci század teljes létszáma 134 fő volt.

Júliusban megérkeztek az első hadmérnöki/műszaki harceszközök és járművek, amelyekkel az ismerkedés után elkezdődött a kiképzés is.

A következő hónapokban megfeszített tempóban folytak a különböző képzések:

napi kétszer sport, menet- és terepgyakorlatok, lőgyakorlatok és széles körű, járművezetői jogosítványokhoz szükséges tanfolyamok elvégzése (ezek elengedhetetlen képzések a különféle harceszközök/műszaki gépek kezeléséhez/vezetéséhez/üzemeltetéséhez).

1998. október végére, amely bővelkedett sok mindenben, a 6. REG műszaki századainak képzése mellet La Courtine-ban a Compagnie de Génie du 4e RE valamennyi tagja megszerezte a CT04-es certifikációt (műszaki harci).

Hidász gyakorlat, La Courtine, 1998. október

Októberben egy pár fős kis társaság, Mauras alezredes, Adjudant Lefrancois és Le Floch tizedes megérkezett a Saint-Christol laktanyába azzal a feladattal, hogy felállítsák és felkészítsék az új ezred "idegközpontját", a parancsnoki és logisztikai századot (CCL) az indulásra.

A megalakuló 2. REG első három légiósa látogatóban a légibázison. A légiósokat a bázis parancsnoka, Patrice Delcourt ezredes (kék egyenruha) fogadta. Jobb oldalon bajusszal Mauras alezredes.

A 2. REG előfutárai (kép középen) látogatóban a 6. REG tisztjeinél Laudunban.

Balról jobbra: Nebois alezredes, a különítmény parancsnoka. bajusszal Mauras alezredes, mellette Autran alezredes (fekete hajú), a leendő 2. REG második parancsnoka (2001-2003), kettejük mögött Ganascia alezredes, a 6. REG parancsnoka.

Maga a parancsnoki törzs ekkor még Aubagne-ban állomásozott az 1. RE alárendeltségében, a különítmény parancsnoka Nebois alezredes volt. Október 5.-én a parancsnoki törzs különítménye a leendő 2. REG előhírnökeként meglátogatta Laundunban a 6. REG-es műszaki kollégákat.

Októberben került sor az új ezred új ezredjelvényének megtervezésére is egy kisebb grafikus csapat és a Képi Blanc magazin munkatársainak hathatós segítségével.

Sarzaud százados, Lieutenant Reussner hadnagy és Gonzal főtörzs: kiképzés Raissac-ban, 1998. december

 Raissac, 1998. december

December 4.-én a 6. REG-el együtt Laudun-ban ünnepelhette a 4. RE frissen kiképzett műszaki százada az első Szent Borbála napot, amely ünnep (többek közt) a katonai hadmérnökök egyik hagyományos ünnepe is.

 Laudun, Szent Borbála nap, 1998. december 4.

1999

Februárban az eddigi képzések zárásaként a Compagnie de Génie du 4e RE sikeresen végrehajtotta a rájuk kiszabott kombinált műszaki-harci feladatokat a 4. RE, 6. REG és a leendő 2. REG magas beosztású tisztjei előtt, ezzel bizonyítva, hogy teljes mértékben és a lehető legprofesszionálisabb módon felkészültek a rájuk váró feladatokra.

A sikeres "záróvizsga" még nem a vége volt valaminek, hanem a kezdete. A kiképzés folytatódott.

A vizsga után a műszaki század tagjai a Pireneusokba és a Francia-Alpokba kerültek három hetes hegyi-képzésre, mely képzés alatt megszerezték például a BSM és BAM certifikációkat (katonai síző és hegymászó), mert a felállítandó új műszaki ezredet a hegyi-hadviselésre kiképzett szakcsapatokhoz/magasabb-egységhez osztották be.

 A műszaki század hegyi kiképzésen, 1999. február

Március vége és április eleje között vasúti kocsik tucatjai érkeztek meg az albioni-fennsíkra, magukkal hozva az új ezred műszaki harci járműparkját (42 jármű, ebből 10 db VAB).

1999. áprilisára a 4. RE műszaki harci százada teljesítette feladatát. Sarzaud százados és 133 légiós társa készen állt az új ezred első, teljes értékű harci műszaki századává válni.

Ekkor a magasabb körökben egy érdekes döntés született.

1999. április 17-én a műszaki század elhagyta a 4. RE-t és egy négy hónapos misszióra repült Djibouti-ba a 13. DBLE-hez (így a század volt eddig az egyetlen !!! a 4. RE századai közül, amely külföldi misszióra mehetett. Ezt a lehetőséget egy 1998-ban elfogadott törvény tette lehetővé).

A 4. RE műszaki százada Djibouti-ban, 1999

A 2. REG 1. százada, 1999

Áprilisban, Franciaországban megalakították a 4. RE 2. műszaki századát is, amely később az ezred 2. századának magját adta. A századot frissen végzett légiósokkal töltötték fel és ugyanolyan intenzív képzést kaptak, mint elődeik az (immár) 1. műszaki századnál. Július közepéig Castelben maradtak a 4. RE kötelékében.

Júliusban a két szakasz erősségű 2. műszaki század tagjai Caylus-ba kerültek, ahol a 31 főnyi legénység megszerezte a CT04 certifikációt.

 Egy altiszt és egy légiós a 2. századból kiképzésen Caylusban, 1999. június

Immár lassan célegyensebe került az új ezred.

1999. július 1., az ezred megalapítása.

Július 1.-én Saint-Christolban, az átnevezett légierős bázis immár hivatalosan is felvette a Quartier Maréchal Koenig nevet és megalakult a légió új ezrede, a 2. REG.

A parancsnokságot Pascal Nebois alezredes kapta meg.

 Sublet tábornok (balra) bemutatja az ezred első parancsnokát, Nebois alezredest a megalapításnapin ünnepségen, 1999. július 1.

Az ezredet a specializált, a hegyvidéki hadviselésben jártas  27. BIM magasabb-egységhez osztották be, mint gépesített műszaki (harci) egység.

Az addig az az 1. RE alárendeltségében szolgáló parancsnoki különítményből létrejött az ezred parancsnoki százada Christian Barris százados vezetésével.

Július 20.-án megérkezett az ezredhez a 2. műszaki század Castelből, három nappal később a század parancsnokságát Stéphane Gac százados kapta meg.

Augusztus 29.-én az 1. műszaki század megérkezett Djibouti-ból és csatlakoztak az ezredhez Pierre Sarzaud százados vezetésével.

Szeptember 30.-án az ezred megkapta az ezredzászlót.

Az új ezred utászai az ezredzászló felavatásakor, 1999. szeptember 30.

Ekkorra az ezredet már 500 légiós alkotta. Még két évbe került, mire az ezred teljes létszámban elérte a teljes harckészültségi szintet.

1999. novemberében egy különítmény elindult Koszovóba egy 4 hónapos misszióra. Ez a kiküldetés volt az ezred első hivatalos bevetése.

2000

2000. áprilisában egy századnyi erőt Francia Guyanába küldtek, miközben más szakaszok Boszniába kerültek bevetésre.

2. REG, balról a harmadik Munier őrmester (később adj.), a két őslakos között Bizien hadnagy, szakaszparancsnok, Francia Guyana, 2000

Ekkorra az új ezred a Francia Idegenlégió hasznos és szerves részévé vált.

Az ezred tagjai azóta megjártak sok bevetést a világ sok részén.

Legnagyobb dicsőséget az Afganisztáni bevetés hozott, amely után a 2. REG elnyerte a fourragére-jét 2019-ben.

A 2. REG Afganisztánban

Guillaume de Sercey az egykori hadnagy, az ezred első tisztje, immáron alezredesként 2015. júniusában, amikor átvette az ezredparancsnokságot.

Köszönet a képek egy részéért V.Z. bajtársnak!

"La Legion en Deuil"

Capitaine Pierre Lhernould

1° REC 1° ESC

Elhunyt 1975. július 5.-én, gépkocsi balesetben.

ACH Livio Totti

"Egy legendás altiszt"

1924-2016

Livio Totti Castiglione Dei Peipoli-ban, Olaszországban született 1924. március 12.-én.

II. VILÁGHÁBORÚ

1943. november 10.-én vonult be Ajaccio-ban, majd egy rövid kiképzés után 1944. február 1.-én áthelyezték az éppen újra és átszerveződő 1° REC állományába.

A 4° ESC-be került, akikkel 1944. szeptember 21.-én érkezett meg Saint Raphaël-be, Franciaországba.

Az ezreddel részt vett a dél-franciaországi szövetséges hadjáratban.

1944. decemberében Aspach-nál jeleskedett, majd a németországi hadjáratban is kivette a részét.

Előléptették I. oszt. légióssá (légionnaire de 1re classe), illetve "citation"-okat is kiérdemelt (egy "citation à l’ordre de la division"-t és áprilisban egy "citation à l’ordre de la brigade"-t.)

1945. május 17.-én az európai győzelem után elhagyta Németországot, majd csatlakozott az Oujda-ban (Marokkó) állomásozó és odairányított ezredhez.

1945. december 1.-én "brigadier" rangot kapott, pár hónapra áthelyezték az 5° ESC-hez, majd vissza a 4° ESC-hez.

INDOKÍNA

1946. december 12-én a Pasteur hajó fedélzetén elindult a 4° ESC-el az indokínai harctérre.

1947. január 4.-től 1951. január 11.-ig az Indokínában harcol.

1947. március 1.-én "brigadier-chef"-fé,

1948. április 1.-én "maréchal des logis"-sá,

1951. január 1.-én "maréchal des logis-chef"-fé léptetik elő.

A Távol-Keleten kiérdemli a "Croix de guerre des TOE"-t és két újabb "citation"-t (régiment és brigade).

1951. január 27.-én visszatér Afrikába, áthelyezik a 2° REC 3° ESC-be.

Önkéntesként jelentkezik ismét a Távol-Keletre (a 2° REC ekkor az 1° REC "pótkereteként" működött, képezték a légiósokat az indokínai harcra).

1951. szeptember 5.-én visszaérkezik Saigonba, majd az 1° GA 1° ESC du 1° REC-be kerül beosztásba.

A második turnusa 4 és fél évig tart, többszöri hosszabbítás után...

1953. október 1.-én "adjudant"-i rangot kap.

1955. áprlilisában sikeres képzés után megszerzi a "brevet d’armée du 1er degré"-t, majd a 2° ESC-ben kap beosztást.

1955. decembertől 1956. októberig az EHR (escadron hors rang) beosztottja, amelyből Sousse-ban (Tunézia) megalakul az 1° REC ECS százada.

Ezután csatlakozott a 3° ESC-hez, majd 1956. december 15.-én "adjudant-chef"-fé léptetik elő.

Két alkalommal sebesült meg: 1952. július 27.-én gépfegyvertűzben (állába és mindkét térdébe golyót kapott), majd 1954. május 21.-én aknavető gránát szilánkjától arcán sebesült.

Karrierje nem ért véget, A/C Totti hamarosan a harmadik "háborújába" kezdett...

ALGÉRIA

1957 és 1960 között Algériában a 3° ESC összes műveletében részt vett!

Algériában a "rendfenntartó" műveletekben kétszer sebesült:

1958. augusztusában ismét golyót kap, illetve fején újabb repeszsérülések érik.

1959-ben bazooka-töltettől karján, fején, halántékán ismét szilánkok sebesítik.

Szakaszparancsnokként kiérdemli a "Croix de la Valeur militaire"-t két "citation"-nal (corps d’armée és division).

1959. július 22.-én a "Légion d'Honneur chevalier" (Becsületrend lovagi fokozat) kitüntetéssel jutalmazzák.

1960. július 15.-én áthelyezik az ECS-be, megszerzi a "brevet d’arme du 2e degré"-t, természetesen folytatta a harcot az 1° REC-el.

Megválasztják az altiszti kar elnökének (président des sous-officiers), ő az első ezen titulusban az 1° REC-nél.

A/C Totti tevékeny részt vállalt az 1° REC Orange-ba történő költöztetésében, amikor az ezred elhagyta Afrikát.

Átmenetileg átvezénylik az 1° RE-be chef du transit-nak.

1971. május 10.-én "rövidke" 27 év és 6 hónap aktív szolgálat után nyugállományba vonul.

1978. Camerone ünnepén a Danjou-relikvia hordozója megtiszteltetésben részesítik (porter la main du capitaine Danjou).

2016. augusztus 9.-én hunyt el Bastia-ban (Korzika).

Kitüntetései:

• commandeur de la Légion d’Honneur

• Médaille Militaire

• officier dans l’Ordre national du Mérite

• Croix de Guerre 1939-1945 (avec 2 citations)

• Croix de Guerre des TOE (avec 6 citations)

• Croix de la Valeur Militaire (avec 2 citations)

• Croix de la Vaillance Vietnamienne (avec 1 citation)

• Croix du Combattant Volontaire 1939-1945

• Médaille Coloniale agrafe "Extrême-Orient"

• Médaille commémorative 1939-1945 agrafes "Libération", "Allemagne", "Corse"

• Médaille commémorative d’Indochine

• Médaille commémorative des opérations de sécurité et de maintien de l’ordre en Afrique du Nord agrafes "Algérie" et "Tunisie".

Az 2021-ben induló "352e promotion de l'école nationale des sous-officies d'active (ENSOA) altiszti iskola 352. tanfolyama az adjudant-chefről lesz elnevezve.