"Bleuet de France"

"Francia búzavirág"

"Bleuet de France - Francia búzavirág" viselése a 3. REI nél, emlékezve a RMLE veteránjaira

A jelvény viselése 1916-ra datálódik, Suzanne Lenhardt főnővér és Charlotte Maleterre nővér nevéhez kötik, akik az Invalidusok Házában ápolták a sérülteket.

Lenhart és Maleterre

A jelvényke a katonák rehabilitációjának jelképévé vált, majd 1920-tól hivatalosan is azon személyek jelképe lett, akik életüket adták, vagy megrokkantak Franciaországért.

Hasonló jelkép, mint a britek "pipacsa".

"Bleuet de France" egy I. Vh-s képeslapon

I. Vh-s rokkant veterán árusítja a búzavirág kitűzőket 1919-ben.

Plakát

Légiós "vendetta" Guyanában

L'expédition punitive des légionnaires

2006. augusztus 7.-én Francia Guyanából feszült hangvételű híradások érkeztek a kontinensre a tengerentúlról, amelyekben a légiósok viselt dolgait tárgyalták ki az újságírók.

De mi történt?

A 3° REI 1973-ban települt az országba.

A kezdetektől fogva hol jobban, hol kevésbé, de feszült volt a viszony a helyiek és a világ minden pontjáról érkező légiósok között.

Már az ezred megérkezésekor az ellenük tüntető helyiek megsebesítettek egy légióst, ez megalapozta a több évtizedes ellenségeskedést. A csendőrök nem tettek semmit az esettel kapcsolatban.

Kisebb csetepaték mindig is voltak, de a nagyobb összetűzésekre is volt példa.

1985-ben egy nagyobb verekedés tört ki a légiósok és a helyiek között, aminek az eredménye az lett, hogy többen megsérültek, voltak az esetnek halottai is, és a légiósokat 10 évre kitiltották a városközpontból.

Az újságírók előszeretettel emlegettek rasszista indíttatást az ellenségeskedéssel kapcsolatban.

De nem ez volt az ok. Főleg nem egy olyan szervezetnél, mint a Légió. Ott ahol bármilyen bőrszínű, bármilyen vallású, a világból bárhonnan érkezett ember a testvére, a bajtársa lett a légiósnak.

2006. nyarán ismét eszkalálódtak az események.

A "vendettát" megelőző hetekben Kourou-ban 7 légióst ért sérelem a helyiek által.

Augusztus 6.-án, vasárnap este a "helyi erők" ismét összeverekedtek két légióssal, ahol a légiósok maradtak alul. Visszatérve a laktanyába elmondták a történteket a társaiknak.

Ekkor kipattant a hetek óta lappangó szikra. Az eset bosszúért kiáltott.

Nem hagyhatták ezt a gyalázatot!

Legio Patria Nostra!

22:30 körül a laktanyából kiözönlött kb. 50 csuklyában, civilbe öltözött légiós, botokkal és baseball ütőkkel felfegyverezve.

Mint egy cunami, úgy söpörtek végig a városon a dühös katonák.

A Kókusz-terasztól kiindulva a laktanya környékén először a parton, majd a Cité des 205 és a Galilée téren a város központja felé tartott a "légiós büntető-expedíció"...

Nem tartott sokáig, de lehengerlő támadást indítottak a srácok.

A végeredmény?

Egyes források szerint 4 civil sérült meg, ketten kórházba kerültek. Más forrás 15 sérültről, 5 kórházba került súlyosabb sérült helyi civilről számol be. Szemet szemért, fogat fogért...

Két légióst előállítottak, majd átadták őket a parancsnokuknak.

Természetesen másnap már a helyi politikusok, tisztségviselők panaszaikkal árasztották el a francia hatóságokat, sérelmezve a "féktelen légiósok barbár cselekedeteit".

A sajtó a "közép-, és kelet-európaiakból álló, nemrég az országba érkezett légiós hordáról" cikkezett..

Valamiért magyarokat és szerbeket emlegettek az esettel kapcsolatban.. Nem is értem...

Jean-Étienne Antoinette, Kourou polgármestere követelte az ügy kivizsgálását és a bűnösök felelősségre vonását.

A Légió részéről belső vizsgálatot ígértek az esettel kapcsolatban, megbüntetve a bűnösöket, augusztus 16.-ig nem hagyhatták el a légiósok a laktanyát. Később csak 19:00-ig kaphattak kimenőt...

Úgy vélem, így elsőre túlságosan szigorú volt a Légió büntetése...Khm... :-)

A guyane-i "sértettek" nem hagyták annyiban, a nyomásnak engedve decemberben 29 légióst a cayenne-i bíróság elé állítottak "bűnszövetkezetben elkövetett fegyveres támadás" miatt, 3 légióst ítéltek el, a büntetésüket egy évre felfüggesztették.

"A poszt cselekménye kitalált történeten alapul.

A történet szereplői kitalált alakok, mindennemű egyezésük a valósággal csupán a véletlen műve."

;-)

1° Régiment de Tirailleurs

"chechia"

1° könnyű - lövészezred tradicionális arab fejfedője

Az 1. Régiment de Tirailleurs (a gyarmati 1. algériai lövészezred - 1. Régiment de Tirailleurs Algeriens/RTA utódja) tradicionális arab fejfedője, a "chechia", az ezred jelvényével.

Hasonlóan jellegzetes fejfedő a francia haderőn belül, mint a képi blanc.

Az afrikai gyarmati csapatok könnyű lövész egységei és a Chasseur d’Afrique katonái viselték, de nem egyforma kivitelben.

Például a szenegáliak vagy a zuávok más-más típusú fejfedőt viseltek.

A fejfedők vékonyabb gyapjúból készültek, melyet pirosra festettek.

Nem összetévesztendő az arabok által viselt fez-zel, a chapeau-val, kalabouche-val vagy a turbánként is hordott chéche-vel.

A sapka tetején megtalálható fekete, zöld vagy kék fonalból készült bojt neve "gland".

A kék bojt a tirailleur-ok színe.

Az első világháború után a viselése lassan kikopott a használatból, azután már lényegében csak a díszelgő egyenruhához hordták.

Francia jelvénygyártók:

DUSEAUX

Paris DUSEAUX: Párizsi székhelyű gyártó, 1830-ban alapította Adolphe Duseaux.

Fennállása alatt a cég több nemzetközi kitüntetésben részesült.

A mai napig létező üzem. Megalapítása óta több telephelyen működött.

Az 5. generáció által vezetett üzem több nagy cég beszállítója most is, mint pl: Air France, Peugeot, Champagne Deutz, Hine Cognac.

Többek között az Idegenlégió jelvényeit is gyártják. Pl: 1. REI

Jelzések

"Duseaux A. Paris"

„Duseaux, 29 rue Pastourelle, Paris"

a gyártó szerint ez a jelzés az 1930-50-es évek közötti darabokon található meg.

"RETIRAGE" - "REFRAPPE"

"EDITION" - "REEDITION"

Fogalmak

Az (eredetileg) 1960-70-es évek előtt kiadott / gyártott és ritkábbnak mondható jelvényekkel vagy barett sapka jelvényekkel kapcsolatban gyakran előfordulnak hátoldalukon „R” betűvel és kétjegyű számmal ellátott jelvények.

Ezek általában Drago gyártmányok.

A kétjegyű szám a gyártás évét jelzi.

Pl: R 75 vagyis 1975-ben gyártották újra. A legtöbb jelvény esetében a korabeli gyártó is a Drago cég volt.

Ezek a jelvények a gyártó által kibocsátott, teljes mértékben hivatalos után-gyártott jelvények.

Goumiers marocains

 Marokkói goumier-ek

Rejtő regényeiben a légiósok elég gyakran összetűzésbe kerülnek a goumierekkel a sivatagban vagy a városban:

"Egy goumier közeledett!

Hopkins és én egyszerre rántottuk elő pisztolyunkat.

- Lehasalni! - kiáltja Yvonne-nak a köpcös.

De a lány felsikolt:

- ő az... Tegyék le a fegyvert! ő az...Igen...ő...

Most már felismertük. Senki Alfonz volt a goumier!"

A három testőr Afrikában

"A költő teljes testi épségben jelentkezett szolgálatra az őrmesternél. Azután felmentek a legénységi szobába, hogy Troppauer átöltözzön az uniformisába.

– Hogy maradtál életben? – kérdezte Galamb.

– Egyszerűen. Nem ütöttek agyon – magyarázta a költő vidáman. – A tanulság az, hogy nem árt olykor egy goumier-t felpofozni."

....

"A menet közepén haladt a kétszáz fegyenc. Bennszülött és fehér rabok vegyesen. Jobb csuklójuknál fogva párosan összekötözték őket. Durva, barnás vászonruhában voltak. Ezeket ötven goumier kísérte: A gyarmati közigazgatás legdurvább eszközei, fényesen felöltöztetve, a kiképző altisztektől elsajátított szolgálati stílus műveltségének gőgjével.

Az ötven goumier is választhatott a fegyház vagy az aut-taurirti szolgálat között, mivel egy osztag angol matrózt, akik verekedés miatt a csendőrségre kerültek, ott is pökhendiek voltak, úgy elvertek, hogy három tengerész belehalt a sérülésekbe.

A goumier, sajnos, semmit sem ért a diplomáciához, és fogalma sincs arról, hogy az angol matróz kényes portéka, ha agyonverik. Amíg él, éppoly ágrólszakadt vízi bohém, mint a többi tengerész, de ha agyonverik, akkor akta lesz belőle! Akta, amelyre azt illik felelni, hogy: “A megindított vizsgálat alapján vétkesnek talált csendőröket példás büntetéssel sújtottuk…”

Talán nem is ötven goumier-t találtak volna vétkesnek, ha kevesebb is elegendő Aut-Taurirtban."

Az előretolt helyőrség

Néhányan morogtak. Ekkor ért oda Bradley.

– Légionisták nem léphetnek a parkba - mondta nyersen a goumier.

– Micsoda?

– Ahogy hallotta.

Bradley szeme furcsa fénnyel villant meg.

- Én bemegyek - mondta csendesen, és egyet lépett -, mi ültettük a virágokat, a mi zenekarunk játszik, mi védjük a várost...

A csendőr megfogta a zubbonyát:

- Hallja...

Bradley pillantása a goumier nyakáról lelógó szép zöld zsinórra tapadt. A következő pillanatban a zsinór a kezében volt, és egyet csavart rajta. A goumier fuldokolva lógott a kezén, amíg el nem lökte. A másik egyenesen feléje döfött a szuronnyal, de Bradley elkapta a puskát, nagyot rántott rajta, hogy a támadója elvágódott, azután hátrafordult, és harsányan kiáltotta a köréje sereglő katonáknak:

- Bajtársak! Bemegyünk a térre! A mon commandement... En avant... Marche!

A feltápászkodó csendőrök meglapulva nézték a térre benyomuló katonákat. A civilek riadtan futottak szét.

Bradley Tamás visszaüt

De kik is voltak a valóságban a goumier-ek?

A goumier-ek alapvetően francia felügyelet alatt működő helyi, őslakos marokkóiakból álló könnyű gyalogsági egység volt az Afrika Hadsereg (l'armée d'Afrique) alárendeltségében, amely 1908 és 1956 között létezett.

A „goum” katonai kifejezés a goumierek egy századát (egységét) jelentette.

Valószínűleg a maghreb „güm” vagy az arab eredetű „qawm” szóból eredhet, amely jelentése „törzs, nép, ember”, illetve a törzsi lovas harcosok portyázó csoportját is így nevezték.

A másik kifejezés a „tabor”, amely török eredetű „tabur” vagy az arab eredetű „ṭābūr” szóból eredhet és zászlóalj nagyságú katonai formációt jelöl.

Az első egységek megalapítása 1908-ig nyúlik vissza, és Amade tábornokhoz köthető.

Hat goum-ot hoztak létre helyi milicista arabokból francia irányítás alatt, amely egységek feladata a marokkói területek felderítése és járőrfeladatok ellátása volt.

1911-től Fes környékén állomásoztak.

1913. április 9.-én hivatalosan is megalapításra került az első goum.

1907 és 1934 között 22.000 goumier szolgált francia fennhatóság alatt Marokkó pacifikálásának végéig.

A goumierek leghíresebb csatáikat a II. világháború alatt vívták 1942 és 1945 között.

Felszerelés és jellegzetességek

Felszerelésük és fegyverzetük elég vegyes képet mutatott, mert amerikai, angol és francia felszerelést is használtak.

Jellegzetes ruhadarabjuk a „djellaba”, amely az észak-afrikai törzsek hosszú ruhája alapján készült barna, homok -színben vagy csíkos kivitelben.

Fejükön felcsavarva turbánként viselt fejfedő a „koub”.

Rövid ujjú vagy ujjatlan felsőruhájuk a „gandoura”, pantallóként a „séroual”-nak nevezett nadrágot viselték, melyet lábvédővel „tariouines” hordtak.

Jellegzetes lábbelijük a „naâïl" vagy "naâla”.

Bőrből készült hátizsákjuk a „choukara”.

Az egységek jelképe a berber törzsek által használt görbe tőr, a gumía ("Khoumya") marroquí volt.

A tőr a jelvényeiken, zászlóikon is megjelent.

Goumier-ek a II. világháborúban 

A háborúban 4 „Groupement de tabors marocains” (GTM)-ba szervezték a marokkói harcosokat, akik a Szabad Francia Erők (SZFE) kötelékében teljesítettek szolgálatot.

Egy GTM-ben körülbelül 3000 katona és 200 tiszt és altiszt szolgált.

Egy GTM-et három „tabor” (zászlóalj) alkotott, „tabor”-onként három „goum” (század) volt.

Egy „goum”-ot 200 goumier alkotott.

1942-43-ban Tunéziában, 1943-ban Szicíliában és Korzikán, 1943-44-ben az olaszországi hadjáratban illetve Monte Cassino-nál.

1944-45-ben Franciaországban, Marseille felszabadításakor és 1945 tavaszától Németországban Hagenau, Siegfried-vonal és a Rajna-Duna körzetében kerültek bevetésre.

A II. világháborúban közel 22.000 goumier harcolt a franciák oldalán, 1638 halottat és 7500 sebesültet veszítettek.

A háború lezárása után 1948-ban a távol-keleti francia gyarmaton, Indokínában vetették be őket, egészen a gyarmat elvesztéséig, 1954-ig.

Goumier egység zászlaja

Indokínában 787 főnyi veszteséget szenvedtek.

Az Indokínában használt ruházat és felszerelés

Hazatérve az elveszített gyarmatról még részt vettek az algériai háború első ütközeteiben, majd 1956-ban, amikor Marokkó függetlenné vált a goumier-ek csatlakoztak a Marokkói Királyi Hadsereghez.

Goumier veteránok

Francia fennhatóság alatti létezése alatt a goumier egységek több kitüntetésben részesültek.

A goumierek emlékműve Párizsban

A loyada-i túszmentő akció

1976

Az 1978-as Kolwezi eseményeket megelőzően két évvel 1976-ban a légiónak volt egy másik túszmentő akciója, mely jóformán feledésbe merült.

1976. februárjában a 2° REP és a 13° DBLE Djibouti-ban egy sikeresnek mondható túszmentésben vett részt a GIGN-el karöltve (Groupe d’intervention de la gendarmerie nationale).

TFAI

Afrika szarvánál Franciaország gyarmatosította ezt a területet, miután a szomáliai és afar uralkodó szultánok különböző szerződéseket írtak alá és földeket juttattak francia kézre.

A területet Francia Szomáliföld-nek neveztek el (Côte française des Somalis).

A terület mellett délebbre brit és olasz fennhatóságú birtokok is létrejöttek (Brit – és Olasz-Szomália).

 A terület 1946 után Franciaország birtokává vált.

1967-1977 között TFAI - Territoire français des Afars et des Issas néven létezett a terület (Afarok és Isszák francia területe), majd 1977-ben Djibouti-ként vált független országgá.

FLCS

Front de Libération de la Côte des Somalis - FLCS gerilla szervezetet 1963-ban hozták létre.

Politikai és katonai szervezetként Francia Szomália/TFAI felszabadításáért és Szomáliához csatolásáért küzdöttek.

Első terrorcselekményüket 1970-ben követték el a fővárosban, egy bár felrobbantásával.

1974-75-ben tüntetések megszervezésével hívták fel magukra a francia államapparátus figyelmét.

1975-ben elrabolták a francia nagykövetet, akit két bebörtönzött FLCS tagért cserébe szabadon engedtek.

1975. december 31.-ével függetlenségi tárgyalások kezdődtek Párizsban a francia fél és a TFAI tisztviselői között.

A tárgyalások eredményei a TFAI számára kedvezőtlenül alakultak, jelezték kifogásukat a felettes szervezetnek, de eredményt nem értek el.

Ezért a FLCS gerillaszervezet harcosai úgy döntöttek, felhívják a figyelmet egy akcióval a tarthatatlan helyzetükre.

1976. február 3.

Kora reggel az Ambouli Nemzetközi Repülőtérnél fekvő 188. (Katonai) Légibázist elhagyta egy katonai tulajdonban lévő autóbusz.

A buszon egy sofőr, egy kísérő tanárnő és 31 francia gyermek tartózkodott, akiknek a szülei a francia kormány alkalmazásában álltak.

Elrabolva 

7:15-kor a FLCS harcosai megállásra kényszerítették és eltérítették a buszt, túszul ejtve a buszon tartózkodókat.

A sofőrt kényszerítették, hogy a Szomália és TFAI határán fekvő Loyada településre vezesse a járművet.

A településen volt az egyetlen hivatalos határátkelő a két ország között.

A francia oldalon a 13° DBLE légiósai biztosították a határt.

A túszejtők a két ország közötti „senki földjére” irányították a buszt, ahol a szomáliai határőrök őrhelyétől pár tíz méterre álltak meg. A szomáliai őrhelyet egy MG 42-es géppuska védte.

Itt álltak elő a követeléseikkel.

Az összes bebörtönzött FLCS tag szabadon bocsájtását és a franciák kivonulását követelték TFAI-ból, különben a buszon tartózkodó összes gyereket megölik.

A francia hatóságok riadóztatták a területen tartózkodó légiósokat és a kontinensen a GIGN-t.

1975. decemberétől TFAI-ban vett részt rotációs alapon egy rövid időszakú kiküldetésben (MDC) a 2° REP 2° CIE is, Soubioru kapitány vezetésével, így az ejtőernyősök a 13° DBLE részét képezték az adott időszakban.

A helyszínre érve a 2° REP és a 13° DBLE mesterlövészeit (13° DBLE 1° CIE) a megállított busztól kb. 250 m-re fekvő GNA őrhelyen állították fel.

A GNA - Groupement Nomade Autonome francia és helyi önkéntes erőkből álló rendvédelmi szervezet volt.

A 2° REP légiósa figyeli a buszt

A 2° REP ejtőernyősei a GNA őrhelytől balra eső pálmaligetben helyezkedtek el.

Itt lett felállítva az akció parancsnoki főhadiszállása is.

Az akció vezényletét a TFAI-ban állomásozó francia erők főparancsnoka, Pierre Brasart tábornok vette át.

A helyszín:

1. Szomáliai géppuskaállás

2. Szomáliai őrhely a határátkelőnél

3. Az autóbusz a túszokkal

4. Határátkelő

5. GIGN mesterlövészek pozíciója

6. GNA őrhely, toronnyal, légiós mesterlövészek pozíciója

7. Brasart tábornok harcálláspontja

8. A Légió tartalék elhelyezési körlete

9. A 13° DBLE harcjárműveinek és a GM járműveinek helye

Az akcióhoz csatlakozott a (helyi) Motorizált Csendőrség – GM (a francia Csendőrség katonai keretek között működő rendvédelmi egysége) egy szakasza is Viard master-sergent vezetésével.

Gépjárműveiket a busztól kb. 500 méterre nyugatra parkolták le.

A délután folyamán a 2° REP századához erősítésként megérkezett a 13° DBLE egy százada is.

A Motorizált Csendőrök járművei mellett várakoztak a 13° DBLE felderítő századának (ER) Panhard AML harcjárművei is.

A határ másik oldalára is megérkeztek a felvonuló szomáliai erők, a két oldal „farkasszemet nézett egymással” a szögesdróton keresztül.

Estére riadóztatták a Korzikán állomásozó GOLE-t is (Groupement opérationnel de la Légion étrangère - a Légió beavatkozó egysége).

1976. február 4.

Reggel 6:00-ra megérkezett a településre a GIGN egysége.

A GIGN-t 1974-ben alapították magasan képzett antiterrorista egységként.

Az érkező csendőrségi taktikai egységet Christian Prouteau hadnagy vezette, vele érkezett még 8 mesterlövész is.

Ez volt az egység első külföldön végrehajtott akciója.

A csendőr mesterlövészek a pálmaliget előtt kerültek pozícióba.

A túszejtők és a busz eközben nem mozdult, de szomáliai oldalról 3 főnyi „erősítés” érkezett a túszejtőkhöz.

Délben Korzikán a GOLE az utolsó ellenőrzést végezte az indulás előtt.

15:45-kor megérkezett a parancs a gyermekek kiszabadítására.

Megkezdődött az akció.

A GIGN mesterlövészei egy összehangolt tűzcsapással kiiktatták a túszejtőket, de a lövésekre a szomáliai őrhely géppuskaállása tüzet nyitott a francia oldal irányába.

A mesterlövészek tüzelése alatt a 2° REP légiósai a nyílt terepen frontális támadást indítottak a busz irányába, közben szemből a szomáliai géppuskafészek tüzelt rájuk.

Ritka kép:

A 2° REP légósai rohannak a busz felé, közben a 13° DBLE AML-jei támadásba lendülnek

A 13° DBLE Panhard AML-jei mozgásba lendültek, és a szomáliai a géppuskafészket támadták, összpontosított tüzükkel kiiktatták a tűzfészket.

16:05-kor az akció véget ért.

Bámészkodók a helyszínen

A GOLE indulását elhalasztották. Csak 5.-én reggel indultak TFAI-ba.

A túszejtés mérlege

7 FLCS gerilla meghalt

1 szomáliai katona meghalt (a későbbi, szomáliai hivatalos közlemény szerint 6 szomáliai katona esett el)

Egy 5 éves kislány, Nadine Durand a tűzharcban meghalt.

5 gyermek megsérült, ebből ketten súlyosan. Az egyik súlyos sérült Valérie Geissbuhler, egy német származású volt légiós unokája napokkal később egy Párizsi kórházban belehalt a sérülésébe.

A kislány volt a túszdráma második, de szerencsére utolsó halottja. Február 13.-án Aubagne-ban temették el.

A sofőr és a kísérő tanárnő szintén megsérült.

A kimentett és elszállított gyermekek

Doucet hadnagy a 2° REP 2° CIE hadnagya a frontális támadásban súlyosan megsebesült.

Az egyik gyermeket, a 7 éves Frank Rutkowski-t elrabolták, átvitték a szomáliai határon, Hargeisá-ban tartották fogva.

Hosszú tárgyalások eredményeként pár nappal később elengedték, bevitték a mogadishu-i francia nagykövetségre.

Február 6.-án a kimentett gyermekeket Párizsba szállították.

A lefoglalt szomáliai és FLCS fegyverek 

A terrorizmus a '70-es években új szintre lépett.

A fegyveresek bár eltérő indokokkal, de egyre merészebb akciókba kezdtek.

Bombák robbantak, gépeket térítettek el, politikusokat, sportolókat öltek halomra...

Az áldozatok száma nőtt, és a világ megtanult együtt élni a hasonló történésekkel..

A "különlegesek" felértékelődtek, új technikák és eljárások kerültek kidolgozásra, amelyeket a mai napig használnak.

A 2° REP is hamarosan hasonló helyzetbe került 1978-ban Kolweziben, a sikeres beavatkozás eredményeként a Légió reputációja kezdett helyreállni.

A GIGN egyre profibbá vált, a fundamentalisták elleni következő jelentősebb bevetésére Mekkában került sor 1979-ben..

A lista folytatódhatna a mai napig...

Section d'épreuve

de la Légion Étrangère

Az Idegenlégió büntető - szakasza

A szakasz Korzikán, Corte városához közel, St. Jean-nál létesült, a sziget belsejében, és a Légió "börtöneként" működött 1969 és 1976 között.

A történelmi események okán az Idegenlégió kénytelen volt elhagyni Afrikát, ekkor egy átmeneti megoldáskánt Korzika szigetén állomásozott a Légió ezredeinek és alakulatainak egy része.

Lazult a fegyelem, megnőtt a dezertőrök száma, egyre több volt a vétség.

A hírhedt colomb-béchar-i és más légiós büntetőalakulatok utódjaként hozták létre a büntető szakaszt a szigeten, a légiós körökben csak "L'éprevue"-nek nevezett egységet.

Az alakulat feladata a "balhés" légiósok megtörése volt. Az oroszlánként bekerülő harcosokból kezes bárányokat kellett faragniuk...

Section d'épreuve de la Légion Étrangère - SELE

A szakaszba nem ok nélkül került a légiós..

Tolvajok, dezertőrök, tisztekre rátámadó légiósok, a fegyelem ellen többszörösen vétők kerültek ide.

A körlet főkapuja St. Jean-nál... "Ki itt belépsz...."

Az átlagosan 30 főnyi, kopaszra nyírt "különítmény" kíméletlen ízelítőt kapott a Légió "kemény és sötét" hagyományaiból.

Mindennapos büntetési forma volt a kikötés, a bokára erősített vasgolyó és súlyos láncok viselése, különböző kínzások és a büntetésből kiszabott kemény fizikai munka.

A koncentrációs táborokhoz hasonló állapotok uralkodtak.

Azt hiszem mindent elmond az a tény, hogy az alakulatnál szolgáló tiszteket, altiszteket és légiósokat csak "kápó"-ként emlegették..

Volt elítélt aki belehalt, volt aki maradandó fogyatékosságot szerzett, vagy beleőrült a bánásmódba.

Az alábbiakban Michel rajzai/képei kerülnek bemutatásra a SELE bugyrairól...

Bal oldalon a rabok megtöréséhez ("répression") használt épület. A "kazamatákkal" és a "hűtőszekrénnyel". Jobb oldali a "normál" ("ordinaire") barakk.

A "kazamatákban" (egyszemélyes cellák alaktanya alatt) 2-3 naptól 8 napig, esetenkként 15 napig tartották fogva a büntetés alatt állókat. A padlóra beszórt csekély élelem nem mindenkinek volt elegendő... légiósok haltak meg a "magánzárkában"...

A "hűtőszekrény"... Télen a zárka alját hideg vízzel permetezték és a tetőablakot nyitva hagyták... a ruhátlan foglyok fagyoskodtak...

A rabok követ törnek és cipelnek, kerítést és épületeket húznak fel és bontanak el...

Munka a "kőbányában" és a "vonatozás" a "Nagy Nyolcasnál"... A "vonatozásnál" a fogvatartottak az előttük álló fogoly vállaira tett karokkal futnak körbe-körbe... a kép jobb oldalán kőtörés (apró, zúzalékos kövek készítése a tiszti golfpályához....). A bal oldalon egy ritka, de kimerítő büntetés... a 70 kg-os kovácsüllő fej fölé tartása kinyújtott karokkal... az ellenszegülők büntetése...

A "domb".. kövekkel fel, kiborít, vissza le.. aztán megint fel... kimerülésig... céltalan és pedagógiai szándék nélküli büntetés a fizikai megtörés eszköze

A "kikötözés".. évszázados megalázó katonai büntetésforma... hasonló képeket láthattunk a német lágerekben is... illetve máshol is... egy kis francia Gulág... a kikötözött nyakában egy 4-5 kg-os súly, dróttal a nyakhoz kötözve.. hogy ne aludjon, vagy lankadjon a folyamatosan állni kényszerített rab... folyamatos fuldoklás..

Kúszás-mászás és fizikai atrocitások... mindenáron megtörni... szadistáknak ideális munkahely...

Eközben a közvéleménynek fogalma sem volt a világ eme sötét bugyráról...

A SELE képekben..

A tábor a '70-es években

A birtok makettje pár évvel későbbről..

A szakasznál használt láncok

Kikerülve a szakaszból egy kórházban..... Serge légiós 2 x 6 hónapot töltött a szakaszban

Montázs... a fenti kép pontos helyszíne a barakkok mellett..

Kikötés, mint fegyelmező módszer a SELE-nél

Kemény élete volt a raboknak.., 1976, futólépésben a rabok és őrzőik

A "domb"... a kép jobb oldalán, középtájon két fogoly követ tör. A jobb oldal két szélén látható két fehér kepis őr is... biztonságos távolságban...

A leleplezés

Henry Allainmat francia újságíró 1975-ben Calviban készített riportokat, de ezeknek semmi köze nem volt a Légióhoz.

Barangolása és anyaggyűjtése közben a város bárjaiban a 2° REP légiósainak beszélgetéséből egy eddig ismeretlen információhoz jut, mely szerint kegyetlen dolgok történnek St. Jean környékén megtalálható légiós táborban, a büntető - szakasz kötelékében.

Szóba elegyedik a légiósokkal, akik mesélni kezdenek...

Michel Trouvain

Közülük az egyik Michel Trouvain, (légiós nevén: Marcel Terrier), aki elmeséli neki borzalmas élményeit, amelyeket a táborban tapasztalt.

(A kezdő képen látható grafikán Michel Trouvain szerepel.)

Trouvain egy balhés fiatalkor után a csendőrségi fogdában ülve lett figyelmes a Légió toborzó plakátjára 1970-ben. A kilátástalan helyzetét átgondolva Philippe nevű cimborájával együtt másnap jelentkezett a toborzóirodán.

Aubagne után a korzikai Grossetti-laktanyába kerül, ahol szembesült a légió valóságával, brutalitásával, a belépett maffiózókkal, csibészekkel..

Légiósként megjárta a Comore-szigeteket, Csádot, Djiboutit.

Djiboutiban a tiltás ellenére dokumentálni kezdte a légiós mindennapokat, fotókat és jegyzeteket készített, amelyek később nagy bajba sodorták. Itt Jemen irányába megpróbált dezertálni, de elfogták.

A tiltott fényképek miatt átirányították "üdülni" 3 hónapra a büntető-szakaszba a meggondolatlan légióst.

Szabadulása után, már az egységéhez visszahelyezve futott össze az egyik bárban az újságíróval a testileg és lelkileg meggyötört légiós.

Allainmat jegyzetel és nyomozni kezd.

Felkeresi a körzetet, titokban fotókat készít a táborról és a rabokról (lásd fenti képek).

Az újságíró érzi, hogy nagy story lesz a történetből....

Kis idő múlva "robban a bomba".

Allainmat egy könyvben írja le a történetet, amelyet egyesek hitetlenkedéssel fogadnak.

Az embertelen körülmények megismerése megrázza a francia közéletet.

A Légió reputációja a mélyponton van.

A könyv nyomán a közvélemény és az újságírók hada kellemetlen kérdéseket tesz fel a politikusoknak és a Légió vezetőinek.

Angol újságcikk a leleplező riportkönyv megjelenése után, 1977. március

Az egyre erősödő nyomás miatt a büntető - szakaszt a könyv megjelenése után pár hónappal hivatalosan megszüntetik.

Michel Trouvain, alias Marcel Terrier 2015-ben

A SELE napjainkban

A rossz emlékű körlet romjai a mai napig megtalálhatóak.

Az elítéltek a II. világháborúból megmaradt fém barakkokban laktak.

A barakkok maradványai is a mai napig állnak a területen (St. Jean), ami jelenleg részben elhagyatott, részben lőtérként és kiképző területként funkcionál.

A kikötéshez használt egyik oszlop csonkja

A graffiti mindent elmond...

Kísért a múlt

Michel 40 évvel később visszatért a szenvedéseinek helyszínére.

A szakaszban megbüntetett légiósok közül állítólag már csak Serge és Michel van életben...

2022-ben még előkerült pár SELE-t megjárt ex-légiós... a téma nem merülhet feledésbe...

Ismét a gyötrelmek színhelyén... Luc Rosier-t elkísérte a fia is Saint Jean-ba..

Egy másik megkínzott ember...