Goumiers marocains

Marokkói goumier-ek

Rejtő regényeiben a légiósok elég gyakran összetűzésbe kerülnek a goumierekkel a sivatagban vagy a városban:

"Egy goumier közeledett!

Hopkins és én egyszerre rántottuk elő pisztolyunkat.

- Lehasalni! - kiáltja Yvonne-nak a köpcös.

De a lány felsikolt:

- ő az... Tegyék le a fegyvert! ő az...Igen...ő...

Most már felismertük. Senki Alfonz volt a goumier!"

A három testőr Afrikában

"A költő teljes testi épségben jelentkezett szolgálatra az őrmesternél. Azután felmentek a legénységi szobába, hogy Troppauer átöltözzön az uniformisába.

– Hogy maradtál életben? – kérdezte Galamb.

– Egyszerűen. Nem ütöttek agyon – magyarázta a költő vidáman. – A tanulság az, hogy nem árt olykor egy goumier-t felpofozni."

....

"A menet közepén haladt a kétszáz fegyenc. Bennszülött és fehér rabok vegyesen. Jobb csuklójuknál fogva párosan összekötözték őket. Durva, barnás vászonruhában voltak. Ezeket ötven goumier kísérte: A gyarmati közigazgatás legdurvább eszközei, fényesen felöltöztetve, a kiképző altisztektől elsajátított szolgálati stílus műveltségének gőgjével.

Az ötven goumier is választhatott a fegyház vagy az aut-taurirti szolgálat között, mivel egy osztag angol matrózt, akik verekedés miatt a csendőrségre kerültek, ott is pökhendiek voltak, úgy elvertek, hogy három tengerész belehalt a sérülésekbe.

A goumier, sajnos, semmit sem ért a diplomáciához, és fogalma sincs arról, hogy az angol matróz kényes portéka, ha agyonverik. Amíg él, éppoly ágrólszakadt vízi bohém, mint a többi tengerész, de ha agyonverik, akkor akta lesz belőle! Akta, amelyre azt illik felelni, hogy: “A megindított vizsgálat alapján vétkesnek talált csendőröket példás büntetéssel sújtottuk…”

Talán nem is ötven goumier-t találtak volna vétkesnek, ha kevesebb is elegendő Aut-Taurirtban."

Az előretolt helyőrség

Néhányan morogtak. Ekkor ért oda Bradley.

– Légionisták nem léphetnek a parkba - mondta nyersen a goumier.

– Micsoda?

– Ahogy hallotta.

Bradley szeme furcsa fénnyel villant meg.

- Én bemegyek - mondta csendesen, és egyet lépett -, mi ültettük a virágokat, a mi zenekarunk játszik, mi védjük a várost...

A csendőr megfogta a zubbonyát:

- Hallja...

Bradley pillantása a goumier nyakáról lelógó szép zöld zsinórra tapadt. A következő pillanatban a zsinór a kezében volt, és egyet csavart rajta. A goumier fuldokolva lógott a kezén, amíg el nem lökte. A másik egyenesen feléje döfött a szuronnyal, de Bradley elkapta a puskát, nagyot rántott rajta, hogy a támadója elvágódott, azután hátrafordult, és harsányan kiáltotta a köréje sereglő katonáknak:

- Bajtársak! Bemegyünk a térre! A mon commandement... En avant... Marche!

A feltápászkodó csendőrök meglapulva nézték a térre benyomuló katonákat. A civilek riadtan futottak szét.

Bradley Tamás visszaüt

De kik is voltak a valóságban a goumier-ek?

A goumier-ek alapvetően francia felügyelet alatt működő helyi, őslakos marokkóiakból álló könnyű gyalogsági egység volt az Afrika Hadsereg (l'armée d'Afrique) alárendeltségében, amely 1908 és 1956 között létezett.

A „goum” katonai kifejezés a goumierek egy századát (egységét) jelentette.

Valószínűleg a maghreb „güm” vagy az arab eredetű „qawm” szóból eredhet, amely jelentése „törzs, nép, ember”, illetve a törzsi lovas harcosok portyázó csoportját is így nevezték.

A másik kifejezés a „tabor”, amely török eredetű „tabur” vagy az arab eredetű „ṭābūr” szóból eredhet és zászlóalj nagyságú katonai formációt jelöl.

Az első egységek megalapítása 1908-ig nyúlik vissza, és Amade tábornokhoz köthető.

Hat goum-ot hoztak létre helyi milicista arabokból francia irányítás alatt, amely egységek feladata a marokkói területek felderítése és járőrfeladatok ellátása volt.

1911-től Fes környékén állomásoztak.

1913. április 9.-én hivatalosan is megalapításra került az első goum.

1907 és 1934 között 22.000 goumier szolgált francia fennhatóság alatt Marokkó pacifikálásának végéig.

A goumierek leghíresebb csatáikat a II. világháború alatt vívták 1942 és 1945 között.

Felszerelés és jellegzetességek

Felszerelésük és fegyverzetük elég vegyes képet mutatott, mert amerikai, angol és francia felszerelést is használtak.

Jellegzetes ruhadarabjuk a „djellaba”, amely az észak-afrikai törzsek hosszú ruhája alapján készült barna, homok -színben vagy csíkos kivitelben.

Fejükön felcsavarva turbánként viselt fejfedő a „koub”.

Rövid ujjú vagy ujjatlan felsőruhájuk a „gandoura”, pantallóként a „séroual”-nak nevezett nadrágot viselték, melyet lábvédővel „tariouines” hordtak.

Jellegzetes lábbelijük a „naâïl" vagy "naâla”.

Bőrből készült hátizsákjuk a „choukara”.

Az egységek jelképe a berber törzsek által használt görbe tőr, a gumía ("Khoumya") marroquí volt.

A tőr a jelvényeiken, zászlóikon is megjelent.

Goumier-ek a II. világháborúban

A háborúban 4 „Groupement de tabors marocains” (GTM)-ba szervezték a marokkói harcosokat, akik a Szabad Francia Erők (SZFE) kötelékében teljesítettek szolgálatot.

Egy GTM-ben körülbelül 3000 katona és 200 tiszt és altiszt szolgált.

Egy GTM-et három „tabor” (zászlóalj) alkotott, „tabor”-onként három „goum” (század) volt.

Egy „goum”-ot 200 goumier alkotott.

1942-43-ban Tunéziában, 1943-ban Szicíliában és Korzikán, 1943-44-ben az olaszországi hadjáratban illetve Monte Cassino-nál.

1944-45-ben Franciaországban, Marseille felszabadításakor és 1945 tavaszától Németországban Hagenau, Siegfried-vonal és a Rajna-Duna körzetében kerültek bevetésre.

A II. világháborúban közel 22.000 goumier harcolt a franciák oldalán, 1638 halottat és 7500 sebesültet veszítettek.

A háború lezárása után 1948-ban a távol-keleti francia gyarmaton, Indokínában vetették be őket, egészen a gyarmat elvesztéséig, 1954-ig.

Goumier egység zászlaja

Indokínában 787 főnyi veszteséget szenvedtek.

Az Indokínában használt ruházat és felszerelés

Hazatérve az elveszített gyarmatról még részt vettek az algériai háború első ütközeteiben, majd 1956-ban, amikor Marokkó függetlenné vált a goumier-ek csatlakoztak a Marokkói Királyi Hadsereghez.