3° REI CID

3° REI Centre d’Instruction au Débarquement

Madagascar

1963  - 1973

Deszantolási/partraszállási gyakorlaton a 3° REI légiósai, CID, bemutató a sajtónak

1963-ban létrehozott az ezred egy kiképző központot, Centre d’Instruction au Débarquement, CID, a partraszálló és dzsungel műveletekben történő professzionális képzés miatt.

Madagaszkár

Mielőtt a 3° REI átvette és üzemeltetni kezdte ezen a néven, a központot 1952-ben alapították meg, majd 1957-től a BLEM volt a kiképzés korábbi felügyelője, tőlük vette át a 3° REI.

A(z új) 2. század (ex-6. CIE) működtette a CID központot.

1963-as képzés képei

Körlet a CID-en

Akadálypálya

Egy tiszt, egy altiszt és öt oktató legfeljebb 30 légiósból álló csoportokban képezte ki a résztvevőket háromhetes tanfolyamok során, amelyek magukban foglalják az LCT (Landing Craft Tank), az LCM (Landing Craft Medium) és az LCVP (Landing Craft Vehicle Personnel) deszantjárművekkel történő katonai műveleteket.

A nagyobb járművek mellett Zodiac gumicsónakokkal is gyakoroltak, illetve búvár képzésre is sor került.

Légiósok a CID képzésen (eredeti fotók)

A CID évente kilenc alkalommal háromhetes hosszúságú tanfolyamot szervezett a légiósoknak.

LCT, LCM, LCVP és Zodiac járművek (netes képek)

Ez a madagaszkári kiképző központ tekinthető a későbbi Guyana-i CEFE  és a Djibouti CECAP kiképzőközpontok elődjének.

Nem csak a légiósok, hanem főleg a 2° RPIMa ejtőernyősei és nem utolsó sorban a malgas katonai erők is részt vettek a megszervezett kiképzésen és gyakorlatokon. Havi egyszer az egész 2° RPIMa ezred egy 3-4 napig tartó műveletben vett részt.

2 RPIMa ejtőernyősei, Madagaszkár, 1968

1967-ben ismét átszervezés alá esett az ezred, ekkor a CID-et a 3. század működtette.

A CID-nek készült egy jelvénye is, kis darabszámban. Poszt róla ITT.

A CID felvarrója, I. típus

A CID felvarrója, II. típus

Pluto kutya, a CID "házi kabalája", 1972

1973. augusztusában véget ért az légió számára a madagaszkári kaland, a központot átadták a madagaszkári haderőnek, azóta a 2. RFI működteti.

A légiósok által alapított és működtetett egykori CID a mai napig létezik, a helyi erők használják kiképzésre (Centre d'instruction de débarquement commando - CIDC), természetesen átszervezett, modernizált és aktualizált formában.

Malgas tisztjelöltek kommandó képzésen a CIDC-en, 2014

3° REI CID jelvénye

3° REI Centre d’Instruction au Débarquement

Madagascar

 1971 - 1973

Saját darabom sorszám nélküli

A jelvényt 1971-ben Dufour hadnagy és Kuznik légiós tervezte.

Gyártója csak az Editions A.V. 172 R de Temple Paris 3e.

Az első 50 példány számozott, aztán a későbbi veretek két sorozata is sorszámozva lett.

Sorszámozott darabok

Tűje lehet vízszintesen és függőlegesen is.

Az Editions A.V. gyártó későbbi darabjai, amelyek két hurkos rögzítéssel vannak ellátva, utángyártások (R)!

A DRAGO gyártó is készített utángyártást.

Az eredeti daraboknál a "3"-as feletti rész zöld zománcos, a másolatoknál kék.

E.A.V. utángyártás

A 3° REI Madagaszkáron

1962 - 1973

Bizonytalan idők

1959 és 1962 között az Afrikai Hadsereg 32 egységét oszlatták fel, a Légió egységeinek egy része elkerülte ezt a sorsot, de nagymértékű létszámleépítés és átszervezés vette kezdetét.

A Légió 20.000 fős létszámát leépítették 8.000 főre.

Madagaszkár

1947 - 1951 között is állomásoztak kisebb - nagyobb különítmények a szigetországban.

1956. júliusában a sziget kikiáltotta függetlenségét, kisebb csetepaték és a nagyobb lázadás megelőzése miatt megerősítették a francia katonai jelenlétet.

A Légió részéről megalakult a "Détachement de Légion étrangère á Madagascar, DLEM "1956. október 27.-én a francia jelenlét megerősítésére.

Decemberben újabb légiós egységek érkeztek a szigetre, megerősítve a DLEM-et, több ezred állományából összeválogatva.

Közülük néhányan valószínűleg 1956. október-novemberi marokkói és algériai újjászervezett / feloszlatott egységek korábbi tagjai voltak: 2° REI, 4° REI, GPLEM, GPLEA…

Még az év vége előtt átszervezték és átnevezték az egységet.

A szigeten állomásozó egység, új nevén a "Bataillon de Légion étrangère de Madagascar, BLEM" volt az egyetlen különítmény, amely nem vett részt az algériai háborúban a különleges kiküldetése okán.

A Légió részegysége már 1957 májusától rendfenntartó és biztosító feladatokat látott el Madagaszkár szigetén, amely még mindig a francia gyarmatbirodalom részét képezte.

A 3° REI Madagaszkáron

Az algériai háború lezárása után az 1962-es év nagy részében a 3° REI-t is átszervezték.

A megmaradt légiósokat és a BLEM Madagaszkáron állomásozó légiósait a 3° REI menetzászlóaljában (Battalion de Marche, BM, 3° REI) gyűjtötték össze.

1962. május 13.-án érkezett meg a madagaszkári Diego Suarez-be a 3° REI 6. százada, amely a menetzászlóalj (BM) 2. századává (ex-6. CIE) került átnevezésre.

Az Algériában maradt ezredrészekből (1. és 2. század, parancsnoki század) létrehozott erő (3° BMLE) Aubagne-ba került átvezénylésre, ahol az új és átreformált Légió franciaországi alapjainak megteremtésében segédkeztek.

Az 1962 júniustól - novemberig tartó időszakban megérkeztek a szigetre a 3° REI maradék századai (3., 4., 5.), és 1962. augusztus 23.-án átszervezve a 3° REI ismét felállításra került.

1963-ban az ezred 4 gyalogos századból, egy páncél gépkocsikkal felszerelt gépesített századból, a parancsnoki és kiszolgáló századból állt.

A 3° REI állománya járőrtevékenységet és építő munkálatokat végzett a szigeten.

1963-ban létrehozott az ezred egy kiképző központot, Centre d’Instruction au Débarquement, CID, a partraszálló és dzsungel műveletekben történő professzionális képzés miatt.

A(z új) 2. század (ex-6. CIE) működtette a központot.

Ez a madagaszkári kiképző központ tekinthető a későbbi Guyana-i CEFE  és a Djibouti CECAP kiképzőközpontok elődjének.

A 3° REI Madagaszkáron, Moroni-ban

Az 1964. év végén ismét átszervezések vették kezdetüket.

A 3° REI állományát lecsökkentették, illetve az egység ettől fogva hivatalosan is "tengerentúli-egységként" (outre-mer) lett besorolva.

Az átszervezés után az idekerülő légiósok 2 évet szolgáltak a helyőrségben.

1966. februárban a 2. századot a Comore - szigetekre helyezték át. 1967 év végéig az 1. századdal váltották egymást a sziget helyőrségében, illetve a kiküldött egységek egy része Mayotte-on teljesített szolgálatot.

1967-ben ismét átszervezés alá esett az ezred.

A CID-et a 3. század működtette.

Az ezredszámos "Madagascar" jelvényt viselik az ezred tagjai egy gyakorlat alatt, 1972 nyarán

A jelvényről szóló poszt ITT olvasható.

1973. augusztusában véget ért az ezred számára a madagaszkári kaland, de most sem térhettek vissza a kontinensre, ezért az ezredet új feladatokkal ellátva Francia Guyanára helyezték át (de ez egy másik történet).

Az ezred kivonása után a Comore - szigeten állomásozó 2. század függetlenné vált, megalakították belőle a "Détachement de Légion Étrangère de Comoros, DLEC"-et, majd a DLEC-ből 1976-ban megalakult a "Détachement de Légion Étrangère de Mayotte, DLEM".

A 3° REI 2. CIE légiósai elhagyják Madagaszkárt... irány Francia Guyana

Az 1830-as évektől, az algériai műveletek kezdetétől a francia katonák színes pamut övet viseltek ruházatukon egészségügyi óvintézkedésként, és azért, hogy melegen tartsa a katonákat az afrikai hideg éjszakákon.

Ezen színes öveket (szín meghatározás nélkül) először az egyenruha alatt hordták, majd idővel az öv ruházaton kívülre került, kabátra, nagykabátra.

1862. után ezek az övek az Afrikai Francia Hadsereg csapatainak dekoratív attribútumai lettek.

1882-ben lett a kék öv az Idegenlégió hivatalos ruhadarabja, megkülönböztető jele.

 Az öv 4,20 m hosszú és 40 cm széles.

Légiós a tradícionális kék övvel, 1900k

1. Regiment Etrangere légiósa, 1920-30k

Ma a tradicionális kék öv az Idegenlégiós dísz(parádé)egyenruha része.

Legénységi váll-lap

A zöld és vörös színű rojtos váll-lapokat először 1868-ban használták. A tisztek arany színű váll-lapokat viseltek a díszegyenruhához.

1915-1930 között a Légióban nem viselték a díszes rojtos zöld és vörös váll-lapokat.

1946 óta az epaulett-ek a felvonulási egyenruha szerves részét képezik a francia hadseregen belül.

Az Idegenlégió zöld és piros színű epaulett-et használ, amik a Légió hivatalos színei.

A színek eredete ITT olvasható.

Altiszti (sous-officier) epaulette, arany befűzéssel a gyalogsági csapatoknál.

A lovassági eredetű REC-nél ezüst színű befűzéses a zsinór kávája.

Főtiszti epaulette pár a III. Köztársaság időszakából, 1921-es modell, gyalogság

Tiszti váll-lap pár az I. Világháború időszakából, gyalogság

Les couleurs de tradition de la Légion étrangère

sont le vert et le rouge

Az Idegenlégió színeinek eredete

A zöld és a vörös

Jelenlegi tudásunk szerint a Francia Idegenlégió hagyományos két színe a "Második" illetve "svájci légió"-nak nevezett katonai formációtól ered.

A 2. Idegen Légió/svájci légió (Deuxième Légion Etrangère/ Légion Suisse) a francia haderő svájcban toborzott katonákból álló egysége volt.

III. Napóleon (Bonaparte Napóleon unokaöccse) uralkodó utasítására, 1855. január 17.-én meghozott császári rendelte után kezdték el emberhiány miatt toborozni svájcban a katonákat, hogy az új egység részt vegyen az éppen zajló krími háborúban, ahol az 1831.-ben alapított Idegenlégió is vitézkedett (amelyet a toborzás után 1. Idegen Légiónak neveztek el).

A francia haderőben már az ezt megelőző 350 évben is hagyományosan szolgáltak svájciak.

Érdekesség

Ezzel párhuzamosan, brit szövetségeseik szintén toboroztak svájcban, úgyhogy két svájci légió is létezett egy azonos időben, csak más országok irányítása alatt.

A francia toborzás azonban nem hozott olyan eredményeket, amelyeket III. Napóleon császár elvárt. Nem meglepő módon.

Nagy-Britannia a franciáknál ötször magasabb besorozási bónuszt ajánlott fel, és a svájciak még emlékeztek arra, ahogyan bántak velük az 1830-as francia forradalom idején.

A 2. Idegen Légió, a svájciak

A parancsnokságot III. Napóleon közeli jóbarátja, Ulrich Ochsenbein tábornok kapta meg (svájci politikus, a Szövetségi Tanács volt képviselője és katonatiszt.)

Ulrich Ochsenbein tábornok

A svájci légió a határtól nem messze található Besançon-ba települt.

A svájci önkéntesek többségét a négy nemzeti nyelvű ország francia nyelvű kantonjaiban toborozták.

Az első újoncok februárban érkeztek meg Franciaországba.

A tervek szerint a 2. Idegen Légió két gyalogezredből állt, két zászlóaljjal (mindegyik hat századból), és az ezredeken kívül egy csatár-zászlóaljból tíz századdal (tirailleurs - könnyűgyalogság, kiváló lövészekkel).

A 2. Idegen Légió 1. ezrede március 26-án alakult meg Dijon-ban, parancsnoka Bonaventure Meyer ezredes volt.

Besançon-ban március 16-án megalakult a 2. Idegen Légió 2. ezrede.

Két héttel később az ezred elhagyja a várost, áttelepültek Langres-be.

Az egységet Marie de Granet-Lacroix de Chabrières ezredes vezette.

A csatár-zászlóaljat (tirailleurs) március 13.-án alapították meg Auxonné-ban.

A zászlóalj Lion őrnagy, egy francia tiszt parancsnoksága alatt áll, aki soha nem szolgált ezelőtt a légióban.

A krími háború a vártnál előbb véget ért, ezért a frissen toborzott svájci alakulatot átszervezték 1856-ban az 1. Idegen Ezreddé, majd Algériában állomásoztatták őket.

Érdekesség

A Krím-félszigeten, 1855. májusában de Chabrières ezredest nevezték ki korábbi egysége, az 1. Idegen Légió 2. ezredének élére.

de Chabrières ezredes 1859-ben hősi halált halt Magentánál, Itáliában, miközben ezredét támadásra vezette.

Napjainkban a nimes-i 2. REI laktanya viseli a nevét.

A svájciak ruházata

Az ezredek

A 2. Idegen Légiós ezredek egyenruhája, fegyverzete és felszerelése megegyezik az 1. Idegen Légió ezredeivel.

Ami a svájci légió egyenruháját illeti, az egyetlen különbség az anyag színében van: a szokásos sötétkéket világoszöld váltja fel.

A "bonnet" (fejfedő, a későbbi kepi) piros színű turbán részből, illetve világoszöld csíkból/szalagból állt, napellenzővel, az elejét ezredszám díszítette.

A tisztek zöld csákót (shako), egy magas, hengeres, tollas katonai sapkát viseltek.

A tunika és a kabát (ezt csak a laktanyában használták) világoszöld színű.

A ruházati gombok közepén az ezredszámot préselték, melyet a „2e LEGION ETRANGERE” felirat veszi körül.

A "gránátosok" vörös epaulett-et (rojtos vállap); a "voltigeur"-ek (elit lövészek, amolyan mesterlövészek a sorgyalogságon belül) sárga epaulett-et, a "puskások" (fusilier/lövészek) zöld, skarlátvörös kávás epaulett-et viseltek

A nagykabátjuk (capote) kékes-szürke színű.

A svájci légiósok hadjáratkor piros, a laktanyában krémszínű vászonnadrágot viseltek.

Minden 2. Idegen Légiós és tirailleur a Mle1822 muskétával és kardszuronnyal volt felszerelve.

 Az egyenruhák

M1822 muskéta és bajonett

A csatár-zászlóalj

A csatár-zászlóalj emberei (tirailleur) ugyanolyan fegyverzettel és felszereléssel rendelkeznek, mint annak idején a francia "chasseurs à pied"-ek („vadászok”, könnyűgyalogság).

Az egyetlen különlegesség a világoszöld tunikájuk.

A vadászok kékes vasszürke csuklyáját (capuchon/rövidített ujjatlan kapucnis köpenyt) is viselték.

A csatárok fejfedője egy világoszöld shako sötétzöld tollal.

A tunika és a kabát világoszöld színű.

A gombok közepén egy vadászkürt (a francia vadászok jelvénye) van préselve, és a „2e LEGION ETRANGERE” felirat veszi körül.

Epaulett-jeik zöldek, kávájuk sárga.

A nadrág kékes vasszürke színű, sárga varrással.

A csatározók speciális, nyitott keretű csattal ellátott övet és a vadászok bőr patrontáskáját hordták.

A légiósok, az állomány

A 2. Idegen Légióba való besorozás elvileg a svájciaknak volt fenntartva.

Sok közülük fiatal férfi; a "fiatalkorúak" (21 év alattiak) az egység 30%-át képviselik.

Másrészt az ezredek ezredesei német cipészeket, szabókat, zenészeket toboroznak ezredműhelyeikbe, katonazenekarba szakemberekként.

A 2. Idegen Légió új légiósai között azonban akad néhány francia vagy olasz is.

A több mint 130 altiszt közül huszonöt franciát helyeznek át a francia hadsereg más egységeiből és tizenkét svájcit az 1. Idegen Légióból. Három vagy négy altiszt más nemzetiségű. A többit a svájci jelöltek közül választják ki.

A tisztek is többnyire svájci származásúak (40 tiszt, köztük Ochsenbein tábornok). E svájci tisztek kétharmada a  nemességhez tartozik.

Átalakulás

A krími háború a vártnál előbb véget ért a svájciak bevetése nélkül, ezért a frissen toborzott svájci alakulatot átszervezték 1856-ban az 1. Idegen Ezreddé, majd Algériában állomásoztatták őket.

Az zöld egyenruhát viselő egység 1859. októberéig megőrizte svájci jellegét. Ugyanebben a hónapban egy svájci szövetségi törvény megtiltotta állampolgárainak külföldi hadseregben való szolgálatát.

A svájciak híres 350 éves korszaka a francia szolgálatban visszavonhatatlanul véget ért.

 Az egységben szolgált Adjudant Escher akvarelljei mutatják be a svájci légió pár pillanatát

Les tirailleurs de la 2e Légion Etrangère avec leur officier pendant l’instruction

1855, un musicien, un sergent-major de tirailleurs, une vivandière (aussi cantinière), un sapeur, un capitaine, un sergent de voltigeurs et encore un capitaine

Les légionnaires d’un régiment de la Légion Suisse en garnison. De gauche à droite : les fusiliers avec capote, un légionnaire en tenue de quartier, un sergent de voltigeurs, et un grenadier en tenue de garde

Források:

• Képi Blanc
• LCL Henry Dutailly: La 2ème Légion Etrangère (Képi blanc, 1975)
• Raymond Guyader: Le légionnaire suisse 1855-1859 (Uniformes, 1983)
• Gén. Grisot, Ltn Coulombon: Légion étrangère 1831 à 1887 (Berger-Levrault, 1888)
• Evelyne Maradan: La Légion suisse au service de la France (Revue Militaire Suisse, 1989)
• P. Cart-Tanneur + Tibor Szecsko: La vieille garde (Editions B.I.P., 1987)
• Raymond Guyader: La Légion Etrangère 1831/1945 (Gazette des Uniformes, 1997)
• Adolf Merz: Johann Eduard Trog (Oltner Neujahrsblätter, 1960)
• foreignlegion.info

"Opération Baumier"

Zaire, 1991

2° REI 1. és 3. CIE

2° REI 3. CIE s/2, Sgt. Pontruche

1991. szeptemberében súlyos zavargások robbantak ki Zaire-ban.

A fosztogatás, garázdaság nem csak a fővárosban, Kinshasá-ban, hanem a vidéki régiókban is gyorsan terjedt.

Franciaország úgy döntött, hogy katonai erővel gyorsan véget vet a tarthatatlan állapotoknak, amelyek sértették a francia érdekeket és veszélyeztették az országban élő külföldieket.

Kinshasa, lázadókkal teli teherautó elől menekülő helyiek (PM)

A "Libération" tudósítása az eseményekről

 Bal oldalon FAMAS-sal Detlef Hennes (Holtz) őrmester

 Bal oldalon Detlef Hennes (Holtz) őrmester egy francia csendőrrel.
Hennes egy év múlva Csádban baleset következtében elhunyt

Kinshasa, Hotel Continental

Vizi úton evakuált európaiak (PM)

Bangui reptér, a 3. CIE egy különítménye a Zaire-ból történő visszatérés után még visszarepült, hogy a körzet egyetlen helikopterével evakuálják az eldugottabb helyen élő belga állampolgárokat

Veszteség

A 3. RPIMa CEA vesztesége CCH Rabret, akit 1991 szeptember 24.-én egy éjszakai őrjárat közben lelőttek a lázadók Kinshasában

A 2° REI 3. CIE egy ezüstből készült jelvénnyel (400 db) emlékezett meg a bevetésről, amit 1991. Karácsonyán osztottak ki a résztvevőknek.

Saját darabom száma 344.