Les couleurs de tradition de la Légion étrangère

sont le vert et le rouge

 

Az Idegenlégió színeinek eredete

 

A zöld és a vörös

 

 

Jelenlegi tudásunk szerint a Francia Idegenlégió hagyományos két színe a "Második" illetve "svájci légió"-nak nevezett katonai formációtól ered.

A 2. Idegen Légió/svájci légió (Deuxième Légion Etrangère/ Légion Suisse) a francia haderő svájcban toborzott katonákból álló egysége volt.

III. Napóleon (Bonaparte Napóleon unokaöccse) uralkodó utasítására, 1855. január 17.-én meghozott császári rendelte után kezdték el emberhiány miatt toborozni svájcban a katonákat, hogy az új egység részt vegyen az éppen zajló krími háborúban, ahol az 1831.-ben alapított Idegenlégió is vitézkedett (amelyet a toborzás után 1. Idegen Légiónak neveztek el).

A francia haderőben már az ezt megelőző 350 évben is hagyományosan szolgáltak svájciak.

 

Érdekesség

Ezzel párhuzamosan, brit szövetségeseik szintén toboroztak svájcban, úgyhogy két svájci légió is létezett egy azonos időben, csak más országok irányítása alatt.

A francia toborzás azonban nem hozott olyan eredményeket, amelyeket III. Napóleon császár elvárt. Nem meglepő módon.

Nagy-Britannia a franciáknál ötször magasabb besorozási bónuszt ajánlott fel, és a svájciak még emlékeztek arra, ahogyan bántak velük az 1830-as francia forradalom idején.

 

 

A 2. Idegen Légió, a svájciak

 

A parancsnokságot III. Napóleon közeli jóbarátja, Ulrich Ochsenbein tábornok kapta meg (svájci politikus, a Szövetségi Tanács volt képviselője és katonatiszt.)

 

Ulrich Ochsenbein tábornok

 

A svájci légió a határtól nem messze található Besançon-ba települt.

A svájci önkéntesek többségét a négy nemzeti nyelvű ország francia nyelvű kantonjaiban toborozták.

Az első újoncok februárban érkeztek meg Franciaországba.

A tervek szerint a 2. Idegen Légió két gyalogezredből állt, két zászlóaljjal (mindegyik hat századból), és az ezredeken kívül egy csatár-zászlóaljból tíz századdal (tirailleurs - könnyűgyalogság, kiváló lövészekkel).

 

 

A 2. Idegen Légió 1. ezrede március 26-án alakult meg Dijon-ban, parancsnoka Bonaventure Meyer ezredes volt.

 

 

Besançon-ban március 16-án megalakult a 2. Idegen Légió 2. ezrede.

Két héttel később az ezred elhagyja a várost, áttelepültek Langres-be.

 

Az egységet Marie de Granet-Lacroix de Chabrières ezredes vezette.

 

 

 

A csatár-zászlóaljat (tirailleurs) március 13.-án alapították meg Auxonné-ban.

A zászlóalj Lion őrnagy, egy francia tiszt parancsnoksága alatt áll, aki soha nem szolgált ezelőtt a légióban.

 

A krími háború a vártnál előbb véget ért, ezért a frissen toborzott svájci alakulatot átszervezték 1856-ban az 1. Idegen Ezreddé, majd Algériában állomásoztatták őket.

 

Érdekesség

A Krím-félszigeten, 1855. májusában de Chabrières ezredest nevezték ki korábbi egysége, az 1. Idegen Légió 2. ezredének élére.

de Chabrières ezredes 1859-ben hősi halált halt Magentánál, Itáliában, miközben ezredét támadásra vezette.

Napjainkban a nimes-i 2. REI laktanya viseli a nevét.

 

A svájciak ruházata

 

 

Az ezredek

A 2. Idegen Légiós ezredek egyenruhája, fegyverzete és felszerelése megegyezik az 1. Idegen Légió ezredeivel.

Ami a svájci légió egyenruháját illeti, az egyetlen különbség az anyag színében van: a szokásos sötétkéket világoszöld váltja fel.

A "bonnet" (fejfedő, a későbbi kepi) piros színű turbán részből, illetve világoszöld csíkból/szalagból állt, napellenzővel, az elejét ezredszám díszítette.

 

 

A tisztek zöld csákót (shako), egy magas, hengeres, tollas katonai sapkát viseltek.

A tunika és a kabát (ezt csak a laktanyában használták) világoszöld színű.

A ruházati gombok közepén az ezredszámot préselték, melyet a „2e LEGION ETRANGERE” felirat veszi körül.

 

 

A "gránátosok" vörös epaulett-et (rojtos vállap); a "voltigeur"-ek (elit lövészek, amolyan mesterlövészek a sorgyalogságon belül) sárga epaulett-et, a "puskások" (fusilier/lövészek) zöld, skarlátvörös kávás epaulett-et viseltek

A nagykabátjuk (capote) kékes-szürke színű.

A svájci légiósok hadjáratkor piros, a laktanyában krémszínű vászonnadrágot viseltek.

Minden 2. Idegen Légiós és tirailleur a Mle1822 muskétával és kardszuronnyal volt felszerelve.

 

 Az egyenruhák

M1822 muskéta és bajonett

 

 

A csatár-zászlóalj

 

A csatár-zászlóalj emberei (tirailleur) ugyanolyan fegyverzettel és felszereléssel rendelkeznek, mint annak idején a francia "chasseurs à pied"-ek („vadászok”, könnyűgyalogság).

Az egyetlen különlegesség a világoszöld tunikájuk.

A vadászok kékes vasszürke csuklyáját (capuchon/rövidített ujjatlan kapucnis köpenyt) is viselték.

 

A csatárok fejfedője egy világoszöld shako sötétzöld tollal.

A tunika és a kabát világoszöld színű.

A gombok közepén egy vadászkürt (a francia vadászok jelvénye) van préselve, és a „2e LEGION ETRANGERE” felirat veszi körül.

Epaulett-jeik zöldek, kávájuk sárga.

A nadrág kékes vasszürke színű, sárga varrással.

A csatározók speciális, nyitott keretű csattal ellátott övet és a vadászok bőr patrontáskáját hordták.

 

 

A légiósok, az állomány

 

A 2. Idegen Légióba való besorozás elvileg a svájciaknak volt fenntartva.

Sok közülük fiatal férfi; a "fiatalkorúak" (21 év alattiak) az egység 30%-át képviselik.

Másrészt az ezredek ezredesei német cipészeket, szabókat, zenészeket toboroznak ezredműhelyeikbe, katonazenekarba szakemberekként.

A 2. Idegen Légió új légiósai között azonban akad néhány francia vagy olasz is.

A több mint 130 altiszt közül huszonöt franciát helyeznek át a francia hadsereg más egységeiből és tizenkét svájcit az 1. Idegen Légióból. Három vagy négy altiszt más nemzetiségű. A többit a svájci jelöltek közül választják ki.

A tisztek is többnyire svájci származásúak (40 tiszt, köztük Ochsenbein tábornok). E svájci tisztek kétharmada a  nemességhez tartozik.

 

 

Átalakulás

 

A krími háború a vártnál előbb véget ért a svájciak bevetése nélkül, ezért a frissen toborzott svájci alakulatot átszervezték 1856-ban az 1. Idegen Ezreddé, majd Algériában állomásoztatták őket.

Az zöld egyenruhát viselő egység 1859. októberéig megőrizte svájci jellegét. Ugyanebben a hónapban egy svájci szövetségi törvény megtiltotta állampolgárainak külföldi hadseregben való szolgálatát.

A svájciak híres 350 éves korszaka a francia szolgálatban visszavonhatatlanul véget ért.

 

 

 Az egységben szolgált Adjudant Escher akvarelljei mutatják be a svájci légió pár pillanatát

 

Les tirailleurs de la 2e Légion Etrangère avec leur officier pendant l’instruction

 

1855, un musicien, un sergent-major de tirailleurs, une vivandière (aussi cantinière), un sapeur, un capitaine, un sergent de voltigeurs et encore un capitaine

 

Les légionnaires d’un régiment de la Légion Suisse en garnison. De gauche à droite : les fusiliers avec capote, un légionnaire en tenue de quartier, un sergent de voltigeurs, et un grenadier en tenue de garde

 

Források:

• Képi Blanc
• LCL Henry Dutailly: La 2ème Légion Etrangère (Képi blanc, 1975)
• Raymond Guyader: Le légionnaire suisse 1855-1859 (Uniformes, 1983)
• Gén. Grisot, Ltn Coulombon: Légion étrangère 1831 à 1887 (Berger-Levrault, 1888)
• Evelyne Maradan: La Légion suisse au service de la France (Revue Militaire Suisse, 1989)
• P. Cart-Tanneur + Tibor Szecsko: La vieille garde (Editions B.I.P., 1987)
• Raymond Guyader: La Légion Etrangère 1831/1945 (Gazette des Uniformes, 1997)
• Adolf Merz: Johann Eduard Trog (Oltner Neujahrsblätter, 1960)
• foreignlegion.info