CCH Kaponya Miklós

"Michael Kaponya"

Kaponya Miklós

1930 - 

1930-ban született Budapesten.

A II. világháború vége felé, 1944 novemberében özvegy édesanyjával nyugatra emigrált.

Németországban próbáltak meg letelepedni.

Először Passauban, később Münchenben éltek, ahol Miklós megpróbálta befejezni tanulmányait.

A háború végét Villingenben élték meg.

A háború után a porig rombolt Európa nem sok jóval kecsegtette a fiatalembert.

Sok reményvesztett társával egyetemben ő is a Légióban szerette volna megtalálni a boldogulást a nyomor és a kilátástalanság elől.

1948. november 12.-én belépett a légióba (száma: 61808) Marseille-ban.

Szolgálatát Algériában és Marokkóban kezdte a 4. REI-ben.

1949-ben áthajózták az Indokínai gyarmatra, Kokínkína, Tonkin és Annam tartományokban szolgált, főleg adminisztratív munkakörökben. A gyarmaton a 13. DBLE 3. zászlóaljánál volt beosztásban.

1952. augusztusában visszatért Algériába, majd Marseille-ben töltötte az utolsó időszakát a BSLE (bureau des statistiques de la Légion étrangère) irodájában, itt fejezte be légiós pályafutását.

1953. novemberében tizedesként szerelt le (caporal chef).

1955-ben egy rövid párizsi tartózkodás után az Egyesült Államokba emigrált, mert édesanyja már ott élt.

Öt évvel később amerikai állampolgár lett.

A légióban szerzett tapasztalatairól, személyes élményeiről könyvet írt, amely több nyelven jelent meg.

A könyvben a katonai jellegű események nem nagyon vannak megemlítve.

Eléggé vegyes fogadtatásban részesült az írás.

2013-ban angolul: 

"The French Foreign Legion and Indochina in Restrospect" címen.

2016-ban németül: 

"Die Fremdenlegion in Indochina - Kriegserinnerungen und ein geschichtlicher Überblick"

ISBN: 3943288838, 144 oldal, puhakötés.

A könyv első fejezetében röviden ismerteti az Idegenlégió történetét.

A második fejezetben légiós szolgálatát sorolja fel, a harmadik fejezetben a leszerelés utáni életét ismerteti.

Kaponya eddig 6 országban élt, közel 40 országban járt és 4 nyelvet beszél folyékonyan.

Több helyen is publikálta kalandos utazásainak részleteit.

A History Channel "Warrior Traditions" műsorában szakértőként szerepelt.

Jelenleg az USA-ban, Észak Karolinában éli nyugdíjas mindennapjait.

Francia jelvénygyártók:

CARNAUD

Kisüzemi gyártó, bővebb információ nem ismert.

Az 1944-es olaszországi hadjárat alatt használták a légiós és francia egységek, kis számban készült.

Hexagonális alakú jelvények az egységre jellemző jelképekkel (a légiós változaton gránát képével).

A különböző egységek jelvényei.

A jelvények bőr jelvénytartón ("cuir" - nálunk "kutyanyelv"-ként is ismert).

A gyártó jelvényeinek használatáról ITT olvashatsz!

Francia jelvénygyártók:

BICHET

Lényegi információ nem ismert a gyártóról.

A francia haderő barett jelvényeinél találkozni a gyártójellel.

L. Bichet reklám a Képi Blanc magazinban, 1964-ben

2014-ben már bizonyosan nem létezett.

Jelzései

"L Bichet"

"atelier Bichet"

"22 - 24 - 26 Allée des Aubépines / Livry-Gargan S et O"

"93 Livry-Gargan"

SGT Bakos József

"Joseph Bakos"

Egy jász-kun az Idegenlégióban

Bakos József

1902 - 1944

1902. március 19.-én született Szabadszálláson.

1923.-ban Chambéry-ben jelentkezett az Idegenlégióba, 2 évet az 1. REI-ben szolgált le.

1924 - 1925-ben Észak-Afrikában, Marokkóban harcolt a 3. REI légiósaként.

1925. május 28.-án láblövés miatt sebesül Tilmirat-nál. Decemberben visszatért az 1. REI-hez.

1928.-ban járt le a szerződése, ezután Nizzában telepedett le.

Nyughatatlan "szittya-magyar" vére nem hagyta pihenni.

1931. decemberében ismét jelentkezett az 1. REI-hez Nizzában. 1932-ig itt szolgált.

1932 és 1934 között a 2. REI-vel Algériába kerül. Algériában és Marokkóban harcol a terület végleges pacifikálásáig.

1936. novemberében előléptetik tizedessé (caporal).

A 2. REI után ismét az 1. REI-ben szolgál, aknavető-üteg parancsnokként.

A II. világháború kitörésekor Észak-Afrikában tartózkodik.

Csatlakozik a Norvégiai hadjáratra készülő egységekhez (13. DBLE I. rész) (13. DBLE II. rész), harcol Brejviknál és Narviknál.

1940. június 18-án Angliába érkezik a légióval, és Angliában is maradt.

1941. július 1.-én csatlakozik a De Gaulle által vezetett Szabad Francia Erőkhöz (SZFE) a 13. DBLE kb. 900 légiósával egyetemben.

A De Gaulle-hoz csatlakozott légionáriusokból megalapították a 14. DBMLE-t, parancsnoka álnéven (Ralph Monclar felvett névvel) a 13-asok volt alezredese, Magrin-Vernerey alezredes lett.

A 14. DBMLE lett a Szabad Francia Erők első egysége, még az év végéig átnevezték 14. DBLE-re.

1940. novemberében a 14-eseket ismét átnevezték, ekkortól használták a 13. DBLE- nevet.

Bakos József az 1. zászlóaljjal Dakarban, Gabonban, majd Eritreában harcol.

A SZFE egységei folytatták a hadjáratukat Afrikában, Eritreába érve olasz csapatokkal kerültek szembe 1941 február-áprilisában, ahol a keren-i csatában az olaszokat legyőzve 10.000 hadifoglyot ejtettek.

Bakos a keren-i és a massaoua-i csatában hősies helytállása elismeréseként ismét dicséretben részesül (citation à l'ordre de la Brigade).

A 13. DBLE 1941. májusában Szíriába és Palesztinába települt át.

Szíria után Bakos Líbiában harcol, 1942. júliusában előléptetik őrmesterré (sergent).

Részt vesz az el-alamein-i (1942. október) és tunéziai (1943. május) hadjáratokban.

1944. januárban csatlakozik a 3. Bataillon de Légion étrangère-hez (3. BLE)

Nehéz aknavető-üteg parancsnokaként harcol az olaszországi műveletekben, majd 1944. augusztus 18.-tól a provance-i hadjáratban.

1944. október 26.-án esett el Franciaországért Haute-Saône megyében, Ronchamp-ban.

Halálát egy srapnel okozta, amikor elhagyta a fedezéket, hogy egy járőrt vezessen az ellenséges erők felderítésére.

A Nécropole nationale de Rougemont -ban (Rougemont Nemzeti Temető) helyezték végső nyugalomra.

Kitüntetései

Chevalier de la Légion d'Honneur

Compagnon de la Libération (décret du 7 mars 1945)

Médaille Militaire

Croix de Guerre 1939-45

Croix du Combattant

Médaille Coloniale avec agrafe "Maroc 1925"

Médaille des Blessés

ACH Valkó János

Három magyar altiszt

Adjudant-chef Valkó János

1925 - 1959

Francia jelvénygyártók:

BALME

Saumur BALME: Saumur székhelyű gyártó, (alapítás 1833) 1980-as évektől többek között az Idegenlégió sok jelvényének gyártója.

A szintén Saumur településen található PICHARD gyártóval fúzionálva létrejött a PICHARD-BALME cég, melyet 1999-ben felvásárolt az Arthus-Bertrand cégcsoport.

Jelzései

"J. Balme Saumur"

2° REC jelvény projekt

1939. július 1.-én az 1934. óta az 1. REC alárendeltségébe tartozó "Groupement des Escadrons du Maroc, GEM"-ből megalapították a 2. REC-et. (A GEM három századból és a parancsnoki törzsből állt)

Az 1. REC és 2. REC egységei részt vettek a védekező harcokban a "97e Groupe de Reconnaissance de Division d’Infanterie, 97e GRDI" alárendeltségében 1940 nyarán.

Franciaország német megszállása után az egységet 1940. november 15.-én deaktiválták, légiósai az 1. REC-hez kerültek átvezénylésre.

A jelvény

A jelvény megtervezése 1939-40-ben csak a megrajzolásig és a fa mintadarab elkészítéséig terjedt, bár a Hadügyminisztérium jóváhagyta a tervezetet.

A rajzot készítette Mankeev hadnagy.

A jelvény terv jelenleg a DLEM (Détachement de légion étrangère de Mayotte) dicsőségfalán tekinthető meg.

Francia jelvénygyártók:

BOUSSEMART

Maisons-Alfort / Bouaye BOUSSEMART: Maisons-Alfort, majd Bouaye székhelyű gyártó, több generáción keresztül mai napig létező családi vállalkozás.

Többek között az Idegenlégió jelvényeinek gyártója. Pl: 13. DBLE, 3. REI CEFE.

Az alapító, Pierre Boussemart.

Jelzései

1999-ig

"BOUSSEMART 94700 M(aison)-Alfort"

"B" betű egy pajzsban, illetve "B" jelzés a jelvény tűjénél.

Adózási és egyéb nem részletezett okok miatt Pierre a céget átíratta a felesége nevére 1999-ben, ezért

1999-től 2005-ig

"Y. (Yvelines) BOUSSEMART" lett.

2006. novemberében Pierre fia, François veszi át az üzletmenetet, a céget átköltözteti Bouaye-ba, mely máig ott működik.

2006-tól

"BOUSSEMART" és a gyártás évszáma,

esetleg "BY PROMODIS" felirat

Krausz István

Indokínától Madagaszkárig

A magyar származású Krausz István Marseille-ben csatlakozott az Idegenlégióhoz 1952. szeptember 29.-én.

1953. január 23.-án a 3. BEP-be osztották be (száma: 94.247).

A 3. BEP jelvénye

1953. novemberében Dien Bien Phu-nál, decemberben Pou Ya Tao-nál harcolt.

1954.-ben a 3. REI-vel ismét Dien Bien Phu-nál védi az erősséget (száma: 120.677).

Az erőd elesése után fogságba esett, azon szerencsések közé tartozik, akik túlélték a hadifogságot.

A fogságból 1954. szeptember 3.-án szabadult.

Az indokínai háború lezárása után Algériába helyezték, 1962. augusztus 27.-ig itt szolgált.

A Sidi Bel Abbesi tartózkodása alatt megnősült.

1964.-ben Aubagne-ban a 3. Bataillon de Marche de la légion-ba (3. BMLE) helyezik át.

1964-től 1967-ig Madagaszkáron szolgált a 3. REI-vel.

1968-ban tért vissza Aubagne-ba.

1969. január 13.-án szerelt le.

A címképi hivatalos fotó a leszerelésekor készült.

Amennyiben valakinek van egyéb információja Krausz Istvánról, kérem keressen meg. Köszönöm!

Francia jelvénygyártók:

ARTHUS BERTRAND

Paris ARTHUS BERTRAND: Párizsi székhelyű cég, 1803-ban alapították.

Jelenleg a legnagyobb gyártóvá / kereskedővé nőtte ki magát, a ’90-es évek végéig sok vetélytársát felvásárolta  (Drago, Balme, Chobillon, FIA, stb..).

A jelvénygyártás mellett ékszereket és egyéb ötvös termékeket készítenek.

Gyártóegységei vannak Kínában és Délkelet-Ázsiában is.

Jelzései

1922-1940-ig

„Arthus Bertrand Paris Déposé” + poinçon carré (négyzet jelzés)

„Arthus Bertrand Paris, 46 rue de Rennes”

A német megszállás alatt nem volt gyártás!

1944/45-től

„Arthus Bertrand, 46 rue de Rennes, Paris,”

„Arthus Bertrand Paris”

„Insignes Arthus Bertrand”

Arthus Bertrand reklám a Képi Blanc magazinban, 1958

„Insignes Arthus Bertrand Pour Edition Atlas

(Erre a jelvény kiadásra felhívnám a figyelmet, lényegében színes újságok mellékleteként az Edition Atlas kiadó által megrendelt és eladott, olcsó minőségben gyártott, „gyűjtőknek” szánt, „eredetinek” mondott darabok.)