13° Demi-Brigade de Légion Étrangère

 

 Az Idegenlégió 13° fél-dandárjának története

I. rész

1940 - 1945

 

 

13° DB(M)LE

 

Az egység a brit-francia haditanács által felállított expedíciós haderő részeként lett felállítva 930 fővel a szovjet csapatok ellen, Finnország megsegítésére 1940. február 20.-án, az algériai Sidi Bel Abbes-ben, az Idegenlégió afrikai főhadiszállásán.

Az alakulat 1. zászlóaljának magját az Idegenlégió 1° gyalogezredének (1° REI), és a Külföldi/idegen ezredek utánpótlási egységének (Dépôt commun des régiments étrangers, DCRE) légiósai adták.

A 2. zászlóaljat négy nappal később Fez-ben, Marokkóban állították fel az Idegenlégió 2°, 3°, 4° gyalogezredeinek légionáriusaiból (2° REI, 3° REI, 4° REI).

A féldandár kötelékébe 2100 légiós tartozott, a parancsnokságot Raoul-Charles Magrin-Vernerey alezredesre bízták.

 

Raoul-Charles Magrin-Vernerey alezredes

 

Eredetileg 13° DBMLÉ néven került hadrendbe, amiben az „M” betűegyes források szerint a „marché” rövidítése, azaz gyalog(os)-t jelentett, de a Légió hivatalos forrásai szerint az „M”a „montagne” rövidítése, vagyis hegyi, franciául "Demi-brigade Légère de Montagne de Légion Étrangère".

Az utóbbit hivatott alátámasztani, hogy ez az egység volt az Idegenlégión belül az egyetlen (akkor), amely hegyi kiképzésben részesült.

 

Az egységet 1940. márciusának elején Franciaországba vezényelték át Larzac-ba, kiképzésre.

Mivel a „Téli háború” közben véget ért, az egységet feloszlatták, majd újjáalakították 1940. március 27.-én.

 

1940. áprilisában a Franciaországi Belley régióba került átvezénylésre, hegyi kiképzésre.

Ugyanezen hónap április 22.-én a 13° DBMLÉ-t a norvég frontra vezényelték a német csapatok feltartóztatására a Skandináviai Francia Expedíciós Haderő kötelékében (Corps Expéditionnaire Françaisen Scandinavie, CEFS).

 

 

1940. májusában részt vettek a bjervik-i és a narvik-i csatában, ahol az expedíciós haderő fő egységét alkották.

A 13° DBMLE utasították, hogy foglalja el a gebirgsjäger-ek által ellenőrzött Narvikot.

A légiósok hírnevükhöz híven már május 28.-án a német állások közepébe hatoltak be, a svéd határig szorították vissza a német egységeket.

Gyakorlatilag ez volt az első szövetséges győzelem a második világháborúban.

 

 

1940. júniusában az egység visszatért Franciaországba.

Ott kellemetlen helyzet fogadta őket, a zavarodottság jellemezte a helyzetet.

 

 

14° DBMLE

 

1940. júniusában az egység visszatért Franciaországba a Norvégiai bevetés után.

Franciaország 1940-es német megszállása miatt az expedíciós egységek az angliai Trentham településre lettek vezényelve, Staffordshire megyébe.

Itt az egység több részre szakadt.

 

A Nagy-Britanniába menekült, illetve a tengerentúli gyarmatokon állomásozó francia csapatok azonban nem tették le a fegyvert, és Charles de Gaulle vezetésével a Szabad Francia Erők (Forces Françaises Libres, FFL, szövegben SZFE) folytatták a harcot.

De Gaulle-al tartott a 13° DBLÉ körülbelül 900 légiósa is (akik nagy része Németországból menekült el a ’30-as években politikai vagy faji üldöztetés miatt).

A 13° DBMLE de Gaulle-hoz csatlakozott légionáriusaiból megalapították a 14° DBMLE-t, parancsnoka álnéven (Ralph Monclar felvett névvel) a 13-asok volt alezredese, Magrin-Vernerey alezredes lett.

 

 

A 14° DBMLE lett a Szabad Francia Erők első egysége, még az év végéig átnevezték 14° DBLE-re.

 

 

14° DBLE

 

Az Idegenlégió kötelékében (lényegében Vichy fennhatóság alatt) maradt légiósok 1940. június 30.-án visszatértek Marokkóba, majd július 16. az egység maradékát feloszlatták.

A SZFE kötelékében a 14-esek augusztus végén Angliából Afrikába települtek át, ahol több csatában vettek részt.

Dakarnál (szeptember) illetve később Gabonnál (novemberben) is megütköztek az ellenséges erőkkel (amelyeket a megszállt Franciaország Németországhoz hű katonái alkottak, vagyis francia harcolt francia ellen).

 

 

13° DBLE

 

1940. novemberében a 14-eseket ismét átnevezték, ekkortól használták a 13° DBLE- nevet.

A SZFE egységei folytatták a hadjáratukat Afrikában, Eritreába érve olasz csapatokkal kerültek szembe 1941 február-áprilisában, ahol a keren-i csatában az olaszokat legyőzve 10.000 hadifoglyot ejtettek.

 

A 13° DBLE 1941. májusában Szíriába és Palesztinába települt át.

A fél-dandár 1. zászlóalja Líbia kivételével az egység összes hadjáratában részt vett.

1941. június és júliusában ismét francia erőkkel kerültek szembe a szíriai-libanoni hadjáratban, a németbarát francia erők egy részét képezte az Idegenlégió 6°  gyalogezrede (6° REI) is, de a legendákkal ellentétben nem harcoltak légiósok légiósokkal a hadjáratban.

 

 

Dimitri Amilakvari

 

1941. augusztusában a 13° DBLE Bejrútban állomásozott, szeptemberben új parancsnokuk érkezett Dimitri Amilakvari alezredes személyében.

 

 

Dimitri grúz származású, a Szovjetúnióból 1922-ben elmenekült migráns volt, testvére, Constantin szintén szolgált az Idegenlégióban, majd a Vichy Francia Erőknél folytatta pályafutását.

1941-ben csatlakozott a Bolsevikellenes Francia Önkéntesekhez, akik a németek oldalán francia színekben részt vettek az oroszok elleni harcokban, később Constantin 1943. júliusában a Szovjetúnióban elesett.

1941. októberében a SZFE-et átszervezték, a 13° DBLE-t is feltöltötték és két új zászlóaljat kapott.

A II. Világháború végéig a három zászlóaljat hivatalosan az Idegenlégió 1., 2., 3. zászlóaljaként ismerték, Bataillon de la Légion Étrangère, BLE.

 

Az akkói fegyverszünetet követően Szíria a SZFE ellenőrzése alá került.

A fél-dandár egészségügyi egysége először elkülönülten, majd az 1. zászlóaljhoz kapcsolva tevékenykedett.

A 2. és 3. zászlóalj 1941 decemberben Egyiptomba és Líbiai területre vonult fel, az 1. zászlóalj Bejrútban maradt 1942. áprilisáig, amikor Egyiptomba helyezték át.

 

 

Bir Hakeim

 

1942. május-júniusában a SZFE a 13° DBLE egységeivel egyetemben hősiesen feltartóztatták az Ervin Rommel által vezetett előrenyomuló német és olasz egységeket (Német Afrika-hadtest, DAK), és megvédték Bir Hakeim erődjét, ez a haditett az Idegenlégió nagykönyvében fényes győzelemként a mai napig előkelő helyet foglal el.

 

Rommel a fronton

 

 

Az alábbi képén is Bir Hakeim-nál előrenyomuló 13-as légiósok híres fotója látható. Talán a légiósok leghíresebb fotója.

 

Francia részről 3723 katona tartóztatott fel 37 000 németet.

A franciák 229 embert veszítettek és 814-en estek fogságba, míg német részről 3300-an elestek, 272-en fogságba estek, elpusztult 51 tankjuk, 49 repülőgépük és 100 egyéb harci jármű.

 

 

Nem volt hiábavaló áldozat, mert ennek a csatának volt köszönhető, hogy a következőt a szövetséges erők felkészülten tudták végrehajtani, ami az (második) el alamein-i csata néven vált híressé.

 

Bir Hakeim hősei

 

A bir hakeim-i csata "örömére" 1942 június 16.-án a 3. zászlóaljat feloszlatták.

(Elég sok hasonló volt az egység történetében, feloszlatás, újra felállítás, győzi az ember követni….)

 

A 13° DBLE részt vett a francia és egyéb szövetséges erőkkel egyetemben az említett el alamein-i csatában, ahol a szövetségesek győzelmet arattak.

 

A csatában egy érzékeny veszteség érte az egységet, elesett a parancsnokuk, Dimitri Amilakavari október 24.-én.

 

 

Amilakvari-ról nevezték el a 13° DBLE Djibouti-ban található laktanyáját, ahol az egység 1962-től 2011-ig állomásozott.

 

1942. novemberében a szövetségesek partra szálltak Afrikában (Operation Torch – Fáklya hadművelet).

Az Afrikában szolgáló, németbarát Vichy kormány francia katonái az ellenállást feladva csatlakoztak a szövetséges erőkhöz.

 

1943. februárjában olyan dolog történt, amit egy Kedves olvasó sem gondolt volna….

A 13° DBLE-t adminisztratív megint feloszlatták. Már sokadszorra.

 

Az 1. és 2. zászlóalj az 1. Szabad Francia Hadosztályba lett integrálva, (Division Française Libre, 1° DFL).

 

 

Európa

 

1943.-ban a francia egységek részt vettek a tunéziai hadjáratban, majd következett „Európa puha alteste”.

1944. áprilisától júniusig az olaszországi hadjáratban vettek részt a francia csapatok (soraikban a légiósokkal, 1. BLE és 2. BLE).

 

Következett a „hazatérés”, két hónappal a normandiai partraszállást követően, 1944. augusztus 15-én vette kezdetét a „Dragoon”, vagyis Dragonyos hadművelet a szövetséges haderők dél-franciaországi partraszállása a második világháborúban.

Célja a franciaországi német erők megosztása, hogy ne vezényeljenek át német utánpótlást észak felé.

 

A két zászlóalj mellett az Idegenlégió 1° lovasezrede (1° REC) és az Idegenlégió Gyalogezrede (Régiment de Marche de la Légion Étrangère, RMLE, később az Idegenlégió 3° gyalogezrede) is részt vett a hadműveletben.

 

1944. októberében a 3. zászlóaljat ismét felállították.

1944. októberétől 1945 februárjáig a Vogézekben és Elszászban harcoltak.

 

1945. március 1.-ével ismét aktiválták a 13° DBLE-t.

1945. áprilisában harcoltak a németek ellen az authion-i csatában, a Dél-Alpok vonulatai között.

Az európai harcok végeztével az egység 1945. augusztusában visszatért Afrikába, majd 1945-46-ban Tunéziában volt elhelyezve.

 

Következett egy új háború, a Távol - Keleten...