Semmilyen információ nincs a cégről, csak a cím Párizs 3. kerületében.
Jelvényei kb. az 1940-50-es években készülhettek, legalábbis a jelvények hátoldalai és a tűk rögzítései arra a korszakra jellemzőek.
A Paris Musées 1945-1965 közé datálja a gyűjteményükben található Arémail jelvényeket.
"Arémail Paris"
"Arémail
22 rue des Coutures St Gervais
Paris 3°"
Algériai cég, minimális információval.
Algír, 45. Rue d'Isly utcájában működő "pied-noir" (európai származású algériai) kisvállalkozás, sportcikkek, vadász-, horgász-és egyéb termékek kiskereskedelmével foglalkoztak, dohányüzletet is működtettek.
Az ország függetlenné válásakor valószínűleg felszámolták a működést. További információ nem ismert.
A jelvénykészítés egyes darabjait az AUGIS cégnek adta ki alvállalkozásban, mely darabok az Augis jellegzetességeit viselik, de gyártójel nélküliek.
Kevés számú jelvénye ismert.
A cég dohányüzlete az utcában.
A 45. sz. épületben üzemelt a vállalkozás.
Kevésbé ismert kisüzemi gyártó, a cégnév az alapító tulajdonos nevének kezdőbetűiből és a "bronze" szó "b" betűjéből formálták, mivel bronzöntödeként működött. Az alapító neve ismeretlen.
Katonai, Csendőrségi jelvényeket, ejtőernyős szárnyakat is gyártott.
B.M.B Traditions cégnév és telefonszám.
A családi (?) üzem 47300, Villeneuve-sur-Lot városka 3 Rue de Mexico utcájában volt megtalálható.
A céget állítólag 1962-ben alapították kézműves öntödeként (francia források szerint), de napjainkra már ez a tevékenység úgy tűnik megszűnt.
A FB-on található webes link egy 1997-ben alapított, francia tradicionális késeket gyártó késüzem oldalára mutat.
A késüzem jelenleg is üzemel. Úgy tűnik a mester a késüzem különleges késeibe is bedolgozott.
A B.M.B Traditions üzemet az egyéni vállalkozó Brice Belan mester 2017. december 31.-ével felszámolta.
A cég tulajdonosa Brice Belan, a FB oldal üzemeltetője.
A cég logója 2013-ból.
Köszönöm mindenkinek az eddigi figyelmet és támogatást!
Találkozunk az Új Évben!
Plakát
A modern hadviselés történetének egyik legtovább húzódó fővárosi ostroma volt Szarajevó blokádja 1992 és 1996 között.
Egy évvel tovább tartott, mint például Leningrád ostroma a II. világháborúban.
Az ostromról és a háborúról bővebben az interneten lehet tájékozódni, ezen poszt csak egy kis szeletével foglalkozik a történéseknek, mely szerint a városban és környékén ENSZ csapatok kötelékében az Idegenlégió légiósai is tanúi voltak ezen szomorú eseményeknek.
"1992. április 6-án kezdődött a boszniai háború leghosszabb ideig tartó ostroma, a szarajevói.
Az itt élő szerbek és a Jugoszláv Néphadsereg katonái csaknem három és fél évig tartották blokád alatt a várost.
Mintegy tizenkilencezer ember − köztük megközelítőleg kétezer gyerek − vesztette életét 1992 és 1995 között a városért folyó harcokban.
A lakosság legnagyobb problémája a folyamatos bombázás volt.
A szerbek, hogy a védőket minél előbb megadásra bírják, kétszáz pontról lőtték a várost.
A legsúlyosabb harcok 1992−1993 fordulóján zajlottak.
A lövegek tüzének csaknem az összes ház áldozatul esett.
A szerbek válogatás nélkül szétlőtték a kórházakat, kommunikációs központokat, a politikai, gazdasági és katonai létesítményeket, épületeket.
Az 1984-es téli olimpiai játékok sísáncait, valamint a magas épületeket szerb orvlövészek foglalták el.
Nemcsak katonákra, hanem az utcán sétáló, bevásárló civilekre is rendszeresen tüzet nyitottak.
A szarajevóiak éveken keresztül arra kényszerültek, hogy földalatti óvóhelyeken, pincékben éljenek." (1)
Orvlövészek golyói elöl menekülő civilek Szarajevó ostromakor
A hírhedt "Sniper Alley", a Szarajevón végig futó fő útvonal, amelyen a civilekre vadásztak az orvlövészek.
Az út képekben, elejétől végéig, egy harcjárműből fényképezve, nyugatról keletre haladva:
Az út kezdete, szerb állások jobb oldalon, kb. 50 m-re
Félúton..
Az útszakasz legaktívabb szakasza (a Holiday Hotelen kívül).
Bal oldalon az épület tövében egy francia VAB
Az iker toronyházak...
Közeledés az út vége felé...
Az út utolsó szakasza.
Itt cikkcakkban kellett haladni, mert a szerbek géppuskával lőtték be a terepszakaszt, miután a konténereket (jobb oldal, 1 óra magasságában) elérte a jármű, onnan már nem volt tűzvonalban
(Kevin Blight fotói)
"Vigyázz! Orvlövész" tábla figyelmezteti a civil lakosságot a belőtt városrészeken
"Az ostromgyűrű 1993. nyaráig majdnem teljesen zárt volt, csak egy, állandóan szerb tűz alatt lévő hegyi úton lehetett bejutni a városba.
Az Igman-hegyen, a Bjelasnica-hegyen állandóak voltak a harcok a szerb és a bosnyák erők között." (2)
Az ostromban stratégiai szerepet betöltő Igman-hegyről EBBEN a posztban olvashatsz részletesen.
A lángoló "Momo és Uzeir", az UNITIK iker toronyház Szarajevóban
A legtöbbet fotózott épületek a háború alatt
Az ikonikussá vált fotó és a szarkasztikus "üdvözlő üzenet" a reptérre vezető út egyik házán.... "Welcome to Sarajevo"
"Welcome to Sarajevo" 1992 nyarán és 1995-ben
1992. decemberében érkezett meg az első légiós egység az ENSZ békefenntartók kötelékében, a francia kontingensben (FrenchBat) az ostromlott Szarajevóba.
Az ezrednél már 1992. szeptemberében elkezdődött a felkészülés a bevetésre.
A FORPRONU 2° REP-es tájékoztató leírása a helyzetről még az indulás előttről
A 2° REP ejtőernyősei 1993. december 13.-án váltották a RICM katonáit, ennek megfelelően kék barettet és kék sisakot viseltek az ENSZ előírásainak betartásával...
Az ezredet Col. Michel Poulet vezette a bevetés alatt, illetve január 13.-án vette át az egész francia kontingens irányítását (Mandat 2)
A 2° REP felépítése 1993-ban:
A francia zászlóalj (FrenchBat) felépítése a REP parancsnokság alatt (2. mandátum) hasonló volt az 1. mandátum csapatainak összetételéhez:
1. CIE du 2° REP, pk.: Cpt. de Pompignan
4. CIE du 2° REP, pk.: Cpt. Delaunay
Összességében a 2° REP részéről 25 légiós tiszt, 82 altiszt és tiszthelyettes és 270 légiós került a mandátum csapatába (377 fő).
A Szarajevó szektor műveleti felépítése 1993-ban.
A franciák mellett egyiptomi és ukrán kontingens és légierő különítmény is a csapat része volt többek közt.
Fő tevékenységük a szarajevói reptér felügyelete és védelme volt, emellett a humanitárius segélyek célba juttatását és szétosztását kellett biztosítaniuk a városban és a szomszédos szektorokban (hosszabb és rövidebb távolságú útvonalakon), valamint kísérniük kellett a katonai és polgári hatóságokat útjaik során.
2° REP-es ejtőernyős a civilek között
A rohamra, bevetésre és akcióra kiképzett légiósok az ENSZ misszió (FORPRONU) tagjaiként az ENSZ szabályainak betartásával kellett, hogy végrehajtsák a rájuk szabott feladatokat a "passzív semlegesség" elveit betartva.
Vagyis a légiósok a fegyvereiket nem használhatták, és ez a későbbiekben megbosszulta magát, a harci morálnak nagyon nem tett jót.
Kényes helyzet...
Az ENSZ csapatok elhelyezkedése Szarajevóban 1993. év elején
Az ENSZ által ellenőrzött szarajevói reptér (kékkel)
Aerodrom Sarajevo
(Az alsó kép valószínűleg még az első mandátum alatt készült, mert nem kevlár, hanem sima fém kékre festett rohamsisakokat viselnek a katonák. Valószínűleg a RICM tagjai)
2° REP a szarajevói reptér védelmében
Itt kerültek először ejtőernyősök kapcsolatba a VAB harcjárművekkel (a VAB-okat csak 1999-ben kapta meg az ezred)
A REP kéksisakosai a reptérnél, a dobrinja-i oldalon
Sebesültek evakuálása a reptéren
Szarajevó reptér, 1993
A légiósok egyben építő katonák is, a hagyományaikhoz híven.
Műszaki gépek hiányában kézzel készültek a védművek a reptérnél.
Mindenféle provokációval, tüzérségi csapásokkal, orvlövészek tüzével szemben meg kellett őrizniük önuralmukat, tétlen szemlélőként vettek részt az események eszkalációjában.....agyaggalambnak érezték magukat a céllövöldében... sztoikus nyugalommal vették a mellvédeken gellert kapó lövedéket, és gúnyos félmosolyt küldtek a milicisták irányába.... a látszólagos nyugalom ellenére a lelkük forrongott...
A reptéren már az előző mandátum során a helyzet alakulásának függvényében riasztási fokozatokat vezettek be a reptér védelmi erőinek készültségéhez. A skála 1-4 közötti fokozatokkal rendelkezett, 4 a legmagasabb.
A mandátum alatt a zászlóalj - ritka kivételektől eltekintve - 4-es fokozatú riasztásba került, mely néha váltakozott a 2-es és 3-as fokozatok között.
A védelmi állások, harcálláspontok, passzív védelmi rendszerek (homokzsákok, szögesdrót) folyamatosan épültek a mandátum alatt.
A napnyugtában fürdő szarajevói reptéri irányítótorony sziluettje
A reptéren és környezetében folyamatos őrség van, amely a reptér gépeit, humanitárius szállítmányait, épületeit őrzi.
Minden éjjel érkeznek hívatlan látogatók, akik élelmet, egy kis benzint, vagy bármi mozdítható dolgot vennének a birtokukba. Éjjelente többször is elhangzik "UN! Stop or I fire!" felszólítás.
Sohasem lehet tudni, hogy egy harcot kereső milicista egység hatolt be a területre, vagy éppen kiskamasz csencselők "jönnek beszerezni"...
Az őrségnek nagyon észnél kellett lennie!
Nem mutatna jól a Légió reputációjában, ha azzal lenne tele a sajtó, hogy a légiósok lelőttek mondjuk egy tizenéves gyereket, aki épp el akart csenni valamit...
Csencselő szarajevói kiskamasz
A feladat nem könnyű. A parkolók, a hangárok és az épületek bonyolultsága nem segíti a védőket.
1993. júniusára kutyás egységekkel egészül ki az őrség, akik hatékonyan segítik az objektumvédelmet.
A reptér, 1992 nyara
Éjszakánkként a reptér betonja sokszor olyan, mint egy átjáróház...
Már 1992. novemberétől fogva éjszakánkként 500-1000 fős civil csoportosulásokat figyeltek meg a kéksisakos őrszemek, akik a reptéren átrohanva próbálnak elmenekülni a körülzárt, ostromlott városba az egyetlen kivezető út irányába.
A bosnyák téli éjszakák hosszúak...nagyon hosszúak...
A szerbek 1993. januárjában már sokadik alkalommal fenyegetik meg a zászlóalj katonáit, amiért nem akadályozzák meg a civilek (szerintük bosnyák katonák és harcosok) kijutását a városból.
A reptéri "folyosót" két oldalról övező bosnyák falvak támogatásával folyamatos az emberek, az ellátmány oda-vissza áramlása.
Harcosok jönnek be a városba, vagy mennek fel az Igman-hegyre a bosnyák csapatokhoz. Civilek mennek az ostromon kívülre élelmet, ellátmányt szerezni, majd viszik vissza a városba a családjuknak.
Mások itt csempésznek cigarettát, alkoholt, embereket... mindent, ami pénzzé tehető... a szemtelenebbek éjszakánkként 4-5 alkalommal is fordulnak..
Persze a légiósok sem tétlenkednek, akit lehet, megállítanak, ellenőriznek..
Poulet ezredes nem engedhette, hogy ellenőrizetlenül mozogjanak a civilek a repülőtér területén, teljes blokádot kellett biztosítani.
A légiósok gyűlölték a feladatot, fel kellett tartóztatniuk minden férfit, nőt és gyereket...hiába könyörögtek nekik a menekültek, nem tehettek mást.
Az ENSZ teljes hitelessége forgott kockán.
Ha nem a légiósok, akkor a szerbek akadályozzák meg a menekülők átjutását.
Akár azzal, hogy megtámadják a repülőtér területét, erre a legjobb ürügy lett volna a folyamatos mozgás a területen.
A reptér hermetikus lezárásával egy időben már folyamatban volt a reptér alatti rejtett alagút elkészülte, amely kivezetett a városból.
Látva a civilek szenvedését, a politika és a döntéshozók tétlenségét a frusztráció csak nőttön-nőtt a légiósok körében... elszenvedték az első veszteségeket.. többen megsérültek, voltak akik többször is, illetve voltak, akik súlyosan, rokkanttá váltak.... illetve aknavető támadás miatt bajtársuk is elesett... 1cl Benkő 1993. február 11.-én.. az első harci veszteség Kolwezi óta..
1993. február 11.-én, csütörtök délelőtt a 2° REP 1° CIE légiósaiból álló csapat azt a feladatot kapta, hogy a bosnyák szektorban lévő Butmir-ból kell egy bosnyák kismamát és a pár órás újszülött csecsemőjét kimenteniük és biztonságba helyezniük. A küldetés lezajlott a hideg, de napos délelőtt.
A hadi helyzet feszült, annak ellenére, hogy két nappal korábban bejelentették a tűzszünetet.
Aznap reggel 6 óra óta több kisebb csata és tüzérségi párbaj zajlott a területen.
A bosnyákok támadásba lendültek, Ilidza és Nedarici felé, a szerbek Stupot bombázták, hogy lezárják a reptér felé vezető utat.
A légiósok kora délután visszatértek a repülőtérre, és a vámépületek mellé leparkoltak a VAB-jukkal.
Délelőtt 10 és dél között sűrűsödik az összecsapás, heves ágyútűz éri a reptér környékét... a helyzet egyre feszültebb..
13:15-kor a légiósok a VAB fedélzeti géppuskáját szerelik le épp a járműről amikor minden előjel nélkül hat, 120 mm-es nehéz aknavető gránát zuhan a zászlóalj lakóterületére, ebből kettő a parkolóban landolt.
Az egyik gránát frontálisan eltalál egy üres VAB-ot, itt sérülés nem történt.
A másik lövedék a VAB tetején landol, ahol épp 4 légiós tevékenykedik.
Mind a négyen összeesnek, repeszektől találva.
Kowalski főorvos és pár nővér néhány pillanat alatt a helyszínen terem, felmérni a sebesülések mértékét és ellátni a sebesülteket.
A főorvos megállapítja, hogy Richard és Bihouis légiósok könnyebben sérültek csak, Nowakowski légiós lábai súlyosan sérültek, illetve Ratislav Benkő légiós arca, mellkasa, karjai súlyos sérülést szenvedtek a robbanásban.
Nowakowski (lengyel nemzetiségű, 3 év szolgálattal) légiós lábaiból spriccel az artériás vár, a repeszek megsértették a fő verőeret a lábában.
Az orvos és a segítők artériás nyomáspontok leszorításával és folyamatos véradással hosszú harc árán megmentik a kivérző Mariusz életét, de a lábát véglegesen nem sikerül.
Benkőt az első vizsgálatok után kontrollálható sérültnek tekintik, állapota súlyos, de paraméterei megfelelőek.
Mindkettőjüket azonnal evakuálják a GMC-be (tábori kórház).
A légiósok és az ejtőernyősök rohannak vért adni a bajtársaiknak.
A harc nem csillapodik körülöttük, a repülőtér és környéke folyamatos tűz alatt áll.
A francia orvosok és sebészek azonnal kezelésbe veszik a légiósokat, de állapotuk aggasztó.
A látszólagos stabil vitális paraméterek és stabilnak tűnő állapot ellenére az éjszaka folyamán Benkő meghal.
Később, a boncolás közben derül ki, hogy egy repesz-szilánk Benkő agyába fúródott, és ez okozta a halálát.
A 25 éves Benkő volt a 12. francia békefenntartó, aki elesett Jugoszláviában...
Másnap Mariuszt evakuálták Franciaországba, a toulon-i Sainte-Anne katonai kórházba, itt még igyekeztek megmenteni a bal lábát, de sajnos 3 nappal később csípőben amputálni kellett.
Több hét kóma következett, melyből felébredve a párizsi Invalidusok kórházában folytatódott a légiós felépülése...
Mariusz Nowakowski esete késztette a francia szenátorokat 1999-ben arra, hogy javaslatot tegyenek a "Français par le sang versé" ("franciává válni a vér által") törvényre, amely francia állampolgárságot biztosítana minden hadművelet során súlyosan megsebesült légiósnak, függetlenül a szolgálati időtől. (3)
Mariusz, "francais par le sang versé" (1993-ban megkapta az állampolgárságot).
Sebesülése után kitüntetik a Médaille Militaire-el és a Croix de la valeur militaire-el, szalagján pálmaággal (avec palme)
Mariusz Nowakowski légiós Szarajevóban, még a sérülése előtt
Benkőt posztumusz kitüntetik a Croix de la valeur militaire-rel szalagján pálmaággal (avec palme)
Február 14.-én Benkő holttestét visszaküldik Aubagne-ba, két nappal később elbúcsúztatják a Légiónál is.
A légiósokra lövéseket leadó milicisták felderítése is megindult közben.... mint várható volt, sohasem derült ki, melyik oldalról érkeztek a lövések.. a bosnyák fél "ellenőrizhetetlen elemekre" hárította a felelősséget.
Az ezredet később is érték veszteségek..
Egy fejlövést kapott légiós evakuálása a reptéren
A reptéri, veszteségeket okozó "véletlen" eset után Poulet ezredes arra a véleményre jutott, hogy valószínűleg szándékos provokáció és "figyelmeztetés" volt a reptérre zúdult aknavető támadás, ezért a 4° CIE mesterlövészeit arra utasította, hogy a megfelelő pozíciókban elhelyezkedve, minden további provokációra a megfelelő célzott és szisztematikus választ adjanak a milicista erőknek.
A reptéri eset után (mint azt megelőzően is, minden ENSZ katona halálakor), az ENSZ Biztonsági Tanácsa most is összeült és "elítélték" az ENSZ békefenntartó csapatait ért támadást..
Tollal és papírral harcoltak a gránátok ellen...
Az újonnan elfogadott (807. sz. határozat, február 19.) értelmében a mandátum időtartalmát március 31-ig meg kell hosszabbítani, növelni kell a védekező eszközök számát a csapatoknál, hatékonyabb intézkedést várnak el a terepen lévő és átcsoportosított békefenntartó erőktől.
A 2° REP arra is kényszerítette lényegében a nemzetközi hatóságokat, hogy tegyék lehetővé számukra a viszontüzet az őket ért támadás esetén.
Az engedélyt megkapták, az ENSZ Alapokmányának VII. fejezetére hivatkozó szöveggel.
A VII. Fejezet kimondja a Biztonsági Tanács lehetőségét gazdasági, diplomáciai és katonai szankciók alkalmazására, valamint katonai erő bevetésére a viszályok rendezése érdekében;
A csapatok a tavasz további részében is folytatták a humanitárius konvojok célba juttatását, bár ekkortól kicsit erőteljesebben "odahatottak" az őket akadályozó felekre.... a megfogalmazás szerint "Poulet ezredes felelősségére..." khm...
Az ezredes szerint minden pillanatban készen kell állni egy más típusú küldetésre, készen kell állni minden eshetőségre.
1993. április 8.-án ismét a média középpontjába került a francia kontingens...
Aznap a boszniai Butmirba tartó, légiósok által kísért konvojt szerbek állították meg egy ellenőrzőpontnál.
A humanitárius segélyt és élelmiszereket szállító teherautók átvizsgálásakor a szerbek nagy mennyiségű, (valószínűleg bosnyákok, vagy bosnyák szimpatizánsok által) elrejtett lőszerekre bukkantak (3840 db 12,7 mm-es és 18.720 db 7,6 mm-es lőszer), ezen felfedezésnek megörülve a helyszínre csődítették a sajtó képviselőit.
Kamerák kereszttüzében azzal vádolták a békefenntartókat és a zászlóalj parancsnokát, hogy a bosnyákok oldalára álltak és lőszert csempésznek nekik, feladva az ENSZ semlegességet.
Érett a botrány.. minden szinten..
Később az UNPROFOR tagjai, a szarajevói reptéren tárolt, dupla fenekű lisztes tartályban további lőszereket (22.560 db) találtak, melyeket valakik a muszlimoknak akart eljuttatni.
A légiósokat és Poulet ezredest érzékenyen érintette a nem várt esemény.
Érezték, hogy "rajtuk akarják elverni a port..."
Humanitárius szállítmány és egy civil, 1993
A segélyszállítmányokkal kapcsolatos eljárások azonban pontosak, a feladatok elosztása jól meghatározott.
A repülőről történő lerakodását, a reptéren történő szállítmányok tárolását a helyi erők (szerb és bosnyák összekötő tisztek) ellenőrzik.
A teherautókra felrakodásban segédkezhettek a zászlóalj tagjai, de a légiósok csak a legritkább esetekben tudták, hogy milyen áru vagy tételek vannak a raklapokon.
Az ő feladatuk a kíséret és a zavartalan működés biztosítása.
Rakomány érkezése és pakolása, 1993. március 8.
Azonnali vizsgálat indult.
A polgári rendőrség feladata lett a rakományok ellenőrzése. Minden tételt át kellet nézniük.
A vizsgálatokat kiterjesztették Szarajevó határain is túlra, a város repterére több helyről is érkeztek szállítmányok (Split, Zágráb, az olaszországi Ancona és a németországi Frankfurt volt a szállítmányok kiindulási pontja, melyek általában Splitben értek földet, innen indultak az ostromlott főváros felé).
A botrány után 3 nappal a Légierő két speciális, EOD kutyás csapatot küldött a split-i reptérre.
A kutyások feladata volt az esetlegesen elrejtett lőszerek és robbanószerek megtalálása a szállítmányokban.
A békefenntartókat és az összes humanitárius segélyezésben dolgozót felzaklatta ez az eset.
A későbbiekben nagyobb szigorral, folyamatos felügyelet mellett zajlott a szállítmányok ki- és berakodása és elszállítása, ellenőrizve szó szerint mindent és mindenkit (az ENSZ igazolványt lobogtatókat is), hogy ez a szégyenletes esemény ne ismétlődhessen meg.
A hajmeresztő események ellenére a mandátum végéig közel 2800 tonna humanitárius segélyt juttattak célba a francia zászlóalj tagjai.
Díszelgő idegenlégiós ejtőernyős Szarajevóban, 1993
A küldetés végéig a repülőtéren szolgálatot teljesítő légiósok napi szinten a harcoló felek kereszttüzében találják magukat.
A VAB-okkal a reptér különböző részein járőrőznek, vagy passzív harcálláspontként jelenlétet prezentálva állnak a felszállópályán vagy valamely meghatározott részen.
Az éjszaka átkelni szándékozó civileket is a VAB-okkal védik a szerbek tüzétől, akik éjjellátókkal felszerelve géppuskatűzzel pásztázzák a terepet.
Sok civil hal meg a reptéren.
1993. január és április között 33 személyt halálos lövés ér, 90-en megsebesülnek a lövöldözésben.
A légiósok szedik össze a sebesülteket és szállítják a segélyhelyre, vagy a kórházba.
A holttestek eltávolítása is a légiósok feladatai közé tartozott... a háború rideg valósága...
ENSZ járművek a reptéren
Április 26/27.-e éjjelén súlyos incidens történik.
A reptéren várakozó helyzetben álló VAB-okat ér támadás.
A repülőtér keleti végében két VAB harcjármű áll, a légiósok benne ülnek.
A másik két VAB a repülőtér közepén várakozik.
Hajnali 1:15-kor a keleten álló két VAB-ot tartós tűz érte, a gumiabroncsok kilyukadtak, ráadásul az ablakon, a megemelt vasredőny miatt egy lövedék végigsuhan a deszanttérben ülő két légiós között.
Eközben a pálya közepén lévő harcjárművek egy csoport épp átkelni akaró civilt állítottak meg, a légiósok kiszálltak, a VAB-okkal paravánt képezve a civilek és a tűzvonal között.
Mindenki a földre fekszik, fedezékbe, már az első lövésekre, mert ez a csoportosulás is erős tüzet kap..
Az egyik VAB-on később 66 becsapódást, a másikon 20 golyó ütötte nyomot számolnak össze. magyarul konkrétan a légiósokra lőttek..
Poulet ezredes másnap reggel Kiseljakba ment (az UNPROFOR boszniai főhadiszállására) és jelentést tett az incidensről Hayes tábornoknak, majd Lukavicába ment, a szerb vezérkarhoz, hogy hihető magyarázatot és bocsánatkérést kapjon az eset miatt.
A szerb összekötő tiszt "természetesen" meglepődve vesz tudomást az esetről, és meglepetését fejezi ki az incidens miatt... ők nem tudnak semmiről...
Francia tengerész egy VAB előtt Szarajevóban
Bárhol is legyenek a világon, ezt az ősi ünnepet mindig megülik, a hagyományokat ápolva.
1993-ban a camerone-i ütközet 130. évfordulóján az ünnep ismét a harctéren találta a légiósokat.
Volt ebben valami különleges...
Poulet ezredes köszönőlevele a Calviba
A helyi hatóságok is meghívást kaptak a zászlóaljhoz, hogy közösen ünnepeljenek a légiósokkal. Április 29.-én kezdődik a megemlékezés.
Kisebb megerősítő munkák után a csarnok és a régi repülőtéri terminált a lehetőségekhez mérten feldíszítették a légiósok.
Délután 15 órakos szentmisével kezdődött az ünnepség, az oltár mögött egy nagyméretű ENSZ zászló volt elhelyezve.
A szertartást Olive Tagliazucchi káplán, a 2° REP papja celebrálta.
A békéről, megnyugvásról szóló dalok és imák csendjét robbanások és lövések zajai szakítják meg...
Egy szerb-horvát nyelvű szöveget egy szlovák nemzetiségű légiós olvas fel.... további kilenc jelenlévő légiós épp a háború sújtotta Jugoszláviából származik. Nincsenek nemzetiségek.. Csak légiósok..
A "Padre" megemlékezik Benkő légiósról is, illetve a sebesültekről.
Este bankett, "hadi vacsora" libamájas pirítós borral, majd légiós dalok töltik be az est zajait.
Tíz tájékán elcsendesedik a társaság.
Másnap hajnal 5-kor a tisztek és altisztek reggelit hoznak a légiósoknak, majd visszaáll minden a rendes kerékvágásba, reggel folytatódik a szolgálat.
A hagyományos camerone-i futás érthető okokból elmarad, de az épületen belüli sporttevékenységek megtartásra kerülnek.
Az előző napi ünnepség folytatásaként a repülőtér csarnokában mini felvonulást rendeznek meg.
Az ezred napiparancsának felolvasása után kiosztják a légiósoknak az ENSZ-medált, melyet 3 havi ENSZ misszió után adományoznak a résztvevőknek.
A rendezvényt Camerone harcáról szóló beszámolóval zárul, miközben kint fegyverropogás hallatszik..
Médaille commémorative de la FORPRONU
Június 1.-én éjszaka több légiós súlyosan megsebesül.
Az április 26/27.-én éjjel lezajlott eseményekhez hasonló incidens történik.
A reptér közepén álló VAB-ok ismét erős tüzet kapnak, miközben civileket állítottak meg, akik át akartak kelni.
Két légiós, Cpl. Gaparski és 1.cl Peter Johansson golyók által sebesül. Johansson fejlövést kap.
Azonnal evakuálják őket a GMC-be, majd onnan vissza Franciaországba.
Másnap Germanos tábornok (a 11° DP parancsnoka) meglátogatja őket a kórházban, később Colcomb tábornok is látogatást tesz, mindkét légióst kitüntetik.
Cpl. Gaparskit a Médaille Militaire-el és a Croix de la valeur militaire-el, 1cl Johanssont a Médaille Militaire-el és a Croix de la valeur militaire-el, szalagján pálmaággal (avec palme) tüntetik ki.
1993. július hónap elején 4585 fő civilt állítottak meg a véderők a reptéren.
A mandátum elejétől a végéig a feltartóztatott összlétszám 61626 civil személy (férfi, nő és gyerek) volt.
Július 11.-én egy brit újságíró, Ibrahim Goksel holttestét is megtalálja egy légiós járőr.
Előző éjjel az újságíró a civilek átkeléséről akart tudósítani.
Nem volt szerencséje.
A kiábrándító és fájdalmas küldetés 1993. július 16.-án ért véget, az ejtőernyősök visszatértek Calvi-ba.
Szarajevó azokat is "megsebezte", akik fizikálisan sértetlenül kerültek ki a bevetésből..
A 2° REP szarajevói bevetésének jelvénye
Az ejtőernyősöket a 2° REI légiósai váltották Szarajevóban és a reptéren.
A következő jugoszláviai rotációban az ejtőernyősök a morál növelése miatt már ismét a hagyományos zöld barettet viselték, nem az ENSZ "semleges" kékjét.... és ekkortól már vissza is lőttek..
Videó francia nyelven a bevetésről:
Póló szarkasztikus felirata: "I survived Sarajevo 1992. Once..Twice.."
Források:
Képek forrása:
A II. világháború után a francia hadsereg számos ruházati cikket használt, főleg brit és amerikai felszerelést.
A brit mintára kifejlesztett 1944-es ruházat korlátait megismerve az amerikai 1943-as egyenruha ihletésére született meg a saját gyártású TTA (TouTesArmes - "minden fegyvernemnek") mle 1947 francia katonai egyenruha.
A TTA47 különböző változatai Algériában
A hadsereg anyagi megfontolások miatt az 1947-es típusú ruhát csak néhány méretben gyártatta le.
A zubbonyok/kabátok csak 8 méretben készültek, 4 különböző mellkas-mérettel, 2 hosszmérettel.
A nadrágokat viszont 20 különböző méretben gyártották le: 5 derékbőség méretben, 4 hosszmérettel.
Az 1950-es katonai reform alkalmával új méretkódok jöttek létre, amelyeket 1964-ig használtak.
A légierő és a haditengerészet is követte a szárazföldi haderő 1947-es típusú felszerelésének átvételét, a fejlesztések szinte teljesen megegyeztek a hadsereg által legyártatott ruházattal, csak a szín és a méretkód különbözteti meg őket.
A gyárból kikerülve a ruházati cikkek kétféle kiszerelésben szállították a csapatokhoz: 20 darabonként dobozolva, vagy 50 darabonként bálázva.
(La veste mle 47)
Létezik Lézard mintában is
Saját "Mle 47" zubbonyom
(Troupe de montagne, khaki)
(Ú.n. "allégée", khaki)
A TTA47 könnyített változata viselve, Algéria
(Allégée, khaki):
Halszálkás szövetű
...és a Lézard mintás
(47/52khaki):
Főbb vonalakban a standard verzióval, az eltérések a következőek:
Lézard mintás változat
Commando de chasse du 1° bataillon du 12° RAAMA katonái Algériában, a háború vége felé
(47/52, Armée de l'Air) :
BOQUETTE
98/63
100L
Saját "Armée de l'Air Mle47/52-es" zubbonyom
40L
gyártó/Armée 1955
1964-től egy tépőzáras részre kerül fel a rangjelzés és felkerül egy tépőzár a névnek is.
Ugyanettől a dátumtól egy "régi-új" méretezés kerül a ruházatba: mellkas kerülete cm-ben és egy betű a hosszra. Pl: 108C, illetve a NATO méretkód is belekerül, pl: 6070/9010.
A sorköteles állomány sokáig párhuzamosan viselte a régi, Mle 47-es típust au új, Satin300-as egyenruhával együtt.
(La pantalon mle 47)
Modern kialakítású, nagyon bő (gyakran átméretezték), az 1947-es modell nadrágja ugyanabból az anyagból készült, mint a Mle 47 kabát.
Nagy övhurkokkal rendelkezik, amelyek lehetővé teszik az 1945-ös típusú katonai bőr öv ("ceinturon de combat en cuir modèle 1945") használatát.
Ceinturon de combat en cuir modèle 1945
Elöl egy 6-os gombsorral záródik, melyből 3 az övnél van elrejtve.
A nadrágnak összesen 6 zsebe van: 2 nagy méretű oldal ("cargo") zseb a comb közepén, 2 a fenéknél és 2 hagyományos elöl ("revolverzseb").
A lehető legjobb beállítás érdekében minden nadrágszár alján gombos fül található.
Az 1947-es modellnél alkalmazott méretkód a régi szabvány, azaz a derékméret cm-ben, majd a hossz betűje.
Tudni kell, hogy a nadrág gombolásának nem feltétlenül alumínium gombnak kell lennie, a gomboknak többféle változata létezik (műanyag, fa stb.).
Összességében megegyezik az eredeti 1947-es modellel, az módosítások a következők:
A TTA 47/50 nadrág Lézard változatban is létezik. Minden tekintetben megegyezik a khaki változattal.
A TTA 47/53 nadrág Lézard változatban is létezik. Minden tekintetben megegyezik a khaki változattal.
A TTA Mle 47 nadrág végső változata, az 1959-es módosítások a következőkből állnak:
A típus első példányai még pamutból készültek, de 1961-től a nadrág anyaga megváltozott.
1961-től kezdve a Mle 47/59-es típusú nadrág barna halszálkás szövetből készült, majd ezt követte a Satin300-hoz hasonló zöld színű változat.
A TTA 47/59 nadrág Lézard változatban is létezik. Minden tekintetben megegyezik a khaki változattal.
("Armée de l'Air"):
Csakúgy, mint a kabát esetében, amikor a légierő amikor ezt a nadrág-modellt átvette, egy speciális zöld árnyalattal készítette el, amely sötétebb árnyalatú, mint a standard nadrág változat színe.
A címkejelölés is a légierőre jellemző. Ez utóbbi gyártója, szerződésszáma és dátum (itt, a képen, 1956).
(47/59, "Armée de l'Air")
Csakúgy, mint a kabát esetében, amikor a légierő amikor ezt a módosított, új adrág-modellt átvette, szintén speciális zöld árnyalattal készítette el, amely sötétebb árnyalatú, mint a standard nadrág változat színe.
A címkejelölés is a légierőre jellemző. Ez utóbbi gyártója, szerződésszáma és dátum (itt, a képen, 1963).
A változatoknál a legegyszerűbb megkülönböztetési mód a nadrág gombok számának megtekintése.
1947 - 3 rejtett gomb; 1947/50 - 2 rejtett gomb; 1947/53 - 2 nem rejtett gomb; 1947/59 - 1 nem rejtett gomb
Az 1960-as években az S300 (Satin300) felváltotta a TTA 47-et, de az új ruhák mellett hosszú évekig használatban maradta régi ruházat is.
A SATIN300-ról ITT olvashatsz!
A TTA 47 szolgálatban a 12° RA-nál, 1970-ben
Forrás:
Baptiste Guyennot posztja, https://www.reconstit.fr/
Saját példány nevesített:
Sgt. Sos (Sós?)
Augusztus - December 2001
Gyártó: Pichard - Balme
65 mm, bronz anyagú.
