A Keleti (örmény) Légió

"La Légion d'Orient"

1916 - 1921

Nem csak az Idegenlégió, hanem egy másik légió is harcolt a francia Keleti Hadsereg kötelékében a mediterrán körzetben.

A háború kitörése előtt is sok örmény élt Franciaországban.

A hadüzenet után 1000 - 1500 örmény nemzetiségű önkéntes állt be a Francia Idegenlégióba, még az Egyesült Államokból is érkeztek örmények, hogy harcolhassanak.

Bevonuló örmény önkéntesek 1914-ben

Musa Dagh

A török vezetés 1915-ben úgy dönt, hogy "örményteleníti" Kis-Ázsiát.

A deportálások embertelen körülményeinek eredményeképpen az örménység az első világháborút követően gyakorlatilag megszűnik tényezőnek lenni Anatólia etnikai térképén (örmény genocídium).

Kevés számú, de annál markánsabb ellenállási pont is akad természetesen. Mind közül talán a legkevésbé várt fordulat a Musa Dagh esete.

A deportálás elől hét örmény falu lakossága a mai Antakya közeli Musa Daghra menekült, és ez a mintegy ötezer ember negyven napon át ellenállt az oszmán haderőnek. Oszmán források szerint 53 napig 5609 örmény tartott ki. A küzdelemben részt vevő fegyvereseket a hivatalos török történetírás „mindenre elszánt, vérszomjas lázadóknak, bandatagoknak” írta le.

Musa Dagh védői

Ez a harc valóban ritkaságszámba ment, mivel az örmények túlnyomó többsége némán beletörődött sorsába. Musa Dagh azonban mindaddig kitartott, amíg ki nem fogyott az élelemből, és az oszmán állam be nem vetette ellene 41. hadosztályának hegyiütegét és két gyalogsági ezredét.

Megindul a halálos támadás az éhező örményekkel szemben, de hamarosan a tenger felől nem várt és nem remélt ágyúszó szakít félbe minden offenzívát. A francia haditengerészet több hadihajója felbukkan a partok mentén, meglátja az örmények kitűzött zászlaját a „Keresztények bajban!” felirattal, s beavatkozik.

A menekülőket a szövetségesek famagustai haditengerészeti támaszpontjáról kifutó és az anatóliai partok előtt járőröző francia hadihajók vették oltalmukba: a Guichen páncélos cirkáló, a Jeanne d’Arc zászlóshajó, valamint e flottaegység Desaix, Foudre, D’Estrees és Charner nevű hajója.

Az övezetből 4088 örmény jutott fel a fedélzetükre.

Musza Dagh menekültjeit először a ciprusi Limassol kikötőjébe vitték, minthogy azonban a ciprusi törökök és görögök hevesen tiltakoztak befogadásuk ellen, továbbszállították őket az egyiptomi Port-Saidba. Itt a brit főmegbízott tiltása miatt nem engedték meg nekik a partraszállást. Hosszú alkudozások után átmenetileg mégis elhelyezték volna őket egy katonai létesítményben, a „táborozási” díjat azonban az angolok nem voltak hajlandóak megfizetni, így a franciák megint kénytelenek voltak odébbállni örmény védenceikkel.

Az örmény átmeneti-tábor Port-Saidban

Miután sem Ciprus – ahol amúgy nem kevés örmény kisebbség élt már ekkor is –, sem Egyiptom nem jöhet szóba a menekültek számára, a franciák más megoldást keresnek. Sajátos megoldás születik: az antant (és így a franciák) saját céljaik érdekében alkalmazzák és használják fel az örményeket – s nem csupán a Musa Dagh menekültjeit. Létrejön a Keleti (örmény) Légió.

A megalakulás

A Keleti Légiót hivatalosan Egyiptomban, Kairóban alapították meg 1916. novemberében a Francia Külügyminisztérium és az örmény delegáció védnöksége alatt.

Az örmény fél fő feladatának tekintette a törökök elleni küzdelmet, de csak a törökök ellen, és a számukra fontos Cilicia-régióban (Dél-Anatólia). A törökök legyőzésével remélték egy örmény nemzetállam létrejöttét. A Keleti Légiót tekintették a későbbiekben felállítandó Örmény Hadsereg magjának.

A Keleti Légió Cipruson állomásozott, a sziget lett a "bázis", Mağusa (ma: Gazimağusa) és Monarga (ma: Boğaztepe) településekkel.

Az egységet francia tisztek vezették, a Keleti Légió parancsnoka Louis Romieau volt.

1916 -1918 között a Keleti Légió létszáma 4124 fő volt, a háború után a létszám 1920 - 1921 között 10.150 fő.

Az alábbi képsorok Cipruson készültek 1918 nyarán.

Egy ciprusi ház udvara

Monarga, gyakorlatozó örmény légiósok

Monarga, katonai tábor. Az örmények egyik zászlóalja

Örmény légiósok pózolnak a fotósnak Monargában

Nicosia utcakép

A francia Hadügyminisztérium alárendeltségébe tartozott, jogállásuk megegyezett az egyéb francia csapatokéval.

Örmény és szíriai nemzetiségű személyeknek engedélyezték a belépést. A jelentkező önkénteseket (gamavor) örmény szervezetek segítették a belépésnél, ők intézték a toborzást is. A belépni szándékozókat Bordeaux-ba és Marseille-be juttatták el. Az utazás költségeit a francia kormány állta.

Amerikai örmények Egyiptomban

A Keleti Légió főerőit áthelyezték Ciliciába.

Az itt felállítandó táborok létrehozására a francia Haditengerészet 10. 000 Frankot biztosított a keretéből.

A beözönlő önkéntesekből 6 zászlóaljat állítottak fel, és további 6 zászlóalj feltöltését tervezték.

Az önkéntesek 95%-a örmény nemzetiségű volt, Egyiptomban, az USA-ban és Európában élő örmények csatlakoztak a kötelékhez, köztük volt hadifogoly és török területről elmenekült hazátlan is. A Légióhoz csatlakozott a Musa Dagh túlélő örményeinek többsége is.

Az Örmény Légió tagjai

A Légiót más örményekkel kiegészítve és francia katonasággal együtt a ciliciai Adana térségébe helyezték át, ahol részt vett bosszúálló támadásokban.

Harcoltak Palesztinában, Szíriában és Ciliciában. Részt vettek az antant csapatok győztes arara-i csatájában.

1919. április 28-án a franciák az Örmény Légiót Mersinben a fegyverek átadására kényszerítették, majd az alakulatot az Ankarában 1921. október 21-én megkötött francia-török megállapodás után teljes egészében végleg feloszlatták.