Les Pionniers

de la

Légion Étrangère

 

Az Idegenlégió utászai

 

 

 

Építő és romboló katonák

 

Amióta háborúzik az emberiség, a hadseregeknek mindig is voltak olyan speciális ismeretekkel rendelkező tagjai, akik különleges feladatokat láttak el a katonai győzelem érdekében.

Ha kell utat-hidat építettek, védműveket és akadályokat emeltek, mocsarat csapoltak, ha kell rombolták az ellenséges állásokat, átjárót nyitottak az ellenséges vonalakon.

A speciális műszaki tudással rendelkező katonákat különleges egységekbe szervezték össze.

A különböző "szakirányú" tudást legnagyobb mértékben az I. világháború alatt alkalmazták a hadban álló felek. Ezek a különleges formációk általában a gyalogság harcának támogatását végezték.

De ennyire ne rohanjunk előre.

Európában a XVIII. században az utász alakulatok hagyományosan a tüzér alakulatok alárendeltségébe tartoztak, támogatva a fő erők harcát.

A "pionnier" szó is francia terminusból ered.

 

Az európai nagyhatalmak háborúiban a legtöbb országban megalakultak az utász csapatok.

A Brit Birodalom országaiban, Franciaországban, később Németországban és az Egyesült Államokban is létrehoztak utász alakulatokat.

 

 

Átfedések

 

A különböző országokban egymástól függetlenül alakultak ki ezek az egységek, de sok az átfedés az alakulatok között. Lássunk két példát.

 

 

A Brit Birodalom utászai

 

"Létezik egy olyan beosztás, amely megköveteli a katonától az arcszőrzet viseletét…Ez a beosztás pedig nem más, mint az utász őrmester.

A katonáknak, akik ezen beosztásban szolgálnak, bizony-bizony a mai napig valóságos rőzsét kell hordaniuk álluk alatt, hogy ezzel is tisztelegjenek őseik előtt.

 

Utász őrmester a II. világháborúban

 

Brit utász őrmester napjainkban

 

E fura hagyomány egészen az 1700-as évek közepéig nyúlik vissza.

Akkoriban minden gyalogszázadban volt egy utász őrmester, akiknek meneteléskor fel kellett vezetniük az egész ezredet.

Masírozáskor az utász altisztnek bőrkötényt kell viselnie, vállára vetve egy baltát.

Míg előbbi az egyenruha tisztaságáért, addig az utóbbi az ezred útjának megtisztításáért felel.

Akkoriban az utász őrmesteré volt az a hálátlan kötelesség is, hogy leölje a sérült, menthetetlen lovakat.

Sőt, mi több, az elpusztult hátas egyik lábát is le kellett vágnia, hogy átadhassa a néhai ló gazdájának, amivel az új lovat igényelhetett, a lábbal bizonyítva, hogy nem hamis igényt nyújt be.

Ugyanis akkoriban a gyakori bűntettek között szerepelt, hogy a lovasok jó pénzért eladták paripáikat…

 

A brit Coldstream Guards utász őrmestere

 

A hagyomány szerint az utász őrmesternek kell a legerősebbnek és legnagyobbnak lennie az egész században.

Ezért, még az 1700-as években, a már felsorolt kellékeken túl egy kétkezes kardot, fejszét, ásót és lapátot, valamint csákányt is kellett hordoznia.

Mindezek mellett az altiszt töltötte be a tábori kovács szerepkörét is. Innen ered a kötelező szakáll viselete is, hogy védje arcát a tűz melegétől és a felcsapó szikráktól.

Manapság az utász őrmester főleg ács- és asztalosmunkák elvégzéséért felel.

Parádé-meneteléskor ma is viseli kötényét, és bajonettje helyén baltája, arcán pedig dicsőséges szakálla fénylik...."

 

Forrás, teljes cikk itt
https://www.honvedelem.hu/cikk/49182_szolgalati_szakall

 

Ausztrál utász őrmester 

 

 

 

A francia utászok

 

A XVIII. században a francia hadseregben a gránátos alakulatok kisebb különítményeiként szolgáltak utász katonák, akik baltával és egyéb szerszámokkal indultak harcba.

Egy rendelet szerint minden gránátos századhoz 10 fejszével felszerelt utász tartozott.

 

Napóleon egyik gránátosa

 

Az ellenséges megerősített pozíciók rombolása volt az elsődleges feladatuk a csatában, megtisztítva a terepet a gyalogsági roham előtt.

A csatatéren kívül épületek javítása, esetleg építése, erdőirtás és egyéb hasonló jellegű munkát végeztek.

Az utász egységeket 1818-ban feloszlatták, majd 1822-ben ismét felállították.

 

Napóleon egyik francia utásza az egyik gránátos ezredből

 

 

A Francia Idegenlégió megalakulása után 1831-ben átvette az utász különítmények alkalmazását.

Algéria nehéz körülményei között látták el feladataikat.

A francia haderő többi utász alakulata a Harmadik Köztársaság időszaka alatt feloszlatásra került, csak a légiós utászok őrzik még az elődök hagyományait.

A hagyományok látványos elemei a marhabőr-kötény (tablier de buffle), a fejsze és a szakáll.

 

Utászok 1809 

 

 

Az Idegenlégió utászai

 

 

Az 1920-21-es marokkói hadműveletek miatt az Idegenlégió négy ezredében hoztak létre utász alakulatot.

Fontos feladatuk közé tartozott az infrastruktúra kiépítése, utak, hidak, alagutak építése, ezáltal a terület pacifikálásában nagy részt vállaltak. Ezek az egységek ekkor még nem hordták vállukon a fejszét, de az alakulat jelzéstét igen.

Az új utász századok megalapítására az 1926-27-es években került sor.

 

 

 

Traditions

 

3. REI

1927. május 1.-én megalapításra került a 3. REI-nél a Compagnie de Sapeurs Pionniers - CSP, Ksar es-Souk-ban, Marokkóban állomásoztak.

A CSP du 3. REI légiósai építették meg a Foum Zabelnél található alagutat, a tunnel du légionnaire-t.

1931. április 30.-án a Camerone ünnepség alkalmából Sidi bel Abbes-ban a 3. REI  utász különítménye (CSP) Rollet tábornok javaslatára a mára már hagyományossá vált jelképek használatával vezette fel az ünnepi felvonulást, ezáltal hagyományt teremtettek.

 

4. REI

1926. augusztusában hozták létre a CSP-t. Építkezésekben vettek részt, de harcoltak is dél-Marokkóban Agadir és Tagla régiókban és Togha körzetében is.

1939. október 30.-án a Tunéziában állomásozó CSP du 4. REI utász századot feloszlatták

 

DLEM

A 3. REI egységéből alakult 1973. augusztusában a Détachement de Légion Etrangère des Comores - DLEC. Átszervezés és Comoros-sziget függetlenné válása után 1976-ban Mayotte-ra kerültek, ezután már Détachement de Légion étrangère de Mayotte - DLEM néven ismeretes az egység. A DLEM és utász különítménye azóta is itt állomásozik.

 

A Légió Múzeumában is megemlékeznek az utászokról

 

 

 

A hagyományos utász-kellékek

 

• Fejsze (Hache): az ellenséges erődítések, akadályok elpusztítására szolgált

 

• Bőrkötény (Tablier de Cuir): a sárga színű kötény a XVIII. századi hagyományokat követi, az utász ruházatát hivatott védeni, a Légió 1835-től alkalmazza

 

• Fehér bőr védőkesztyű (Gants à Crispin): az akadályok leküzdésénél védte a katona kezét

 

• Szakáll (Barbe): a harctéren az utászok túlélési esélyei eléggé csekélyek voltak. Ezen tényből kifolyólag maguknak érezték a jogot, hogy csata előtt ne borotválkozzanak. Amennyiben túlélték az ütközetet, szakállasan tértek vissza a csapatokhoz. A Légióban 1844-től volt kötelező a szakáll. (Ez például különbözik az angolszász hagyományoktól)

 

• Utász rangjelzés (l'Insigne de manche): az egyenruhán, a felkarokon látható jelzésen két egymást keresztező fejsze utal a katona alakulatára. A fejszék színe a rangot is jelzi.

 

 

 

 

Pionniers du 1. RE

 

1. RE  1. utász századát (1. compagnie de sapeurs pionniers du 1. REI - 1. CSP du 1. RE) 1922. július 10.-én alapították Sidi bel Abbes-ban.

1923-ban a kiképzés (camp de Hussein-Dey) után az egységet áthelyezték Tlemcen-be, ahol a Seni - Saf közötti vasútvonal építésén dolgoztak.

A munka befejezése után a Tlemcen - Sidi bel Abbes közötti vasútvonalat fektették le (5 tiszt, 250 utász).

A Rif háborúban is főleg építési feladatokat végeztek. A harcok után visszatértek a légió bázisára.

Itt a 2. CSP du 1. RE-t feloszlatták, az eddigi 1. századot pedig átnevezték CSP-re (compagnie de sapeurs pionniers du 1. REI) 1926. október 1.-én.

 

A Sidi bel Abbes-ban állomásozó egység katonái építették fel a légió halottainak emelt híres emlékművet (monument aux morts de la Légion) 1929-től.

A hivatalos átadásra az 1931. évi Camerone ünnepségen, a Légió megalapításának 100. évfordulóján került sor.

A szobor jelenleg Aubagne-ban látható az alakulótéren. 

 

 

Az 1. RE utászai a II. világháború kitöréséig Algériában, Tunéziában és a Thebessa-régióban tevékenykedtek.

Az egységet 1940. november 1.-én feloszlatták.

 

A hivatalos dokumentumok szerint az 1. RE compagnie de pionniers de la Légion étrangère - CPLE megalakítására 1968. március 1.-én került sor.

Az egységet 1971. január 1.-én beolvasztották a 61. bataillon mixte Génie Légion (61. B.M.G.L)-be.

Az 1978. augusztus 2.-án megalakított compagnie renforcée de travaux routiers de la Légion étrangère du 1. R.E. (C.R.T.R.L.E.) volt az utász hagyományok továbbvivő alakulata.

1984. július 1.-én az egységből alakul meg a 6. REG.

 

Utász a '60-as években

 

 

 

Section de tradition du 1. RE 

 

Az 1. ezred jelenleg nem harcoló alakulat. Utász alakulatát/szakaszát (section de tradition) 3 altiszt és 36 utász-légiós alkotja.

A hagyományőrző alakulatot 1946-ban alapította Gaultier ezredes.

Ők vezetik a július 14.-i ünnepségen a menetet.

A Camerone ünnepségen ők biztosítják a "Danjou-relikvia" díszőrségét, kíséretét.

 

Aubagne, 2006, Camerone

 

Július 14.-i ünnepség, 2012, 1. RE 

 

 

Az 1. RE-n kívül még más légiós egységnél is működik utász különítmény, bár kisebb, mint az 1. RE állománya.

A 1. REG, 2. REG, 3. REI, 4. RE és a DLEM-nél az utász különítményt általában egy altiszt és 9 utászkatona alkotja.

Főleg az ünnepeken, felvonulásokon vesznek részt díszelgő alakulatként.

 

A DLEM utászai, Camerone ünnep, 2015

 

A 3. REI utásza, Guyane

 

Az 1. REG utászai, Laudun

 

A 2. REG utászai, Saint-Christol

 

A francia ünnepeken, katonai parádékon hagyományosan az utász alakulat vezeti a felvonulást.

Ez a megtisztelő pozíció arra utal, hogy az utászok mindig a frontvonal első sorában menetelnek, megtisztítják az utat (ouvrant la route) az őket követő ezred előtt.

 

 

Mindenki szereti az utászokat, még a bőrnyakúak is légiós utászok szeretnének lenni... :-)