Compagnies indochinoises parachutistes

de la Légion Étrangère

Az Idegenlégió vietnámi származású ejtőernyős századai

Ejtőernyősök Indokínában

A francia Idegenlégió ejtőernyős alakulatai sok változáson, átszervezésen estek át az idők folyamán.

Bevetésűk és átszervezésük első hulláma az Indiokínai háború időszakára tehető.

Indokínában még csak zászlóaljnyi erővel kezdték meg a harcot az elit katonák.

1948. július 1.-én létrehozták az 1. BEP-et (Bataillon Etranger de Parachutistes – ejtőernyős zászlóalj), majd novemberben a 2. BEP-et.

Az ejtőernyős zászlóaljakat 1948 végétől, 1949 elejétől vetették be az indokínai háborúban.

Az elhúzódó és felőrlő harcok miatt az állomány nagyon megfogyatkozott, szükséges volt az egységek feltöltése.

1951

Az átszervezések

Az 1. BEP-et 1951 tavaszán átszervezték az Algériából és a 2. BEP-től beérkezett utánpótlás légiósaiból (23 tiszt, 32 altiszt és 441 légiós).

Újraszervezték az 1. és 2. századot, a CCB-t (compagnie de commandement du battalion) és megalakították az 1. CIPLE-t.

A (harci) 3. századot 1952 novemberében alapították meg.

A 2. BEP hasonló felépítéssel rendelkezett, mint az 1. BEP, csak 3 harci százada volt.

A 3. század légiósait az átszervezéskor áthelyezik az 1. BEP-hez, a hiányzó katonák pótlására alakították meg a 2. CIPLET-t a zászlóaljnál.

1951 júniusában létrehozták a 4. századot is.

A vietnámi önkéntesek toborzását és bevetését Lattre de Tassigny tábornok utasítására hajtották végre.

CIPLE

Mint látható két századba szervezték a vietnámi önkénteseket, 1. és 2. CIPLE.

Annak ellenére, hogy a Légió bármely nemzet fiait befogadja a soraiba, a vietnámiak Légióba történő integrálását sokan ellenérzéssel fogadták.

A visszásságok ellenére örömmel fogadták a kötelékbe a vietnámi katonákat, nagyra értékelve az ismereteiket, tudásukat.

A vietnámiak is kitartottak a Légió mellett:

„Moi, c'est être légionnaire, pas vietnamien!”

vagyis

„Légiós vagyok, nem vietnámi!”

Büszkén viselték a fehér barettet (béret blanc), mely az elit csapatokhoz tartozásukat jelképezte.

A vietnámi hazafiaknak dönteniük kellett, a viet-mihn-el vagy ellene harcolnak.

Ezek a bátor emberek a Légiót választották.

Nem sokáig kellett várniuk, több ütközetben is bevetésre kerültek.

Ott harcoltak az első sorokban egészen Dien Bien Phu-ig.

1954-ben a fegyverszünet a vietnámi ejtőernyősöket érzékenyen érintette.

Az országuk kettészakadt.

Az északon fekvő falvak lakossága menekül a viet-minh elől, de nem fogadják őket kitörő örömmel délen.

Mindenki menekül.

Az északi országrészben maradt vietnámi ejtőernyősök „francia hadifogolyként” kerültek a viet-minh kezére, büszkén viselték a fehér barettet, amely megpecsételte sorsukat.

A dzsungel szélén heverő megcsonkított holttesteik jelezték az északiak véres győzelmét, és a bosszú el nem múló gyűlöletét.

A túlélő vietnámi ejtőernyősök képezték később az új vietnámi hadsereg magját.