Dahomey - hadjárat

 

1892

 

 

A Légió a gyarmati időkben nem csak Indokínában kapott aktív szerepet, hanem Dahomey-ban (ma Benin) és Madagaszkáron is intenzív harcokban vett részt a francia ügy érdekében.

 

 

 

A dahomey-i királyok amazonjai

 

Az amazon hadsereg puskákkal volt felfegyverkezve, és a csatákban rendkívüli harciasságot tanúsított.

"A király asszonyai"-nak 3000-4000 főből álló csapata a dahomey-i hadsereg magvát képezte.

A női hadsereg 1729-ben alakult, amikor egy alkalommal harci játékok alkalmával a nők is kitüntették magukat.

Hasonló női seregük volt más afrikai törzseknek is.

 

Amazonok

 

Ghozo király haláláig (1856) az amazonokat csak azok közül a halálra ítélt nőkből szervezték, akiknek a király megkegyelmezett.

Az amazonok nem mehettek férjhez, de a király tetszés szerint válogathatott közöttük.

Akik a szüzességi fogadalmat megszegték, azokat kivégezték.

Az amazonok akkor voltak büszkék, ha a háborúból minél több diadaljelvényt vihettek magukkal, különösen foglyokat, levágott fejeket.

Vadak és érzéketlenek voltak a fájdalom iránt, ha megsebesültek akkor nem jajgathattak.

Békeidőben állandó fegyveres kiképzést kaptak.

Fegyverzetük egy hosszú dán puska, tölténytáska, rövid kard és egy buzogány volt.

Kék-fehér csíkos ujjatlan, térdig érő ruhát viseltek.

 

Dahomey amazon harcosnő

 

 

1868. május 19.-i szerződés értelmében a Dahomey partividékén elhelyzkedő Cotonou település francia fennhatóság alá került.

1872-ben Franciaország megszállta és gyarmatosította a part menti és az északabbra fekvő területeket.

1882-ben Porto-Novo-t is francia befolyás alá helyezték.

 

A gyarmati verseny miatt a franciákon erős nyomás volt minél több terület elfoglalására és megtartására.

 

 

1892

 

1892-ben Glé-Glé király utódja, Béhezin (Béhanzin) király lett.

 

Az új király, Béhezin audienciát tart.

 

Dahomey új uralkodója érvénytelenítette az 1868-ban franciákkal aláírt szerződést, és támadásokat indított Cotonou-ban és Porto-Novo-ban a francia érdekeltségek ellen.

Támadás érte a francia kormányzó csónakját is, többen megsebesültek.

 

Béhezin és udvara Párizsban, számüzetésben, évekkel a poszt eseményei után, 1900k

 

 

Ezt az ellenállást, a támadásokat és a szerződés felrúgását a francia vezetés nem tűrhette.

 

Főleg úgy nem, hogy az új király tanácsadói a németek közül kerültek ki, mert ők is akarták növelni a befolyásukat a körzetben.

A németek az új királynak "európai" hadsereg felállítását ígérték, Mauser puskákkal, német kiképzőkkel.

A király csak játékszer volt a nagyhatalmak kezében, de nem vette észre.

 

Ezalatt a párizsi irodákban és minisztériumokban, térképek fölé hajolva elkezdődött egy bűntető-expedíció kidolgozása.

 

A terület elhelezkedése miatt, és a hadjárat várható nehézségeit figyelembe véve a politikusok és a hadvezetőség többek között a Légiót választotta befolyásának érvényesítésére, nem pedig az anyaországban állomásozó csapatokat..

Nem az ország hadseregének felkészültsége, hanem a viszontagságos környezeti tényezők miatti betegség következtében meghalt áldozatok várható nagy száma miatt inkább idegen vért áldoztak volna, nem franciát..

A Légió is az amazonok földjére indult...

 

Dahomey 1892-ben

 

 

Dahomey

 

Az 1892. április 30.-án felállított büntető-expedíció 4000 fős kontingesből állt, köztük a későbbi elővédben 800 légionárius szolgált.

Küldetésük Dahomey fővárosának, Abomey városának elfoglalása és Béhezin király "jobb belátásra" bírása.

 

A Légiósokat Marius Faurax parancsnok vezette, a másik parancsnok Drude kapitány volt.

A Légiós kontingenst az 1° RE 1. és 3. századaiból (compagnies) állították össze, augusztus 2.-án indultak el Sidi Bel Abbés-ból Oranba.

Az ezred 2. és 4. századai eközben a 2° REI-be kerültek beosztásra, szintén elindultak a behajózás helyére.

 

Augusztus 5.-én a légiósok négy százada (22 tiszt és 802 légionárius) Oranban a "MYTHO" és a "SAN NICOLAS" hajókra szállt fel és elindultak Dahomey irányába.

A Légió csapatrészei 1892. augusztus 26.-án érkeztek meg Dahomey-ba, Cotonou városba, a tengerpartra.

 

A teljes expedíció parancsnokának Alfréd-Amédée Dobbs ezredest nevezték ki.

A Légió megérkezése előtt, már augusztus 17.-én Dobbs első csapatrészei elindultak az ország belseje felé, Dahomey irányába.

 

Alfréd-Amédée Dobbs ezredes

 

A hadvezetés úgy döntött, hogy az expedíció gyalog a dzsungelen keresztül nyomul majd előre, ahelyett, hogy felhajóztak voln az Ouémé - folyón.

Ráadásul a folyó vonalát követve, a folyó partján törtek előre lagúnák, folyók, törpepálmák szövevényes dzsungelében...

A folyón két ágyúnaszád, az "OPAL" és a "CORAIL" haladt a szárazföldön előretörő csapatokkal párhuzamosan.

A mocsarak, lápok, két méter magas fű a moszkitók és a betegségek melegágya volt.

 

1892. augusztus 30.-ára a francia expedíció megérkezett a dahomey-i hátországi területére.

1892. szeptember 11.-én a légiósok is csatlakoztak az előrenyomuló expedíció csapatrészeihez.

 

A légió négy századát három részre osztották, a 2. csoport (benne a 2. és 3. légiós század) parancsnoka Faurax parancsnok lett.

A Légiósok mellet szenegáli könnyűlövészekkel (tirailleurs) egészítették ki a soraikat.

Napokig, hetekig tartó küszködés után - belátva a rossz döntést - a katonákat hajókra rakták, és felhajóztak velük Dogba faluig, ahol egy magaslatot foglaltak el szeptember 18.-án, amiről Dogbát és a folyót is szemmel tarthatták. 

 

Hamarosan itt történ meg az első összecsapás a franciák és a helyiek között.

 

Béhezin király serege 12.000 harcosból és 2.000 amazonból állt, puskákkal, európai fegyverekkel felszerelve.

Elszántan várták a francia katonákat.

 

 

Dogba

 

1892. szeptember 19.-én Dogbánál kora reggel 5:00 környékén a hajnali szürkületben a terep adottságait kihasználva a helyiek meglepetésszerű támadást indítottak a büntető-expedíció tábora ellen.

A tengerészgyalogosok riadóztatták a tábort, ők észlelték a támadókat először.

A támadókat a dahomey-i király testvére vezette.

Kb 4000, puskákkal felszerelt harcos indított támadást.

 

A csapatok elhelyezkedése Dogbánál 

 

 

A megtámadott táborban a szenegáli könnyűlövészek feltartották a támadókat, amíg a tábor teljes készültségbe nem kerül.

Faurax parancsnok riadóztatta a légiósokat: "En avant, la Légion!", az első sorokban vezette embereit.

 

 

Marius Faurax légiós parancsnok halálosan megsebesült a dogba-i támadásban. A fenti térképen jelölve a helyszín.

Drude kapitány vitte hátra az elsősegélynyújtókhoz.

 

A megtámadott légiósok gyorsan kialakították a védvonalaikat, majd a saját tüzérségük és egy ágyúnaszád segítségével megállították a támadókat.

A közelharc és a támadás délelőtt 10:00-ig nem gyengült.

A légiósok négy szuronyrohamot indítottak a támadó helyiek ellen, ezzel soraikat megtörték és szétzilálták.

 

A támadók elkezdtek hátrálni.

A fákon orvlövészek ülnek, lőtték a franciákat.

 

Dobbs ezredes parancsot adott a tüzérségnek, hogy tüzeljenek a visszavonuló támadókra a dzsungel irányába is, megelőzve a soraik rendezését.

 

Dobbs ezredes (bal szélen arcal az ellenség felé) figyeli a tüzérség hatékonyságát a dogba-i csatában.

A jobbszélen Montanet kapitány, a tüzérségi különítmény parancsnoka látható.

 

A tüzérségi tűz beszüntetlése után előrenyomuló franciákat megdöbbentette a mészárlás mértéke.

 

A támadók sok halottjukjat magukkal vitték, de 132 dahomey-i harcos fekszüdt holtan a csatatéren, közöttük 20 amazon.

Több férfi harcost és két amazon harcosnőt is foglyul ejtettek.

Az expedíciós-haderő vesztesége 45 elesett, ebből 5 légiós, közöttük Maruius Faraus parancsnok, és 60 sebesültjük van, ebből 10 légionárius.

 

Béhezin király küldötte az előrenyomuló franciák elé ment, megfenyegetve őket egy nagyobb, 12.000 fős dahomey-i sereg érkezésével, amely le fogja mészárolni őket, amennyiben nem adják meg magukat.

A légiósok nem ijedtek meg, a követet útjára engedték.

 

A támadók eltüntek a dzungelben...

 

Dobbs ezredes felügyeli a holttestek elégetését. 

 

A csata után a foglyokat kihallgatták, majd a franciák lelőtték őket.

A nagyszámú ellenséges elesett harcos holttestét máglyákon égették el.

 

A francia sebesülteket a folyón evakuálják a hátországba. A táborban erősséget építettek, melyet Faurax parancsnokról neveztek el.

A hadjárat még csak most kezdődött.... 

 

Az expedíciós-haderő folytatta az útját észak felé.

Napi 4 km-ert sikerült haladniuk.

Ismét vánszorogtak az ismeretlenbe..

 

A folyó mellett előrenyomuló expedíciós-haderőt folyamatos támadások érték.

 

1892. október 4.-én reggel 9:00 körül Poguessánál a szenegáli könnyű-lövészek előőrsét az amazonok támadása éri.

A légiósok a segítségükre sietnek.

A harc három órán keresztül tart. Sok légiós, köztülk Amelot alhadnagy is elesik, illetve sok katona megsebesül.

Az ellenség vesztesége 150 halott, ebből 17 amazon harcosnő.

 

Csata Poguessánál október 4.-én

 

1892. október 6.-án újabb csata, ezúttal Adegonnál.

1892. október 12.-én csata Oumbouémédi-nél. A dahomey-i harcosok lövészárkokban várják a franciákat. A légiósok szuronyrohammal tisztítják meg az árkokat.

1892. október 13.-án csata Akpá-nál.

 

1892. október 14.-én a francia erők elérik Loto-forrásvidékét. A területen Béhezin emberei várják lesben állva a franciákat. Tűzharc közben tudják csak a franciák a vízkészleteiket feltölteni. Pontatlan tüzérségi tűz is éri őket, az első ilyen a hadjárat alatt. A csaptokat az európai tanácsadók irányítják. Az összecsapás alatt elfognak három német és egy belga tanácsadót. A franciák ismét veszteségeket szenvednek, sok a megbetegedés.

Dobbs ezredes úgy dönt, csapatait hátrébb vonja és pihenőt ad nekik. A pihenés lehetőséget adott a további támadó műveletek kidolgozására.

 

1892. október 15.-én két légióst megölnek a támadók, akik egy sebesült konvojt kísértek.

1892. október 20.-án a légió egy szakaszát bekerítik a dahomey-ak, öt légiós elesik.

 

A csatákban elfogott dahomey-i harcosok hadifogolytáborban 

 

 

Béhezin király Kana királyi városába vonul vissza.

Törzsi tanácsadói és családtagjai javasolják neki a franciákkal történő megegyezést, de európai tanácsadói tétlenségre és kivárásra szólítják fel.

 

A francia erőkhöz időközben megérkezik Aodeoud parancsok vezetésével 500 főnyi erősítés.

Dobbs a hónap végéig pihenteti embereit, majd ismét támadásba lendül Abomey irányába.

Egységeit négy részre osztja, a csapatok éle és zöme ismét a légió soraiból került ki.

 

Adeoud parancsnok frissen megérkezett emberei szuronyrohammal verik ki a dahomey-i harcosokat az állásaikból

 

 

Béhezin király közben meggondolja magát, kapcsolatba lép követek útján a franciákkal, Dobbs ezredessel.

 

Megérkezik a dahomey-i követ (tábornok) a francia táborba tárgyalni Dobbs-al

 

A dahomey-i követ visszautasította Dobbs ezredes követeléseit, mely szerint a dahomey-i harcosok adják fel a Koto - folyónál lévő állásaikat.

A tárgyalások zátonyra futottak.

 

A harc folytatódott.

 

1892. november 2.-án Comperat hadnagy szenegáli teherhordó konvoját támadás éri Adegon és Kossoupa között

 

 

1892. november 3. - 6., három napos kemény harc és sok veszteség után francia kézre kerül Kana királyi városa.

Béhezin király visszavonja erőit.

 

A franciák beveszik Kana királyi városát

 

 

Az elfoglalt Kana királyi város bálványait szemlélő légiósok. Az expedíciós-haderő bennszülött hordárai félelmükben elkerülik a bálványok megpillantását.

 

1892. november 7.-én a győztes franciák ismét Béhezin királlyal tárgyalnak.

A franciák kemény feltételeket szabtak: 15 millió franknyi jóvátételt, francia protektorátus kialakítását, a teljes tüzérségi és a fegyverek nagy részének átadását, továbbá a főváros, Abomey francia erők általi megszállását.

Béhezin elfogadta a feltételeket, de az átadás idejére csak 5000 frankot, 100 puskát és két ágyút adott át a franciáknak.

 

1892. november 15.-én a Kana és Abomey közötti utat figyelő őrszem az égen Abomey felett füstfelhőt lát. Béhezin király felégeti a "palotáját" és a környező épületeket.

Úgy tűnik a tárgyalások megszakadtak.

 

A fővárosban tomboló tüzet figyelik az Abomey közelében táborozó szenegáli könnyűlövészek

 

 

Másnap Dobbs csapatai élén eléri Abomey városát, harc nélkül vonulnak be a fővárosba

 

 

1982. november 17.-én a franciaák a királyi palota udvarán vernek tábort.

A hadjáratot megnyerték.

 

Szenegáliak sátortábora a királyi palota udvarán

 

 

Dobbs-nak elege lett Béhezin értetlenségéből, november 18.-án megfosztja a trónjától és testvérét (Agoli-agbo) ülteti az ország élére.

 

Az új uralkodó Ago Li Ago (Agoli-agbo) bemutatása a népnek, hathatós francia háttérrel...

 

Béhezin elmenekül, számüzetésben él tovább.

 

Dahomey-i ex-királya, Béhazin

 

 

1892. év végéig a Légió 150 fős erősítést küld a Dahomey-ben állomásozó erőkhöz Brundsaux és Félineau kapitányok parancsnoksága alatt.

1892. december 3.-án Dobbs kihírdeti a francia protektorátust Dahomey-ban.

 

 

Dahomey francia hőse, Dobbs (a képen már) tábornok

 

 

1893. októberében Dobbs tábornok hajtóvadászatot indít Béhezin ex-uralkodó elfogására.

Az 1892-es művelethez hasonlóan három csoportba osztja be erőit, amelyben a Légió egységei vannak többségben.

Béhezin folyamatosan menekül, utolsó hűséges kísérői is elhagyják.

 

1894. januárjában a Légió egységei elhagyják  az országot.

Dobbs tábornok dícserettel köszöni meg a Légió tagjainak helytállását a harcokban.

A műveletben 23 érmet nyernek el a Légió tagjai.

 

A Sidi Bel Abbés-ba visszatérő századokat ünnepi fogadtatásban részesítve fogadták. 

 

A magára maradt Béhezin 1894-ben megadja magát a francia hatóságoknak.

1895. február 1.-én Cotonou városába érkezik meg francia kísérettel és 40 ágyasával.

Martinique-re száműzik, majd Blida-ban, Algériában hal meg 1906-ban.

 

1900-ban a Béhezint a trónon követő Ago Li Ago-t letaszítják trónjáról.

 

Ago Li Ago, Dahomey új uralkodója

 

Dahomey végleg kolóniává válik.

 

 

 

A Légió veszteségei a dahomey-i hadjárat alatt

 

Tisztek:

 

• 1892. szeptember 20., Marius Paul Faurax, francia nemzetiségű, (43 éves), cdb, BMLE, megsebesül Dogbánál, majd másnap elhunyt

 

• 1892. november 4., Amelot ?, sous-lt, 2. REI, elesett Poguessánál

 

A Légió legénységi állománya 37 fő halottat veszít, 200-an megsebesültek a harcokban és 450 bevethető legénységi tagja maradt a hadjárat végére.

 

Forrás: Jean Balazuc írása nyomán