Bou Denib
Haut-Guir, algériai-marokkói határvidék, 1908. szeptember 1.
Bou Denib
A blockhaus védelme
1908. szeptember 1.
A "Le Petit Parisien" 1908. szeptember 20.-i számának illusztrációja az eseményről
Előzmények
1907. nyarán a francia erők megérkeztek Casablancába.
1907. második felében a francia csapatok (és a légió) aktívan részt vett a berber törzsek által kirobbantott felkelés leverésében az északi algériai határ mentén, az úgynevezett "Taza folyosó" körzetében.
A Haut-Guir (Guir-folyó) körzetében lázongó berbereket egy Moulay Ou Lahsen nevű "szent ember" hergelte a francia megszállók ellen.
A harcosok az ő zászlaja alatt (harka) gyűltek egybe, hogy kiűzzék a hitetleneket a területről.
(Jelen esetben a harka a lázadók fegyveres csoportját jelenti.)
A vallási vezetők Marokkó szerte szent háborút hirdettek a franciák ellen
A lázadók nagy tömegének összpontosulása a közelben található Colomb-Béchar erősség elleni támadással fenyegetett.
A francia Vigny tábornok 3 hadoszlopot szervezett, hogy felkutassák az ellenség pontos helyét.
Április 15.-én Merhaba poros városában az egyik francia hadoszlopot felfedezte és megtámadta a harka.
A franciák vereséget szenvedtek a lázadóktól, a teljes megsemmisüléstől csak a berberek fosztogatási vágya mentette meg őket, mert félbehagyták a támadást, és elkezdtek fosztogatni. Így a francia csapat egy része megmenekült.
Vigny tábornok egyesítette a csapatait és a lázadók után indult.
Meg akarta bosszulni Merhabát, de nem találták meg az ellenséget.
Végül egy félsikert könyvelhettek el, megtalálták a "szent ember" üres táborát, amit elpusztítottak.
Eközben a lázadók Bou Denib felé tartottak...
Bou Denib
Bou Denib település Marokkó és Algéria határövezetében fekszik, a Guir-folyótól nem messze (Haut-Guir), az Atlasz-hegység lábánál.
A települést a francia erők 1908. májusában vették birtokba.
A bevonulás után gyorsan a terület megerősítésébe kezdtek.
Az épületek köré falakat építettek, tábort létesítettek a folyó mellett, egy mérföldnyire É-Ny-ra a ksar épületegyüttesétől, az uralgó magaslaton a folyó déli partján pedig egy "blockhaus"-t építettek (megerősített, vastag falú, őrtorony szerű épület), amely a terület védelméért és megfigyelőposztként működött.
A ksar É-Afrika jellemző épületegyüttese, megerősített berber "kastély", erőd szerű falu
A franciák 1600 főnyi katonaságot állomásoztattak Bou Denib-nél.
Több száz ló és öszvér képezte a mozgékonyság alapját, de tüzérséget is telepítettek a városba, egy 75 mm-es ágyúkkal és 80 mm-es hegyi tarackokkal felszerelt üteg is állomásozott az erősségben.
A francia erősség tüzérsége
A lázadó harká-tól eddig nem szenvedtek el nagyobb rajtaütést.
A blockhausban települt őrszemek szemmel tartották a környéken az ellenséges mozgást, amíg a megerősítési munkálatok rohamtempóban zajlottak a terület körül.
Ez idő alatt a légiósok "vályovetőkké" váltak, napi 1600 téglát készítettek el, amiből épült a blockhaus és az épületek erősítő fala.
Bou Denib falu
A berber harcosok eközben visszahúzódtak az Atlasz hegységbe, a Tazzouguerte-szorosba, itt rendezték soraikat és várták a beérkező erősítést, az újabb csapatokat a szent háborúhoz.
Augusztus közepére a beérkező kelet-marokkói törzsekkel együtt a lázadók ereje elérte a közel 20.000 (húszezer!) harcost.
Impozáns erő!
Megerősített csapatukkal rajta akartak ütni a francia erősségen, a földig rombolva azt.
Augusztus 22.-én a marokkói harcosok megkezdték a francia erők felmérését, folyamatos puhatolózással, kisebb rajtaütésekkel nyugtalanították a védőket.
A támadások általában éjszaka történtek, de mindig csak kis létszámú támadó "kerülgette" a védelmi állásokat.
Augusztus 28. - 29.-én kisebb támadások érték a védelmet, a harcosok elvágták a távíró vezetékeket, az erősség elszigetelődött.
29.-én a franciák is "erőfitogtatásba" kezdtek, de ez nem rettentette el a lázadókat.
A marokkóiak folyamatosan közelebb és közelebb kúsztak a blockhaus déli sarka felé, egyre nagyobb erőkkel.
Az erők farkasszemet néztek egymással.
1908. szeptember 1.-én bekövetkezett a nagyobb erejű támadás, a marokkói harcosok rátámadtak a blockhausra, a megerősített házakra és a pálmaligetre.
A blockhaus védelme
Késő délután közel 7000 berber harcos indított támadást a blockhaus ellen.
Az erők nem voltak éppen kiegyenlítettek....
A berberek arra számítottak, hogy gyorsan elesik a ház, így taktikai előnyhöz jutnak a magaslaton lévő épület elfoglalásával.
Három oldalról kezdték meg a támadást.
Az ominózus Bou Denib-i "blockhaus", a védelem kulcsa
A tüzérség és géppuskák tüze megakasztotta a magaslat csúcsa felé törő támadást, a lázadók nem számítottak ilyen erejű ellenállásra.
Pedig a védelem nem volt nagy létszámú.
75 katona védte az egész blockhaust...
40 légiós és 35 helyi katona (turcos).
(Más források szerint Fesch őrnagy, Maury százados volt a védelem két parancsnoka, a védők száma 90 fő, ebből 40 légiós, 1. REI )
A védőket Vary hadnagy vezette, a légiósokat Koenig őrmester (sergent) irányította.
A támadás egész éjjel folytatódott, a blockhausba betörni készülő harcosokat a védők dinamittal megölték.
Vary hadnagy újra és újra tüzérségi csapást kért a saját állásaik irányába, ezzel lassítva a támadók hullámait.
Amikor a támadók túlságosan megközelítették az erősséget, a védők robbanószert (melanite) szórtak le a falakról, a csata kezdett egy középkori várostromra hasonlítani.
A támadás 18 órán keresztültartott.
A túlerő ellenére a marokkói harcosok nem tudták elfoglalni az épületet.
A védők vesztesége 25 fő sérült. Elesett 1 helyi katona (turcos).
A támadók jóval nagyobb veszteséget szenvedtek.
173 halott lázadó feküdt a magaslat lankáin, 300-350 harcos megsebesült.
Hajnalra a lázadók visszavonták erőiket és a gyülekező helyük felé tartottak...
Bou Denib hősies légiós védői
Az ostrom után
Miután nem sikerült elfoglalni a blokkházat, a lázadók hibát hibára kezdtek el halmozni.
Amíg a táborhelyükön "nyalogatták a sebeiket", beérkezett egy dandár szintű francia erősítés a településre.
A támadás első hírére a francia hadvezetés csapatokat indított a helyszínre.
Alix ezredes összeállított egy 4000 katonából álló oszlopot, és erőltetett menetben az ostromlottak segítségére vezényelte őket.
3 zászlóaljnyi erőt állított össze 8 századnyi helyi marokkói lövészből (turcos) és 4 légiós századból (2. REI II. zlj 6. és 8. százada, illetve az 1. RE 18. és 20. százada). Az egységet kiegészítette 500 szpáhi, hegyi utakon járatos felderítő és 4 tüzérségi üteg.
A felmentő erők szeptember 5.-én érkeztek meg Bou Denib-be.
A Bou Denib melletti pálmaültetvény
A francia csapatok Djorf síkság irányában folytatták felderítő műveleteiket, északra a Bou Denib-től.
A Tazzuguerte szorosnál "sündisznóállást" létesítettek, 16 tüzérségi löveggel megerősítve.
Ez a művelet felhergelte a lázadókat és támadásra ösztönözte őket.
Nekitámadtak a francia előőrsöknek.
A gyarmatosítók nem kímélték a támadó berbereket. Tűzerejük elsöpörte a lázadókat.
Az ütközet után több, mint 700 lázadó hevert a síkon, vagy holtan, vagy sebesülten.
A marokkóiak mindent hátrahagyva menekültek.
A franciák közül 22 fő sebesült meg, halott nem volt.
Harcok Djorf síkságán, szeptember 7.-e
Így ért véget a francia gyarmatosítók elleni utolsó törzsi felkelés dél-kelet Marokkóban.
