4° Compagnie saharienne portée de Légion

 

A Légió 4° szaharai gépesített százada

1956 - 1963 

Előzmények

 

A Légión belül az első gépesített századot (CSPL) 1940-ben hozták létre, önálló vezetési rendszerrel.

Az 1942-es líbiai harcokban vettek részt.

A tapasztalatokból kiindulva 1946-ban hozták létre az első kettő állandó, hadrendbe sorolt egységet 1. és 2. CSPL néven.

A háború után a szaharai helyi lakosokkal történő békés együttműködés volt a főcélja az egységeknek, de bármikor készen kellett állniuk egy operatív beavatkozásra is, legfelső beavatkozó formációként.

Az algériai harcok eszkalálódása után a Légióban több gépesített egységet/formációt létesítettek (21., 22. CP - Compagnie portée), megszüntettek, átszerveztek.

Ezen egységek egyike volt a 4. CSPL elődje is.

A gépesített egységek fő feladatköre az algériai harcok során a lázadók felderítése, az olajipari létesítmények védelme és folyamatos szaharai jelenlét biztosítása volt a sivatagi környezetben.

 

 

4. CSPL

 

1955. augusztus-szeptember között ideiglenes jelleggel létezett 24. CSPL-t (szaharai gépesített század, Nyugat-Algéria) átalakították.

Lényegében a kiképzést végezték a későbbi egység állományának, létrehozták belőle a 4. CSPL-t (compagnie portée de Légion Etrangère) 1956. január 1.-én.

A 4. CSPL  Aïn-Sefra-ban állomásozott.

A légiósok hagyományos szaharai öltözéket viseltek.

 

 

A 4. CSPL felépítése

 

• 3 pelotons portés – gépesített szakasz Dodge 6x6-os gépjárművekkel (parancsnokok O’Mahony és Callieux hadnagyok és Gniewek adjutant)

 

• 1 peloton blindé – páncélozott járműves szakasz, AMM8 Greyhound járművekkel

 

• 1 peloton de commandement – parancsnoki szakasz

 

• 1 échelon de dépannage – gépjármű javító csapat

 

 

1956

 

1956. február-május között 2 szakasz Tindouf település körzetében járőrözött, a Marokkóból átszivárgó lázadók akcióinak meghiúsítása volt a fő cél.

Május és szeptember között Aïn-Sefra régióban voltak járőrben.

Szeptemberben Beni Ounif-nál, Colomb-Béchar körzetben estek át az első összecsapáson a lázadókkal.

A Colomb Béchar -i büntető század (Compagnie Discipline) egységei is támogatták őket a harcban.

Az összecsapásban elesett az egyik szakaszparancsnok, a 25 éves Jean Cailleux hadnagy (2. szakasz).

Decemberben Colomb Béchar körzetben voltak ismét.

 

A bal oldalon Jean Cailleux hadnagy.

1957

 

Januárban Forthassa körzetben járőröztek.

A század Colomb Béchar -ban új tábort épített, amelyet az elesett hadnagyról neveztek el: "Camp Lieutenant Cailleux".

Fő feladatuk az algériai-marokkói határ védelme volt.

Októberben Timimoun településre helyezték át a 4. CSPL-t.

 

 

Hajsza a dezertőrök után

 

A következő nagyobb harci bevetés itt érte a századot.

Október 15.-én a Touat-i Méhariste Compagnie-ból több mint 60 méharistes (tevés gyarmati katona) dezertált a lázadókhoz.

Előtte megölték a tisztjeiket és az altisztjeiket (jellemzően francia nemzetiségű tisztikar volt az ilyen egységeknél).

A tisztikar vesztesége 8 fő.

Hajtóvadászat indult a szökött gyilkosok keresésére.

A 4. CSPL és a közelben állomásozó francia egységek vettek részt a kutatásban.

November 6.-án Timimoun-tól messze (100 km) a Szahara belsejében a szökött méhariste lázadók egy csapata megtámadott 2 francia olajmérnököt és 5 algériai olajipari munkást.

A védelmükre odavezényelt légiós rajt a lázadók lemészárolták (5 fő, raj pk Gutflecht őrmester), a 2 francia mérnök is meghalt.

A támadás hírére a francia egységek teljes erővel folytatták a hajtóvadászatot, november 8.-a és december 7.-e között 150.000 négyzet kilométernyi területet fésültek át a nehéz terepen.

A kutatásban a 4. CSPL-hez csatlakozott a 3. RPC (regiment parachutiste coloniale - gyarmati ejtőernyős ezred) is.

A műveletek végére 40 dezertőrt megöltek.

A túlélő tevések maradéka átszökött a marokkói határon, és eltűnt.

 

Még az év vége előtt a 4. CSPL visszatért Colomb Béchar –ba.

 

1958

 

Az év elején a Colomb Béchari hegyvidéken tevékenykedtek.

Júliusban új parancsnokot kapott a század, az új parancsnok Jacquerez kapitány lett.

Októberben a Djebel Amour-nál (Amour-körzet) tevékenykedtek, a szaharai Atlaszban.

Novembertől a Djebel Mizebnél állomásoztak, az algériai-marokkói határon.

 

1959

 

Júniusban ismét új parancsnok került a század élére, Daumar kapitány.

Augusztustól októberig a  Oued Zousfana és El Abiod régióban járőröztek.

 

1960

 

Áprilistól decemberig az egység építési munkákban vett részt, a Béchar régióban a hegyeken átvezető stratégiai útvonal 45 km-nyi szakaszát építették meg.

Május 20.-án a 4. CSPL egy összecsapásban megöli a helyi lázadók vezetőjét, Lofti ezredest.

A Colom Béchar körzetében tevékenykedő lázadó csoportot több összecsapás során felmorzsolták.

 

1961

 

Júniusban ismét új parancsnok az egység élén, Jaluzot kapitány.

Ő volt a 4. CSPL utolsó parancsnoka.

Az év októberében a század ismét a határ védelmét látja el a Saoura régióban.

A bevetés a következő év áprilisáig tart.

 

1962

 

Véget ér az algériai háború.

Március 18.-án aláírják az évian-i megállapodást Franciaország és Algéria részéről.

A hivatalosan befejezett háború ellenére szeptemberig tartanak a katonai műveletek az országban.

 

1963

 

1963. március 31.-én az egységet feloszlatják, az állomány alkotja majd a 2. REI 2. Cie portée-t (2. ezred, 2. gépesített század) Colomb Béchar-ban.

 

 

 

A jelvény

 

Thimel kapitány, a század parancsnoka tervezte 1957-ben.

A tervezésben segédkezett neki Dalek légionárius.

A jelvény külalakja a hagyományos berber amulettet, az agades keresztet mintázza.

 

 

 

Gyártó

Drago

 

Ezüst anyagú változat is ismert.

Hivatalos jóváhagyási szám G 1378.

A jelvény gomblyuk miniatür változata.