4° Compagnie saharienne portée de Légion
A Légió 4° szaharai gépesített százada
4° Compagnie saharienne portée de Légion
A Légió 4° szaharai gépesített százada
1956 - 1963
Előzmények
A Légión belül az első gépesített századot (CSPL) 1940-ben hozták létre, önálló vezetési rendszerrel.
Az 1942-es líbiai harcokban vettek részt.
A tapasztalatokból kiindulva 1946-ban hozták létre az első kettő állandó, hadrendbe sorolt egységet 1. és 2. CSPL néven.
A háború után a szaharai helyi lakosokkal történő békés együttműködés volt a főcélja az egységeknek, de bármikor készen kellett állniuk egy operatív beavatkozásra is, legfelső beavatkozó formációként.
Az algériai harcok eszkalálódása után a Légióban több gépesített egységet/formációt létesítettek (21., 22. CP - Compagnie portée), megszüntettek, átszerveztek.
Ezen egységek egyike volt a 4. CSPL elődje is.
A gépesített egységek fő feladatköre az algériai harcok során a lázadók felderítése, az olajipari létesítmények védelme és folyamatos szaharai jelenlét biztosítása volt a sivatagi környezetben.
4. CSPL
1955. augusztus-szeptember között ideiglenes jelleggel létezett 24. CSPL-t (szaharai gépesített század, Nyugat-Algéria) átalakították.
Lényegében a kiképzést végezték a későbbi egység állományának, létrehozták belőle a 4. CSPL-t (compagnie portée de Légion Etrangère) 1956. január 1.-én.
A 4. CSPL Aïn-Sefra-ban állomásozott.
A légiósok hagyományos szaharai öltözéket viseltek.
A 4. CSPL felépítése
- 3 pelotons portés – gépesített szakasz Dodge 6x6-os gépjárművekkel (parancsnokok O’Mahony és Callieux hadnagyok és Gniewek adjutant)
- 1 peloton blindé – páncélozott járműves szakasz, AMM8 Greyhound járművekkel
- 1 peloton de commandement – parancsnoki szakasz
- 1 échelon de dépannage – gépjármű javító csapat
1956
1956. február-május között 2 szakasz Tindouf település körzetében járőrözött, a Marokkóból átszivárgó lázadók akcióinak meghiúsítása volt a fő cél.
Május és szeptember között Aïn-Sefra régióban voltak járőrben.
Szeptemberben Beni Ounif-nál, Colomb-Béchar körzetben estek át az első összecsapáson a lázadókkal.
A Colomb Béchar -i büntető század (Compagnie Discipline) egységei is támogatták őket a harcban.
Az összecsapásban elesett az egyik szakaszparancsnok, a 25 éves Jean Cailleux hadnagy (2. szakasz).
Decemberben Colomb Béchar körzetben voltak ismét.
A bal oldalon Jean Cailleux hadnagy.
1957
Januárban Forthassa körzetben járőröztek.
A század Colomb Béchar -ban új tábort épített, amelyet az elesett hadnagyról neveztek el: "Camp Lieutenant Cailleux".
Fő feladatuk az algériai-marokkói határ védelme volt.
Októberben Timimoun településre helyezték át a 4. CSPL-t.
Hajsza a dezertőrök után
A következő nagyobb harci bevetés itt érte a századot.
Október 15.-én a Touat-i Méhariste Compagnie-ból több mint 60 méharistes (tevés gyarmati katona) dezertált a lázadókhoz.
Előtte megölték a tisztjeiket és az altisztjeiket (jellemzően francia nemzetiségű tisztikar volt az ilyen egységeknél).
A tisztikar vesztesége 8 fő.
Hajtóvadászat indult a szökött gyilkosok keresésére.
A 4. CSPL és a közelben állomásozó francia egységek vettek részt a kutatásban.
November 6.-án Timimoun-tól messze (100 km) a Szahara belsejében a szökött méhariste lázadók egy csapata megtámadott 2 francia olajmérnököt és 5 algériai olajipari munkást.
A védelmükre odavezényelt légiós rajt a lázadók lemészárolták (5 fő, raj pk Gutflecht őrmester), a 2 francia mérnök is meghalt.
A támadás hírére a francia egységek teljes erővel folytatták a hajtóvadászatot, november 8.-a és december 7.-e között 150.000 négyzet kilométernyi területet fésültek át a nehéz terepen.
A kutatásban a 4. CSPL-hez csatlakozott a 3. RPC (regiment parachutiste coloniale - gyarmati ejtőernyős ezred) is.
A műveletek végére 40 dezertőrt megöltek.
A túlélő tevések maradéka átszökött a marokkói határon, és eltűnt.
Még az év vége előtt a 4. CSPL visszatért Colomb Béchar –ba.
1958
Az év elején a Colomb Béchari hegyvidéken tevékenykedtek.
Júliusban új parancsnokot kapott a század, az új parancsnok Jacquerez kapitány lett.
Októberben a Djebel Amour-nál (Amour-körzet) tevékenykedtek, a szaharai Atlaszban.
Novembertől a Djebel Mizebnél állomásoztak, az algériai-marokkói határon.
1959
Júniusban ismét új parancsnok került a század élére, Daumar kapitány.
Augusztustól októberig a Oued Zousfana és El Abiod régióban járőröztek.
1960
Áprilistól decemberig az egység építési munkákban vett részt, a Béchar régióban a hegyeken átvezető stratégiai útvonal 45 km-nyi szakaszát építették meg.
Május 20.-án a 4. CSPL egy összecsapásban megöli a helyi lázadók vezetőjét, Lofti ezredest.
A Colom Béchar körzetében tevékenykedő lázadó csoportot több összecsapás során felmorzsolták.
1961
Júniusban ismét új parancsnok az egység élén, Jaluzot kapitány.
Ő volt a 4. CSPL utolsó parancsnoka.
Az év októberében a század ismét a határ védelmét látja el a Saoura régióban.
A bevetés a következő év áprilisáig tart.
1962
Véget ér az algériai háború.
Március 18.-án aláírják az évian-i megállapodást Franciaország és Algéria részéről.
A hivatalosan befejezett háború ellenére szeptemberig tartanak a katonai műveletek az országban.
1963
1963. március 31.-én az egységet feloszlatják, az állomány alkotja majd a 2. REI 2. Cie portée-t (2. ezred, 2. gépesített század) Colomb Béchar-ban.
A jelvény
Thimel kapitány, a század parancsnoka tervezte 1957-ben.
A tervezésben segédkezett neki Dalek légionárius.
A jelvény külalakja a hagyományos berber amulettet, az agades keresztet mintázza.
Gyártó
Drago
Ezüst anyagú változat is ismert.
Hivatalos jóváhagyási szám G 1378.
A jelvény gomblyuk miniatür változata.