Az 1859-es Itáliai Hadjárat Emlékérme
A falerisztika mérföldköve és a Légió olaszországi dicsősége
Az 1859-es Itáliai Hadjárat Emlékérme
A falerisztika mérföldköve és a Légió olaszországi dicsősége
Üdvözlöm a gyűjtőtársakat és a hadtörténet iránt érdeklődőket!
A Francia Idegenlégió Virtuális Múzeumának mai bejegyzésében a francia falerisztika (kitüntetéstan) egyik legfontosabb alapdarabját, egyben a történelem legelső hivatalos francia hadjárati emlékérmét vesszük górcső alá.
Az 1859-es Itáliai Hadjárat Emlékérme (Médaille commémorative de la campagne d'Italie de 1859) nemcsak esztétikai és anyagi értéke miatt kiemelkedő, hanem azért is, mert a hátoldalán szereplő csaták nevei a Francia Idegenlégió legvéresebb, hősies helytállásait rejtik.
I. Történelmi háttér: A második itáliai függetlenségi háború
1859-ben III. Napóleon francia császár szövetségre lépett a Szárd–Piemonti Királysággal, hogy kiűzzék az Osztrák Birodalmat Észak-Itáliából, és elősegítsék az olasz egységtörekvéseket. Az expedíciós hadseregben a Francia Idegenlégió ezredei (különösen az 1. és 2. gyalogezred) az első vonalban harcoltak, és kulcsszerepet játszottak a hadjárat sorsának eldöntésében.
Az érmet maga III. Napóleon alapította 1859. augusztus 11-i császári dekrétumával (Bulletin des Lois, n° 723, p. 500), kifejezetten azzal a céllal, hogy elismerje az olaszországi hadjáratban részt vett összes katona, tengerész és katonai orvos szolgálatát.
Solferino
II. Az érem fizikai és technikai paraméterei
- Anyaga: Tiszta ezüst (Argent)
- Átmérője: 30 mm
- Súlya: kb. 15 gramm
- Tervező / Fővésnök: Albert Désiré Barre (szignója: BARRE az előlapon a portré alatt)
- Gyártó: Monnaie de Paris (Párizsi Pénzverde)
Az előlap (Obverse):
Középen III. Napóleon császár profilból látható portréja helyezkedik el, fején az uralkodói és katonai dicsőséget szimbolizáló babérkoszorúval. A portrét a „NAPOLEON III EMPEREUR” körirat övezi, a külső peremet pedig egy finoman kidolgozott, zárt babérkoszorú keretezi.
A hátoldal (Reverse):
A gyűjtők számára a hátoldal jelenti a valódi izgalmat.
A perem mentén a „CAMPAGNE D'ITALIE - 1859” körirat olvasható.
Középen, kronológiai sorrendben, egymás alatt találjuk a hadjárat hat döntő és győztes ütközetének nevét:
- MONTEBELLO (1859. május 20.)
- PALESTRO (1859. május 30-31.)
- TURBIGO (1859. június 2.)
- MAGENTA (1859. június 4.)
- MARIGNAN (1859. június 8.)
- SOLFERINO (1859. június 24.)
III. A „trükkös” selyemszalag titka
A hivatalos dekrétum szerint a 36 mm széles szalagnak vörös és fehér függőleges csíkosnak kell lennie (6 darab 4 mm-es piros sáv és 5 darab 2 mm-es fehér sáv, a széleken 1 mm-es fehér szegéllyel).
Ugyanakkor a korabeli francia textilkészítők egy zseniális optikai trükköt alkalmaztak: a fehér és vörös selyemszálak sűrűségének és szövési technikájának köszönhetően a fényben a szalag az olasz nemzeti trikolór (zöld-fehér-vörös) hatását kelti, így tisztelegve a felszabadított Itália előtt.
(Gyűjtői figyelmeztetés: Ezt a hatást ne tévesszük össze a jóval későbbi olasz kiadású emlékéremmel, ahol a zöld szín fizikailag is jelen van a szalagban!)
IV. Az Idegenlégió és a magyar szál
A hátoldalon olvasható MAGENTA felirat a Légió gyalogságának szent ereklyéje. 1859. június 4-én MacMahon tábornok légiósai olyan emberfeletti rohamot indítottak az osztrák állások ellen, amellyel megfordították a csata és a teljes háború kimenetelét. Bár a tisztek fele elesett (köztük a legendás Espinasse tábornok), a győzelem örökre beírta magát a történelembe. Június 4-e a mai napig a légiós gyalogság legnagyobb ezredszintű ünnepe.
Brayer ezredes rohamra vezeti az 1. idegen ezredet Magentánál
Magyar szemmel is különleges ez a darab: a hadjárat során az osztrák hadseregből tömegesen dezertáltak a magyar katonák, akikből megalakult az Itáliai Magyar Légió (hivatalos nevén „Magyar Sereg Olaszhonban”). Sokan közülük azonban – a gyorsabb bevethetőség érdekében – közvetlenül a Francia Idegenlégió soraiba álltak be, így francia egyenruhában, ezzel az ezüstéremmel a mellkasukon fejezték be az észak-itáliai háborút.
(A gyors ütemű hadi események (a júniusi solferinói csata utáni július 11-i villafrancai fegyverszünet) miatt a Magyar légió végül nem került harci bevetésre.)
Gyűjtői összegzés:
A Virtuális Múzeum gyűjteményében található darab kiváló állapotú, a veret részletei élesek, nem koptak el az évtizedek során. Különösen értékes, hogy az eredeti, korabeli selyemszalag is megmaradt.
