Híres légiósok:

Aage, dán herceg

Aage Christian Alexander Robert herceg 1887. június 10-én jött világra, Koppenhágában, szülei első gyermekeként.

Édesapja Valdemár dán királyi herceg, édesanyja pedig Mária Amália orléans-i hercegnő volt.

Apai nagyszülei IX. Keresztély dán király és Lujza hessen–kasseli hercegnő, míg anyai nagyszülei Róbert, Chartres hercege és Orléans-i Franciska hercegnő.

1909-ben Aage csatlakozott a Dán Hadsereghez, 1913-ra pedig főhadnaggyá léptették elő.

Az akkori dán király, X. Keresztély engedélye nélkül Aage 1914. február 1-jén Torinóban feleségül vette Matilda Calvi dei conti di Bergolo grófnőt.

Miután Aage a király engedélye nélkül nősült, pár nappal az esküvő után hivatalosan is lemondott a dán trónöröklési sorrendben elfoglalt helyéről, ezzel pedig elveszítette dán királyi hercegi rangját és az azzal együtt járó, "Őkirályi Fensége" megszólítást is.

1914. február 5-én azonban, X. Keresztély jóváhagyásával Aage megkaphatta a Rosenborg grófja rangot ("Prince Aage, Greve af Rosenborg"). Bár a grófi címet férfi leszármazottai örökölhették, a "herceg" cím csak neki járt.

Az első világháborúban megfigyelőként vett részt az olasz fronton egy éven keresztül, onnan hazatérve pedig századosi rangot kapott.

1922-ben, a dán király engedélyével Aage leszerelt a dán hadseregtől és belépett a Francia Idegenlégióba, a dán és a francia kormány egyezsége alapján századosi rangban szolgált (compagnie montée du 2. REI).

1923-ban Marokkó területén részt vett első ütközetében, ahol lövés érte a bal lábán, amiért megkapta a Croix de Guerre-t. A csata 1923. június 24.-én zajlott El Mersnél, a 2. REI három zászlóalja vett részt az ütközetben. 10 légiós tiszt megsebesült, 1 tiszt (Henri Grosdidier hadnagy) és 5 légiós elesett. Több, mint 200 törzsi harcos elesett.

A herceg 1925-ig szolgált az ezredben.

1925 és 1935 között katonai iskolát végzett Franciaországban, majd katonai és diplomáciai karrierjét egyengette.

1935-ben ismét csatlakozott a Légióhoz, a 3. REI-ben kap beosztást.

Életéről és légiós kalandjairól könyvet írt, amely több nyelven, sok kiadást ért meg.

1937-ben a 3. REI 1. zászlóaljának parancsnoka.

Sikeresen felküzdötte magát egészen az alezredesi pozícióig, továbbá kitüntették Franciaország legmagasabb állami elismerésével, a Becsületrenddel.

Aage herceg 1940. február 19-én, 52 éves korában halt meg, mellhártyagyulladás következtében, Marokkó Taza nevű városában.

Először Marokkóban, majd az algériai Sidi Bel Abbès városában temették el, ám amikor a légió 1962-ben kivonult Algériából, három ott eltemetett idegenlégiós exhumálták (szeptember 29.) átszállítottak a franciaországi katonai főhadiszállásra, köztük Aage grófot is (aki az idegenlégióban szolgáló külföldi tiszteket képviselte).

Földi maradványai ma egy francia kisvárosban, Puyloubier-ben nyugszanak, két bajtársával (Rollet tábornok és Zimmermann légiós katona) együtt.

(Rollet a "Légió atyja", Zimmermann pedig az 1. REI utolsó hősi halottja az algériai háborúban)

Winnetou

a kommandós

 Pierre Brice Indokínában

A kissé bulváros cím mit is takar?

Pierre-Louis Baron de Bris

Pierre-Louis Baron de Bris, ismertebb nevén Pierre Brice 1929. február 6.-án született meg a de Bris család második gyermekként a franciaországi Brest-ben. Nővérét Yvonne-nak hívták.

A gyermekek békés, vallásos és hazafias nevelésben részesülnek szüleiktől.

Yvonne és Pierre

Pierre 11 éves, amikor a németek megtámadják Franciaországot.

Gyermekként a II. világháborúban átélte szülővárosa porig rombolását.

Édesapja tengerész-tiszt, a német megszállás alatt az Ellenállás (Resistance) soraiban harcol. Ez idő alatt az anya a két gyermekkel Lesneven falucskába menekül.

A 15 éves Pierre szégyent érez országa miatt, amiért nem tudta megvédeni magát az agresszió ellen.

Gyerek fejjel csatlakozik az Ellenálláshoz. 

Futárként ténykedik a németek ellen, találkozik a háború minden borzalmával.

Pierre szülei

A kis Brice itt még csak olvasta az indián-regényeket

A II. világháború után jelentkezett a Ecole des Mousses tengerészeti iskolába.

1945 - 1947 között vesz részt a tengerészeti képzésben.

Pierre Brice tengerész kadétként kimenőn

Brice zubbonya kadétkorából

Brice 19 évesen önkéntesként állt be a francia haderőbe 1948-ban. Harcolni akar a "kommunisták" ellen.

Algériában kiképezik, ahol búvár képesítést szerez, majd az ejtőernyős képzést is sikeresen teljesíti.

A kiképzés után az akkor már évek óta az indokínai gyarmaton dúló háborúba vezényelték egységével együtt.

Nem is akármilyen egységgel került a frontra.

Kadétként

Fusiliers Marins

A "fusiliers" terminust (könnyű)lövész-katonaként lehet fordítani, akik a (hadi)tengerészet (Marine Nationale) kötelékében szolgálnak. Nem összetévesztendő a tengerészgyalogsággal (troupes de marine), akik a szárazföldi haderő részét képezik.

A lövészek partraszállási műveletekben vesznek részt, őrző-védő feladatokat látnak el tengerészeti bázisokon, katonai állomáshelyeken, hadihajók és hajók védelme tartozik a feladataik közé.

Speciális egységük, a Commandos Marine különleges műveleteket hajt végre.

Commandos Marine

A Commandos Marine a francia Haditengerészet különleges egysége. 1942-ben a brit kommandók mintájára hozták létre. Állományuk nagy része a Fusiliers Marins katonáiból kerül ki.

1947. májusában a Haditengerészeti Minisztérium öt Commandos Marine egységet állított fel.

A már régebb óta Indokínában harcoló Fusiliers Marins egységeket (köztük a Jaubert század is) kommandós képzésben részesítették a "Siroco" kiképző központban (Centre Siroco, Algéria), és belőlük alakították meg az új egységeket.

Brice is itt kapta meg a speciális, kommandós képzést.

A Siroco kiképzőközpont logója

Commando Jaubert

A Francois Jaubert által 1944 óta vezetett század kiképzés után kommandós egységként működött tovább, a parancsnokról elnevezett egységként, Commando Jaubert néven.

Jauber már a kommandós kiképzések és a nagymértékű egység átalakítások előtt elesett Indokínában.

Halála előtt a Folyami Flottilla parancsnokaként szolgált (Flottille Fluviale d'Indochine).

Az egységet ejtőernyős és légi szállítású feladatok végrehajtására is kiképezték. Az egység a mai napig létezik.

Brice Indokínában

Brice 4 évet szolgált a Commando Jaubert-ben, a Commando Trépel és a Commando de Penfentenyo egységeivel is.

Még újság címlapra is került... :-) 

A gyarmaton

Bajtársi között, "X"-el jelölve

Bajuszkával egy hajón

Itt már kommandósként

A Jaubert kommandó jelvényét viselve

Egy járőr alatt Brice egysége aknára futott, a robbanást ő túlélte.

1951-ben szerelt le.

Leszerelés után reklámokban szerepelt, ügynökösködött, színészkedett.

Több filmben is szerepelt 1954-től, de az erős konkurencia miatt (Delon, Belmondo) inkább elköltözött Olaszországba.

1962-ben első alkalommal utazott Németországba egy filmbemutatóra, itt összeismerkedett a német Horst Wendland producerrel, aki felajánlotta neki Karl May hősének szerepét.

Brice elfogadta az ajánlatot...és ekkor megszületett egy legenda. :-)

Az apacsok törzsfőnöke 

Brice a veterán

2009-ben, Lorient-ben a Fusiliers Marins ünnepségén

Brice háborús emlékei

A Legion d'Honneur kitüntetettje, 2007

Élete végéig aktívan részt vett a veteránszervezetek életében.

2015. június 6.-án távozott "a legnagyobb indián törzsfőnök az örök vadászmezőkre".

Ravatala és kitüntetései

Les Pionniers

de la

Légion Étrangère

Az Idegenlégió utászai

Építő és romboló katonák

Amióta háborúzik az emberiség, a hadseregeknek mindig is voltak olyan speciális ismeretekkel rendelkező tagjai, akik különleges feladatokat láttak el a katonai győzelem érdekében.

Ha kell utat-hidat építettek, védműveket és akadályokat emeltek, mocsarat csapoltak, ha kell rombolták az ellenséges állásokat, átjárót nyitottak az ellenséges vonalakon.

A speciális műszaki tudással rendelkező katonákat különleges egységekbe szervezték össze.

A különböző "szakirányú" tudást legnagyobb mértékben az I. világháború alatt alkalmazták a hadban álló felek. Ezek a különleges formációk általában a gyalogság harcának támogatását végezték.

De ennyire ne rohanjunk előre.

Európában a XVIII. században az utász alakulatok hagyományosan a tüzér alakulatok alárendeltségébe tartoztak, támogatva a fő erők harcát.

A "pionnier" szó is francia terminusból ered.

Az európai nagyhatalmak háborúiban a legtöbb országban megalakultak az utász csapatok.

A Brit Birodalom országaiban, Franciaországban, később Németországban és az Egyesült Államokban is létrehoztak utász alakulatokat.

Átfedések

A különböző országokban egymástól függetlenül alakultak ki ezek az egységek, de sok az átfedés az alakulatok között. Lássunk két példát.

A Brit Birodalom utászai

"Létezik egy olyan beosztás, amely megköveteli a katonától az arcszőrzet viseletét…Ez a beosztás pedig nem más, mint az utász őrmester.

A katonáknak, akik ezen beosztásban szolgálnak, bizony-bizony a mai napig valóságos rőzsét kell hordaniuk álluk alatt, hogy ezzel is tisztelegjenek őseik előtt.

Utász őrmester a II. világháborúban

Brit utász őrmester napjainkban

E fura hagyomány egészen az 1700-as évek közepéig nyúlik vissza.

Akkoriban minden gyalogszázadban volt egy utász őrmester, akiknek meneteléskor fel kellett vezetniük az egész ezredet.

Masírozáskor az utász altisztnek bőrkötényt kell viselnie, vállára vetve egy baltát.

Míg előbbi az egyenruha tisztaságáért, addig az utóbbi az ezred útjának megtisztításáért felel.

Akkoriban az utász őrmesteré volt az a hálátlan kötelesség is, hogy leölje a sérült, menthetetlen lovakat.

Sőt, mi több, az elpusztult hátas egyik lábát is le kellett vágnia, hogy átadhassa a néhai ló gazdájának, amivel az új lovat igényelhetett, a lábbal bizonyítva, hogy nem hamis igényt nyújt be.

Ugyanis akkoriban a gyakori bűntettek között szerepelt, hogy a lovasok jó pénzért eladták paripáikat…

A brit Coldstream Guards utász őrmestere

A hagyomány szerint az utász őrmesternek kell a legerősebbnek és legnagyobbnak lennie az egész században.

Ezért, még az 1700-as években, a már felsorolt kellékeken túl egy kétkezes kardot, fejszét, ásót és lapátot, valamint csákányt is kellett hordoznia.

Mindezek mellett az altiszt töltötte be a tábori kovács szerepkörét is. Innen ered a kötelező szakáll viselete is, hogy védje arcát a tűz melegétől és a felcsapó szikráktól.

Manapság az utász őrmester főleg ács- és asztalosmunkák elvégzéséért felel.

Parádé-meneteléskor ma is viseli kötényét, és bajonettje helyén baltája, arcán pedig dicsőséges szakálla fénylik...."

Forrás, teljes cikk itt
https://www.honvedelem.hu/cikk/49182_szolgalati_szakall

Ausztrál utász őrmester 

A francia utászok

A XVIII. században a francia hadseregben a gránátos alakulatok kisebb különítményeiként szolgáltak utász katonák, akik baltával és egyéb szerszámokkal indultak harcba.

Egy rendelet szerint minden gránátos századhoz 10 fejszével felszerelt utász tartozott.

Napóleon egyik gránátosa

Az ellenséges megerősített pozíciók rombolása volt az elsődleges feladatuk a csatában, megtisztítva a terepet a gyalogsági roham előtt.

A csatatéren kívül épületek javítása, esetleg építése, erdőirtás és egyéb hasonló jellegű munkát végeztek.

Az utász egységeket 1818-ban feloszlatták, majd 1822-ben ismét felállították.

Napóleon egyik francia utásza az egyik gránátos ezredből

A Francia Idegenlégió megalakulása után 1831-ben átvette az utász különítmények alkalmazását.

Algéria nehéz körülményei között látták el feladataikat.

A francia haderő többi utász alakulata a Harmadik Köztársaság időszaka alatt feloszlatásra került, csak a légiós utászok őrzik még az elődök hagyományait.

A hagyományok látványos elemei a marhabőr-kötény (tablier de buffle), a fejsze és a szakáll.

Utászok 1809 

Az Idegenlégió utászai

Az 1920-21-es marokkói hadműveletek miatt az Idegenlégió négy ezredében hoztak létre utász alakulatot.

Fontos feladatuk közé tartozott az infrastruktúra kiépítése, utak, hidak, alagutak építése, ezáltal a terület pacifikálásában nagy részt vállaltak. Ezek az egységek ekkor még nem hordták vállukon a fejszét, de az alakulat jelzéstét igen.

Az új utász századok megalapítására az 1926-27-es években került sor.

Traditions

3. REI

1927. május 1.-én megalapításra került a 3. REI-nél a Compagnie de Sapeurs Pionniers - CSP, Ksar es-Souk-ban, Marokkóban állomásoztak.

A CSP du 3. REI légiósai építették meg a Foum Zabelnél található alagutat, a tunnel du légionnaire-t.

1931. április 30.-án a Camerone ünnepség alkalmából Sidi bel Abbes-ban a 3. REI  utász különítménye (CSP) Rollet tábornok javaslatára a mára már hagyományossá vált jelképek használatával vezette fel az ünnepi felvonulást, ezáltal hagyományt teremtettek.

4. REI

1926. augusztusában hozták létre a CSP-t. Építkezésekben vettek részt, de harcoltak is dél-Marokkóban Agadir és Tagla régiókban és Togha körzetében is.

1939. október 30.-án a Tunéziában állomásozó CSP du 4. REI utász századot feloszlatták

DLEM

A 3. REI egységéből alakult 1973. augusztusában a Détachement de Légion Etrangère des Comores - DLEC. Átszervezés és Comoros-sziget függetlenné válása után 1976-ban Mayotte-ra kerültek, ezután már Détachement de Légion étrangère de Mayotte - DLEM néven ismeretes az egység. A DLEM és utász különítménye azóta is itt állomásozik.

A Légió Múzeumában is megemlékeznek az utászokról

A hagyományos utász-kellékek

• Fejsze (Hache): az ellenséges erődítések, akadályok elpusztítására szolgált

• Bőrkötény (Tablier de Cuir): a sárga színű kötény a XVIII. századi hagyományokat követi, az utász ruházatát hivatott védeni, a Légió 1835-től alkalmazza

• Fehér bőr védőkesztyű (Gants à Crispin): az akadályok leküzdésénél védte a katona kezét

• Szakáll (Barbe): a harctéren az utászok túlélési esélyei eléggé csekélyek voltak. Ezen tényből kifolyólag maguknak érezték a jogot, hogy csata előtt ne borotválkozzanak. Amennyiben túlélték az ütközetet, szakállasan tértek vissza a csapatokhoz. A Légióban 1844-től volt kötelező a szakáll. (Ez például különbözik az angolszász hagyományoktól)

• Utász rangjelzés (l'Insigne de manche): az egyenruhán, a felkarokon látható jelzésen két egymást keresztező fejsze utal a katona alakulatára. A fejszék színe a rangot is jelzi.

Pionniers du 1. RE

1. RE  1. utász századát (1. compagnie de sapeurs pionniers du 1. REI - 1. CSP du 1. RE) 1922. július 10.-én alapították Sidi bel Abbes-ban.

1923-ban a kiképzés (camp de Hussein-Dey) után az egységet áthelyezték Tlemcen-be, ahol a Seni - Saf közötti vasútvonal építésén dolgoztak.

A munka befejezése után a Tlemcen - Sidi bel Abbes közötti vasútvonalat fektették le (5 tiszt, 250 utász).

A Rif háborúban is főleg építési feladatokat végeztek. A harcok után visszatértek a légió bázisára.

Itt a 2. CSP du 1. RE-t feloszlatták, az eddigi 1. századot pedig átnevezték CSP-re (compagnie de sapeurs pionniers du 1. REI) 1926. október 1.-én.

A Sidi bel Abbes-ban állomásozó egység katonái építették fel a légió halottainak emelt híres emlékművet (monument aux morts de la Légion) 1929-től.

A hivatalos átadásra az 1931. évi Camerone ünnepségen, a Légió megalapításának 100. évfordulóján került sor.

A szobor jelenleg Aubagne-ban látható az alakulótéren. 

Az 1. RE utászai a II. világháború kitöréséig Algériában, Tunéziában és a Thebessa-régióban tevékenykedtek.

Az egységet 1940. november 1.-én feloszlatták.

A hivatalos dokumentumok szerint az 1. RE compagnie de pionniers de la Légion étrangère - CPLE megalakítására 1968. március 1.-én került sor.

Az egységet 1971. január 1.-én beolvasztották a 61. bataillon mixte Génie Légion (61. B.M.G.L)-be.

Az 1978. augusztus 2.-án megalakított compagnie renforcée de travaux routiers de la Légion étrangère du 1. R.E. (C.R.T.R.L.E.) volt az utász hagyományok továbbvivő alakulata.

1984. július 1.-én az egységből alakul meg a 6. REG.

Utász a '60-as években

Section de tradition du 1. RE 

Az 1. ezred jelenleg nem harcoló alakulat. Utász alakulatát/szakaszát (section de tradition) 3 altiszt és 36 utász-légiós alkotja.

A hagyományőrző alakulatot 1946-ban alapította Gaultier ezredes.

Ők vezetik a július 14.-i ünnepségen a menetet.

A Camerone ünnepségen ők biztosítják a "Danjou-relikvia" díszőrségét, kíséretét.

Aubagne, 2006, Camerone

Július 14.-i ünnepség, 2012, 1. RE 

Az 1. RE-n kívül még más légiós egységnél is működik utász különítmény, bár kisebb, mint az 1. RE állománya.

A 1. REG, 2. REG, 3. REI, 4. RE és a DLEM-nél az utász különítményt általában egy altiszt és 9 utászkatona alkotja.

Főleg az ünnepeken, felvonulásokon vesznek részt díszelgő alakulatként.

A DLEM utászai, Camerone ünnep, 2015

A 3. REI utásza, Guyane

Az 1. REG utászai, Laudun

A 2. REG utászai, Saint-Christol

A francia ünnepeken, katonai parádékon hagyományosan az utász alakulat vezeti a felvonulást.

Ez a megtisztelő pozíció arra utal, hogy az utászok mindig a frontvonal első sorában menetelnek, megtisztítják az utat (ouvrant la route) az őket követő ezred előtt.

Mindenki szereti az utászokat, még a bőrnyakúak is légiós utászok szeretnének lenni... :-)

Francia jelvénygyártók:

COURTOIS

Paris COURTOIS: Párizsi székhelyű gyártó, 1934-ben alapították, mai napig létező családi vállalkozás, de manapság inkább érmekkel és ékszerekkel foglalkoznak.

Többek között az Idegenlégió jelvényeinek gyártója volt főleg 1947 után az 1960-70-es évekig.

Pl: 1. REP, 4. REI, 1. RE

Jelzések

"Courtois Paris 28 Av de la République"

"Courtois Paris"

Molnár Károly:

Hivatásuk a halál

A Keleti (örmény) Légió

"La Légion d'Orient"

1916 - 1921

Nem csak az Idegenlégió, hanem egy másik légió is harcolt a francia Keleti Hadsereg kötelékében a mediterrán körzetben.

A háború kitörése előtt is sok örmény élt Franciaországban.

A hadüzenet után 1000 - 1500 örmény nemzetiségű önkéntes állt be a Francia Idegenlégióba, még az Egyesült Államokból is érkeztek örmények, hogy harcolhassanak.

Bevonuló örmény önkéntesek 1914-ben

Musa Dagh

A török vezetés 1915-ben úgy dönt, hogy "örményteleníti" Kis-Ázsiát.

A deportálások embertelen körülményeinek eredményeképpen az örménység az első világháborút követően gyakorlatilag megszűnik tényezőnek lenni Anatólia etnikai térképén (örmény genocídium).

Kevés számú, de annál markánsabb ellenállási pont is akad természetesen. Mind közül talán a legkevésbé várt fordulat a Musa Dagh esete.

A deportálás elől hét örmény falu lakossága a mai Antakya közeli Musa Daghra menekült, és ez a mintegy ötezer ember negyven napon át ellenállt az oszmán haderőnek. Oszmán források szerint 53 napig 5609 örmény tartott ki. A küzdelemben részt vevő fegyvereseket a hivatalos török történetírás „mindenre elszánt, vérszomjas lázadóknak, bandatagoknak” írta le.

Musa Dagh védői

Ez a harc valóban ritkaságszámba ment, mivel az örmények túlnyomó többsége némán beletörődött sorsába. Musa Dagh azonban mindaddig kitartott, amíg ki nem fogyott az élelemből, és az oszmán állam be nem vetette ellene 41. hadosztályának hegyiütegét és két gyalogsági ezredét.

Megindul a halálos támadás az éhező örményekkel szemben, de hamarosan a tenger felől nem várt és nem remélt ágyúszó szakít félbe minden offenzívát. A francia haditengerészet több hadihajója felbukkan a partok mentén, meglátja az örmények kitűzött zászlaját a „Keresztények bajban!” felirattal, s beavatkozik.

A menekülőket a szövetségesek famagustai haditengerészeti támaszpontjáról kifutó és az anatóliai partok előtt járőröző francia hadihajók vették oltalmukba: a Guichen páncélos cirkáló, a Jeanne d’Arc zászlóshajó, valamint e flottaegység Desaix, Foudre, D’Estrees és Charner nevű hajója.

Az övezetből 4088 örmény jutott fel a fedélzetükre.

Musza Dagh menekültjeit először a ciprusi Limassol kikötőjébe vitték, minthogy azonban a ciprusi törökök és görögök hevesen tiltakoztak befogadásuk ellen, továbbszállították őket az egyiptomi Port-Saidba. Itt a brit főmegbízott tiltása miatt nem engedték meg nekik a partraszállást. Hosszú alkudozások után átmenetileg mégis elhelyezték volna őket egy katonai létesítményben, a „táborozási” díjat azonban az angolok nem voltak hajlandóak megfizetni, így a franciák megint kénytelenek voltak odébbállni örmény védenceikkel.

Az örmény átmeneti-tábor Port-Saidban

Miután sem Ciprus – ahol amúgy nem kevés örmény kisebbség élt már ekkor is –, sem Egyiptom nem jöhet szóba a menekültek számára, a franciák más megoldást keresnek. Sajátos megoldás születik: az antant (és így a franciák) saját céljaik érdekében alkalmazzák és használják fel az örményeket – s nem csupán a Musa Dagh menekültjeit. Létrejön a Keleti (örmény) Légió.

A megalakulás

A Keleti Légiót hivatalosan Egyiptomban, Kairóban alapították meg 1916. novemberében a Francia Külügyminisztérium és az örmény delegáció védnöksége alatt.

Az örmény fél fő feladatának tekintette a törökök elleni küzdelmet, de csak a törökök ellen, és a számukra fontos Cilicia-régióban (Dél-Anatólia). A törökök legyőzésével remélték egy örmény nemzetállam létrejöttét. A Keleti Légiót tekintették a későbbiekben felállítandó Örmény Hadsereg magjának.

A Keleti Légió Cipruson állomásozott, a sziget lett a "bázis", Mağusa (ma: Gazimağusa) és Monarga (ma: Boğaztepe) településekkel.

Az egységet francia tisztek vezették, a Keleti Légió parancsnoka Louis Romieau volt.

1916 -1918 között a Keleti Légió létszáma 4124 fő volt, a háború után a létszám 1920 - 1921 között 10.150 fő.

Az alábbi képsorok Cipruson készültek 1918 nyarán.

Egy ciprusi ház udvara

Monarga, gyakorlatozó örmény légiósok

Monarga, katonai tábor. Az örmények egyik zászlóalja

Örmény légiósok pózolnak a fotósnak Monargában

Nicosia utcakép

A francia Hadügyminisztérium alárendeltségébe tartozott, jogállásuk megegyezett az egyéb francia csapatokéval.

Örmény és szíriai nemzetiségű személyeknek engedélyezték a belépést. A jelentkező önkénteseket (gamavor) örmény szervezetek segítették a belépésnél, ők intézték a toborzást is. A belépni szándékozókat Bordeaux-ba és Marseille-be juttatták el. Az utazás költségeit a francia kormány állta.

Amerikai örmények Egyiptomban

A Keleti Légió főerőit áthelyezték Ciliciába.

Az itt felállítandó táborok létrehozására a francia Haditengerészet 10. 000 Frankot biztosított a keretéből.

A beözönlő önkéntesekből 6 zászlóaljat állítottak fel, és további 6 zászlóalj feltöltését tervezték.

Az önkéntesek 95%-a örmény nemzetiségű volt, Egyiptomban, az USA-ban és Európában élő örmények csatlakoztak a kötelékhez, köztük volt hadifogoly és török területről elmenekült hazátlan is. A Légióhoz csatlakozott a Musa Dagh túlélő örményeinek többsége is.

Az Örmény Légió tagjai

A Légiót más örményekkel kiegészítve és francia katonasággal együtt a ciliciai Adana térségébe helyezték át, ahol részt vett bosszúálló támadásokban.

Harcoltak Palesztinában, Szíriában és Ciliciában. Részt vettek az antant csapatok győztes arara-i csatájában.

1919. április 28-án a franciák az Örmény Légiót Mersinben a fegyverek átadására kényszerítették, majd az alakulatot az Ankarában 1921. október 21-én megkötött francia-török megállapodás után teljes egészében végleg feloszlatták. 

A Légió a szuezi-csatornánál

1918

Az I. világháború alatt a francia Keleti Hadsereg (Armée d'Orient - AO, létezése alatt ennek a magasabb-egységnek több elnevezése is volt, maradjunk az AO-nál) csapatainak részeként Idegenlégiós egységek is részt vettek a különböző hadműveletekben.

A Légió a háború alatt a nyugati fronttól a szaloniki fronton keresztül sok helyen küzdött.

A nagy világégés alatt kisebb légiós egységeknek a gyarmatokon is el kellett látniuk feladataikat, Marokkótól Indokínáig, itt is folyamatos veszteségeket szenvedtek a légiósok.

1917. januárjától francia csapatok is részt vettek Palesztina és a Szíria megszállásában (troupes françaises du Levant / détachements français de Palestine et de Palestine-Syrie) illetve Egyiptomban is állomásozott pár francia csapattest (missions militaires françaises en Égypte), köztük Idegenlégiós századok.

A háború vége felé a mellék-hadszíntereken/ hátsó vonalaknál voltak nyugalmas helyek, ilyen volt a szuezi-csatorna és környéke is, amely különböző szektorokra osztva.

1917-1918 között Port-Saidnál és a szuezi-csatornánál is szolgáltak antant egységek (angol, francia, ausztrál, ect..), ezen egységek hétköznapjait mutatja be az alábbi képösszeállítás.

Képek

Francia és brit katonák hangárt építenek Camp Ferryben 1918 május-június környékén

Szpáhik

Gyarmati lovasság (Chasseaurs d'Afrique)

Légiós ismerkedik a helyiekkel

Alakizó légiósok

Kapuőr a Camp bejáratánál

Légiós mosoda

Eiffel-torony a sivatagban, homok-alakzat építő verseny a táborban :-)

Kreatív légiósok

Ismailia

A Szuez-csatorna mellet fekvő állomáshely és település, félúton Port-Said és Szuez között. Katonai kórház is működött a településen.

Ismailia településről elnevezett szektorban több egység is állomásozott, panjab ezredek, ghurkák, szikhek, tevés és lovas egységek, illetve tüzérség.

Camp de Ferry Post

Katonai tábor Egyiptomban, a csatorna térségben, Ismailia mellett. A tábor mellett katonai reptér is üzemelt.

A Ferry tábor ausztrál szektora 

A térségben állomásozó francia katonai misszió tagjai kiérdemelték a

"Médaille commémorative du Orient"

kitüntetést.

2° REI

"Opération Prométhée"

Képgaléria

1960. április - június

A 2° REI légiósai Géryville régióban (ma: El Bayadh), hegyi terepen járőröznek.

A csapatokat Sikorsky helikoptereken szállították a hegyi terepre, utána gyalog derítették fel a szeparatisták által felügyelt területet.

A nagy nyári melegben pihenőt tartottak a katonák, ekkor készültek a képsorok.

A légierő területbombázása után támadásba lendültek a légiósok, és összecsaptak a bujkáló algériaiakkal.

Az összecsapásban a felkelőket megölték, eközben egy légiós megsebesült.

A sebesült légióst hordágyon szállították el  az összecsapás helyszínéről, és helikopter mentették ki a területről. 

Képek

A fotókat Flament Marc készítette.

(ECPAD)

1959. február 6. és 1961. április 6. között a "plan Challe" - "Challe terv" részeként több hadművelet indult az algériai szeparatisták Dél-Oránból történő kiszorítására.

A terv kidolgozója Challe tábornok volt.

A "Prométeusz-hadművelet" I. fázisa 1960. április 2.-án kezdődött, a hadművelet IV. fázisa 1960. november 19.-én ért véget.